MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! (Dr. Szabó János felé:) Nem szokásom, de hadd dicsérjem meg: utoljára Varga Mihály államtitkár úr volt az, aki közel hat órát vagy ennél több időt ült végig egy vitán. Nagyra értékelem azt, hogy végig itt van a vitában. (Dr. Szabó János: Kimehetek. - Taps az MSZP soraiban.) Innentől kezdve jót már természetesen nem tudok mondani.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyfajta számháború folyik a két oldal között; lehet azt is mondani, hogy nézetháború. Ez nem igazán szerencsés dolog, mert egymást nem tudtuk meggyőzni ezekről a számokról: mi kétségbe vonjuk a másik oldalét, a másik oldal kétségbe vonja a miénket. Egyvalamire világosan utal, hogy egy nagyon aktuális, élő problémára világítottunk rá, a népi kezdeményezésünk helyes és jó volt. Attól függetlenül, hogy matematikailag kiszámítható a holnapi szavazás eredménye - és ebben nem látok semmi különöset -; végül is nyilvánvaló, hogy a Fidesz-frakció ezt nem fogja támogatni, mert az ő felpuhító - Bauer Tamás lelőtte előttem -, Pató Pál úri módszere ezt nem teszi lehetővé.

(21.10)

Lövészárok-háború is folyt, mert lövöldöztünk egymásra, szerencsére - azt gondolom - nem éles lövések voltak ezek. Volt ugyan egy fél vagy háromnegyed órája a mai vitának némi személyeskedéssel, ami elkerülhető lett volna, de mondjuk azt, ha már honvédelemről beszélünk, ez belefér a partizánháborúba.

Egy kicsit a lényegről, mert nagyon sokan elmondták előttem a lényeget, én már újat igazán nem tudnék; színezni szeretném, és Polonyi Kornél barátomnak is szeretnék még időt hagyni. Nem hangzott el, de benne van a levegőben az úgynevezett körkörös védelem, a MIÉP-es képviselőtársam mondta is, hogy a környékbeli országokkal szemben kell magunkat megvédeni. Ez Für Lajos egykori miniszter úr ideája volt, azt gondolom, 2000-ben, stabil NATO-tagsággal körkörös védelemről nem kellene beszélni.

Kivel fogunk háborúzni, ha egyáltalán háborúzni akarunk? Ér-e valamit az, hogy a NATO-ban vagyunk? Ha ezeket a kérdéseket komolyan felteszi valaki, akkor realitása van annak, hogy nem olyan hadsereg kell, mint amilyen jelenleg van.

Az is elhangzott itt már felszólalásokban, hogy nem tömeghadsereg kell. Bizonyára sokan emlékeznek a történelemből, hogy az I. világháborúban volt egy Bruszilov-offenzívának hívott nagy orosz áttörés, amely iszonyú sok halottat eredményezett, Oroszország megroppant, ez hozta a '17-es forradalmat, és eredményezte többek között a bolsevizmust. Tömeggel háborút már akkor sem lehetett nyerni; vagy a közelmúltban az irak-iráni háború, amely sok százezer ember halálát hozta és gyakorlatilag semmi eredménye nem volt.

Tehát azt gondolom, fontos, érdemleges dolog az, hogy minél hamarabb kis létszámú, de jól képzett hadseregre térjünk át. A történelemről beszéltünk, csak egy rövid kis példa; hazánk igazán három időszakban nyert háborút: Mátyás fekete serege alatt, részben egy darabig a szabadságharc alatt önkéntesekkel és - lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni - a Tanácsköztársaság idején a munkászászlóaljakkal, két önkéntes hadsereggel és egy zsoldos hadsereggel. És ha Mátyás halála utána a zsoldos hadsereget meg tudták volna fizetni, akkor Kinizsinek nem kellett volna szétvernie, és lehet, hogy a magyar történelem is másként alakul.

Adókivetés - említette Körömi Attila képviselőtársam. Azt gondolom, ezzel kár ijesztgetni a lakosságot, ez a reformelképzelés nem jár azzal. Persze, adót ki lehet vetni minden címen, de azt gondolom, itt ez nem szerepel.

Röviden két-három képviselői hozzászólásra szeretnék reagálni. Lányi Zsolt képviselőtársunk azt mondta, hogy "az én katonáim". Eddig úgy tudtam, hogy Ady a verseit hívta így, de miután a honvédelmi bizottság elnöke, rendben van, elfogadom. Az azonban, hogy drogozik, züllik a magyar fiatal, és ez a liberális nevelés eredménye - sajnálom, hogy nincs itt Zsolt -, nagyon-nagyon méltatlan volt ehhez a mai vitához. Itt egy közbevetés: nevelni - többen elmondták - nem a hadsereg feladata. Akit a hadsereg nevel meg, és nem a szülei, nem az iskola, nem a jó példa, ha egy sorba állítanánk, nem tudnánk tizedelni, mert talán kilencen lennének.

Elhangzott Károlyi Mihály honvédelmi minisztere egy mondatának egyetlen eleme: "nem akarok több katonát látni." Tudom, ez nem történelemóra; én ebben a Házban már egyszer elmondtam a körülményeket: hazajöttek a frontról a katonák, elmentek az Astoria elé, és Linder Béla azt kérte, hogy menjenek haza, mert várja őket a család, várja őket a föld, várja őket a termelés. És ha Linder Béla ezt nem teszi meg, akkor lehet, hogy Magyarországon '18 késő őszén a katonák ugyanolyan fosztogatást csinálnak, mint Oroszországban a hazajövők. Tehát nem lenne szerencsés dolog történelmet hamisítani ebben a Házban.

Azt már csak furcsállom, természetesen nem igazán, hiszen a MIÉP-től jött... - olyan gyalázatos, hogy a nevét nem érdemes kimondani. Azt hiszem, hogy ezt talán hagyjuk a történészekre.

Kapronczi képviselőtársam említette, hogy félrevezettük a választókat. Én örömmel beszéltem volna erről, ha itt van, ott lett volna velem, meggyőződhetett volna róla, hogy senki nem biankó csekket írt alá, tudta, hogy mit ír alá. Ezzel érvelni nem igazán lehet.

Csáky képviselőtársam azt mondja, hogy voksszerzés volt a cél. Tessék nekem elhinni, hogy annyi szürkeállomány van az SZDSZ-ben, ha ezzel voksot kívánt volna szerezni, akkor ezt 2002 január-február-márciusban teszi, amikor a választásokon profitálunk belőle. Azt gondolom, ezek talán méltatlanok ehhez a kezdeményezéshez.

Tavaly Párizsban jártam több képviselőtársammal, és többek között találkoztunk a hadügyminiszter kabinetfőnökével, aki megfelel a politikai államtitkárnak, csak nagyobb súlya van, és elég hosszan beszélgettünk a hivatásos hadseregről. Egy mondata nagyon megragadott: kiküldték a prefektusoknak, és kérték a véleményüket, hogy hogyan lehet demokratikus módon megoldani, hogy ne szenvedjen senki az emberi jogaiban csorbát, hogy egyre kevesebbet hívnak be. Az a Franciaország teszi ezt, amely természetesen nekünk már régen példát mutatott.

A másik, amiből lehetne tanulni: igen komoly leépítések vannak. Elmondta ugyanez a kabinetfőnök, hogy sok komoly, több száz éves hagyománnyal rendelkező francia katonai körzetet szüntetnek meg, de már kidolgozták a gazdasági minisztériummal és a kabinet előtt van az a terv, hogy úgy építik azokat le, hogy oda megfelelő ipart és egyebet telepítenek, hogy az ott élőket ne érje hátrány - megszívlelésre javaslom.

Végül az utolsó: eszembe jutott egy székely történet. Két ember kocsival megy a vásárba különböző helyről, Vásárhelyre, és valahol egy kocsmánál, fogadónál megállnak, és kiderül, hogy mind a kettőnek sánta a lova. Két különböző megoldás van: azt mondja az ostobább, biztos megelőzöm a másikat; felül a szekérre, üti-veri a lovát, és elmegy. Az okosabb odamegy - ő a székely -, megnézi a lova patkóját, rájön, hogy ott bizony beszorult egy kő. Megsimogatja a ló lábát, kiveszi, vizes ronggyal letörli, utána ráül: na érjük utol ezt a bolondot! Ki ért be a vásárba? Az okosabb. Ezt a dátum miatt mondom.

Ha most nem tudjuk elkezdeni okosan és gyorsan, és nem csináljuk a korábbit, a sérültet, akkor hitem szerint nem 2002-ben, de 2005-ben, 2008-ban sem fogunk eredményt elérni. Tehát feltétlenül úgy gondolom, hogy helyes az SZDSZ kezdeményezése, hogy most van lehetőség, megteremtődtek a gazdasági körülményeink, megvan a biztonságunk, hogy most ezt az átszervezést megtegyük. Ha most nem tesszük meg, tartok tőle, hogy egyszer ezért fizetnünk kell.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az SZDSZ soraiból.)

Forrás: parlament.hu