LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Pető András professzor 1945-ben vitathatatlanul nagyon mostoha körülmények között hozta létre azóta nemzetközi hírnevet szerzett gyakorlóintézetét. Az intézet konduktív nevelése azon a tapasztalaton alapul, hogy a károsodott idegrendszer általában rendelkezik olyan tartalékokkal, olyan idegkapcsolatokat megteremtő lehetőségekkel, amelyek előhívhatók, mozgósíthatók. Adatok igazolják, hogy a központi idegrendszeri mozgássérültek egyharmada jobban fejlődik konduktív pedagógia alkalmazásával, mint anélkül. A sérült kisgyermekek időben elkezdett nevelésének eredményei ennél is jobbak, tíz ilyen kisgyermek közül nyolcan már normál óvodában készülhetnek fel az iskolai életre.

Nagyon sok türelmet, nagyon sok törődést és speciális ismeretek elsajátítását igényli a Pető professzor által kidolgozott módszer. Ezeknek az ismereteknek az elsajátítására 1963-tól főiskolai szinten történik a konduktorképzés. Ez a képzés került veszélybe ma, abban az időszakban, amikor az Országgyűlés határozatokat és törvényeket hoz a mozgássérültek esélyegyenlőtlenségének csökkenése érdekében. Ez a veszély pénzügyi eredetű; egy '98. évi állami számvevőszéki vizsgálat szerint '97-ben a főiskola ráfordításainak közel 80 százalékát fedezte az állam, mára ez a hányad - az intézet tájékoztatása alapján - 50 százalékra zsugorodott. Az iskola nem tud mást tenni, mint hogy egyre több díjat kér az amúgy is nehéz helyzetben lévő mozgássérültek hozzátartozóitól, és évekig nem emeli a konduktorok amúgy is alacsony, 40-50 ezer forintos havi keresetét.

Kérdezem a miniszter urat, a tárca tud-e valamit tenni az intézet érdekében. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MDF soraiból.)

Forrás: parlament.hu