DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. A '80-as évek első felében, amikor Nyugat-Németországban adórendszer-változtatást vezettek be, pont akkor tértek át a személyi jövedelemadónál a lineár progresszívről a lineáris adóztatásra, hat évig vitatták ennek az adónak a bevezetését. A hat éven keresztül részletes, rendkívül nagy számú hatásvizsgálati tanulmányt készítettek, és bizony nemcsak a parlament, a parlament bizottságai vitatták ezt meg, hanem megkérdezték az adózókat is, mégpedig az adózók képviselőit vagy érdekérvényesítő civil szervezeteket. Egy olyan országban, amelyiknek sokkal nagyobb adóztatási múltja van, mint a magyarországi helyzet, hat évet szántak egy adórendszer megváltoztatására.

Amikor '88-ban Magyarországon bevezetésre került az szja és az áfa, kétéves, rendkívül felgyorsított előkészületi munkák után vezették be, és az adórendszer összes hibáját, ami megjelent, ezt a hibarendszert gyakorlatilag tovább toljuk. A jelenlegi, a korábbi és az azt megelőző adózási rendszerben bekövetkezett módosításokat gyakorlatilag egyetlenegy alkalommal sem előzte meg és nem követte teljes körű, átfogó vita, amelyben az adózó is megszólalhatna valamilyen szervezeten keresztül; nem kísérte átfogó hatástanulmány.

(A jegyzői székben Herényi Károlyt Németh Zsolt váltja fel.)

Ezeket a hibákat, amióta megszületett ez az adórendszer, vagy legalábbis ennek az első része, eleve magunk előtt toljuk, s bizony jelenleg is fokozattan és halmozottan jelennek meg az adórendszer bizonyos módosításánál. Ezért osztom Rozgonyi Ernő képviselőtársam véleményét, hogy ezzel valójában már rég szakítaniuk kellett volna a korábbi kormányzatoknak is, és sokkal tisztább, áttekinthetőbb és ha tetszik, még tisztességesebb adórendszert - nagyon nehéz ezzel a jelzővel illetni - kellett volna vagy kellene bevezetni Magyarországon. Természetesen ami késik, az az elkövetkező időszakokban még bekövetkezhet, ezért néhány olyan javaslattal élnék, amely módosításképpen még ennél is megvalósítható, és valamelyest jobbá teheti azt az adómódosítási rendszert is, amely előttünk van.

Először a személyi jövedelemadót szeretném érinteni. A személyi jövedelemadó esetében többen elmondták, s magam is egyetértek azzal, hogy a három-, a négy- és többgyerekes családokat támogatni kell. Támogatni kell azokat is, akiknek jövedelmük van, akik dolgoznak, akiknek munkahelyük van, és kedvezményeket kell adni azok számára, akik tehát tisztességesen dolgoznak, szemben azokkal, akik nem akarnak dolgozni. Azzal is tisztában kell lenni, hogy bizony számtalan olyan csoport van Magyarországon, amely csoport nem azért nem akar dolgozni, mert nem kap munkahelyet, hanem azért nem akar dolgozni, mert segélyből kíván megélni. Tehát messzemenőkig egyetértek azzal a felfogással, hogy a kedvezmények azokat illessék, akiknek munkahelye van, akik dolgoznak, akik jövedelemhez jutnak, akik tisztességesen szeretnék eltartani a családjukat.

Más kérdés persze, hogy ha áttekintjük a munkához jutás lehetőségét, akkor közel kétmillió munkahely szűnt meg, mégpedig olyan privatizációval, amely a XX. század történelmének szégyene lesz, és a megszüntetett munkahelyek helyébe bizony igen minimális új munkahely született. Hamis az a képlet, amit elég sokan képviselnek, hogy a betelepített vagy bejött külföldi tőke nagy mennyiségű munkahelyet teremtett, mert tessék átnézni a KSH elemzéseit. El kell hogy fogadjam a KSH elemezéseit, bár fideszes képviselőtársam azt mondta, hogy ne fogadjuk el. Akkor milyen hivatalos statisztikákra támaszkodjunk? Talán jobb a Pénzügyminisztérium statisztikája? Ezt meg kellene vizsgálni.

Mindenesetre én elfogadom a KSH statisztikáját. Ebből bizony az derül ki, hogy a multinacionális cégek és a külföldiek a megszűnt munkahelyekhez viszonyítva körülbelül 20-22 százalék munkahelyet teremtettek meg, ami nagyon sok embernek, aki dolgozni szeretne, természetesen nem biztosít megfelelő munkahelyet. Tehát mindazok számára, akik dolgozni szeretnének, de nem jutnak munkahelyhez, munkahelyteremtő programot kell megvalósítani, és természetesen őket is illesse meg olyan kedvezmény, amelyből ha tisztességesen el szeretnék tartani a családjukat, el tudják tartani.

Ha áttekintjük a különböző jövedelemcsoportokat, akkor a minimálbér, a 40 ezer forint számomra is gondot okoz. Nem önmagában a 40 ezer forint, hanem az, hogy attól függ, a 40 ezer forintos minimálbért kire vetítjük; ha egyedülállóra vetítjük, akkor ez a létminimum költségeit a jövő évre - valorizálva mondom - fedezni fogja. De ha már olyan családot veszünk alapul, amely család úgynevezett magyar családmodell - két gyermek, két kereső szülő -, és ha a két kereső szülő a 40 ezer forintos minimálbért viszi haza - márpedig tudjuk, szintén KSH-forrásból, hogy valamivel több mint egymillió foglalkoztatott van Magyarországon, akik minimálbérrel rendelkeznek, tehát ennél nyilván lesz módosítás -, s ehhez a családi pótlékot is hozzászámítom, akkor ez a négytagú család 75 ezer forintot kap kézhez. És ha megint a KSH-t veszem alapul, az általa számított létminimum költsége egy négytagú család esetében 99 ezer forint. Tehát ez az összeg mintegy 24 ezer forinttal alatta marad a létminimum költségének, amely forrást vagy úgy teremti meg, hogy alkalmazkodik az alacsonyabb jövedelemhez a fogyasztása, tehát leépíti a fogyasztását, vagy rosszabb szerkezetű lesz a fogyasztása - ami már egyébként sem jó -, illetve valamilyen formában szeretne többletmunkára vagy többletjövedelemre szert tenni; ezt vagy a feketegazdaságban, vagy ha területileg lehetséges, másod- vagy mellékállás formájában képes megszerezni, vagy tudja megszerezni, ha tudja. Ha nem, akkor ezen családok számára a jelenlegi adótábla, amelyet itt látunk, bizony nem kedvezményt, hanem adóteher-növekedést jelent.

(13.10)

Ezért azt képviseljük - jómagam is -, hogy a 40 ezer forintos minimálbért, amely többé-kevésbé a létminimum felé közeledik, ne adóztassák meg, tehát ez adómentessé váljon. Egyébként Európában, ha összehasonlítják, akkor számtalan országban adómentes sávokat állapítanak meg a személyi jövedelemadó szempontjából éppen azért, hogy a családok jövedelemkülönbsége ne legyen olyan óriási, hogy a megélhetési minimumot egy adóteher veszélyeztesse.

A másik, ami gondot jelent, ha végignézzük a táblázatoknál az első két táblázatot, ami a gyermek nélküli családokra - tehát az egyedülálló, a gyermek nélküli családokra - és az egygyermekes családokra vonatkozik. Ott is lehet látni, ha nem a reálkereset változását nézem - mert ez inflációfüggő, és attól függően, itt a kolléga említette, hogy mekkora lesz az inflációs ráta, és nagyon minimális reálkereset-változás várható -, hanem ha az adó növekedését vagy változását megnézzük, akkor itt igen alacsony jövedelemtől eltekintve gyakorlatilag adónövekedéssel kell számolni, tehát a befizetett adó növekszik.

Ez ott jelent igen súlyos gondot, hogy például a pályakezdő fiatalok esetében bizony, ha minimális vagy nagyon alacsony bérrel kezdenek - közalkalmazottakról beszélek vagy még a köztisztviselők esetében is, és nem esetleg a versenyszférában helyezkednek egy jobban fizető, valamelyest jobban fizető cégnél -, akkor számukra adóteher-növekedés jelenik meg, amely természetesen a családalapítás egy akadálya.

Vegyünk például egy pályakezdő orvost válságágazatunkból, az egészségügyi ágazatból, ahol - mondjuk - 60 ezer forintos pályakezdő bérrel kezdi, nem a rezidensekről beszélek, mert ott még kevesebb, tehát már esetleg szakorvosi vizsgával is rendelkezik, vagy még a szakorvosi vizsga előtt, ha 60 ezer forint pályakezdő bérrel kezd, akkor gyakorlatilag valamivel több mint 40 ezer forintot kap kézbe. Ilyen esetben a pályakezdőnél a táblázatból 10 ezer forinttal növekszik az adóteher.

Természetesen én ezt nagyon súlyos, meggondolandó kérdésnek tartom, és változtatásra ajánlanám, mert bizony egy ilyen területről ha megindul a szakma eláramlása - és ez most pont az egészségügy területét érinti, ahol én most külön egyéb vizsgálatot is végzek ebben a vonatkozásban -, akkor egyszerűen ott állunk, hogy nem lesz megfelelő szakember-utánpótlás. Márpedig ha nem lesz megfelelő szakember-utánpótlás, vagy külföldre mennek munkát vállalni, akkor bizony a lakosság egészségi állapotának felgyorsult romlása - mely egyébként most sem jó - fogja ezt megsínyleni.

Tehát itt sürgősen intézkedni kellene, és mi ezt be is adjuk módosítóként, a pályakezdő szakemberek, diplomások vagy fiatal emberek adóterheinek a megszüntetéséről vagy jelentős mérsékléséről.

Úgyszintén kiemelném még - már más is előhozta - a nyugdíjasokkal kapcsolatos problémát. Tudjuk azt, hogy a több mint hárommillió nyugdíjas mintegy 50 százaléka, valamivel több mint 50 százaléka él a létminimum alatt, a rájuk eső létminimum alatti szinten, tehát nagyon súlyos szegénységi körülmények között, és aki munkaképes, próbálja a nyugdíját valamilyen jövedelemmel kiegészíteni. Igaz, hogy van egy olyan idősebb korosztály, amely erre nem képes, de 24 ezer meg 26 ezer forintból nem lehet megélni. De aki kiegészíti a nyugdíját, abban az esetben nagyon régi gond, amit a korábbi kormányzatok sem oldottak meg, hogy a nyugdíjak és a keresetek összevonásával együtt adóznak.

Ennek megszüntetését már egyszer javasoltuk, nem fogadták el, tehát most is szeretnénk javasolni ezt, mert ez óriási többletterhet jelent számunkra, tehát gyakorlatilag egy átlagnyugdíj esetében egyhavi nyugdíjjal csökken az adóteher megemeléséből fakadó éves jövedelem, ha pótlólagos munkát vállal. De a havi költségek finanszírozásához viszont szüksége van arra, hogy pótlólagos jövedelemmel, ha tudja, ha lehetősége van rá, kiegészítse a megélhetési forrásokat.

Ha a személyi jövedelemadó kedvezményeit összeadjuk, illetve a teljes adószerkezetet megnézzük, akkor valójában az jön ki, hogy bizony itt egy többlet-adóbevétellel lehet számolni 2001-ben és 2002-ben, ha a bruttó hazai termék arányában nézzük a különböző befizetett adókat. Vagyis ez azt jelenti, hogy alapvetően, amit személyi jövedelemadó-kedvezményként egy-egy család megkap, egészében többletbevételt hoz az államháztartásba, tehát a költségvetésbe, mert hiszen egy másik kézzel azért azt látni kell, hogy a jövedékiadó-növekedés, a forgalmi adó tulajdonképpen bevétel, ami persze árfüggő, de tudjuk azt, hogy mindig a végső fogyasztóra hárítja át a termelő az adóterheket és az összes költségterhét; valójában itt egy olyan növekedés jelenik meg, hogy az egyenlege bevételi többlet.

Vagyis ez azt jelenti, hogy a költségvetés adóbevételi többlete növekedni fog 2001-ben és 2002-ben, tehát az egyes családok számára, a három- és többgyermekesek számára ez kedvező, ami nagyon helyes, de igen nagy számban élnek olyanok, egyedülállók, nyugdíjasok, pályakezdők, akiknél viszont még a megemelkedett szja-többletbefizetés mellett az áfa, a jövedéki adó, fogyasztási adó növekedése is pluszterhet jelent.

Tehát itt viszont - ha családokra vetítem, ezekre a családokra - egy megélhetési mínusszal kell számolni. Ez feltétlenül az életminőség szempontjából nagyon súlyos következménnyel járhat, mindenekelőtt a pályakezdő fiatalok szemszögéből ha nézem, nagyon sérülékeny csoporttal találkozunk, és félő, hogy ebből a csoportból, aki csak teheti, majd később elhagyja az országot és másutt keres munkát.

Röviden szeretnék még szólni az általános forgalmi adóról. A vitában nem nagyon tértek erre ki, de én kiemelt fontosságúnak tartom... - bocsánat, a társasági adó esetében; tehát a társasági adónál jelentősebb változásokat kell bevezetni. Ha megnézzük itt az adótáblát, amit kaptunk, az adószerkezetet vagy a bruttó hazai terméken belül a különböző befizetett adók arányait - és van egy nagyon jó táblázat, de ez ismert más szakirodalmi forrásokból is, ami a nemzetközi összehasonlításokat végzi és mutatja be -, akkor én elképesztőnek tartom, hogy ilyen rossz társaságiadó-arány jelenjen meg az adóbevételen belül és a bruttó hazai terméken belül. Ez 6,1 százalék az összadón belül, és 2,2 százalékos a bruttó hazai terméken belül.

Ez azt jelenti, hogy valójában a társasági adó fizetői a hazai kis- és középvállalkozók, ennek a 80 százalékát ők fizetik be, és minimális a külföldi tőke, a multinacionális cégek és mindenekelőtt a pénzintézetek társaságiadó-befizetése. Ha megnézzük ezt a táblázatot, a társasági adónál van egy csillag, a csillag pedig a pénzintézeti befizetések nélküli adónagyságot jelenti.

A gazdasági bizottságban folyó vita során megkérdeztem a Pénzügyminisztérium képviselőjét, hogy miért hagyták ki ebből a pénzintézetek társasági adóját. Erre ő azt válaszolta, hogy az elhanyagolható, az olyan alacsony, egyébként is van 14 milliárd várható befizetésük, hogy ez már olyan alacsony, hogy be se kell kalkulálni a várható adóbevétel szerkezetébe. Én ezt olyan szégyenletesnek tartom, és nemzetközileg is, ha közgazdaságilag tekintem át, mert számtalan szakmai fórumon is ez már vita tárgya volt, botrányosan szégyenteljes, hogy egy nemzet hagyja azt, hogy a pénzintézetek - a bankok, biztosítótársaságok tartoznak ide - gyakorlatilag óriási, több száz milliárd forintos bankkonszolidációt, pénzintézeti konszolidációt követően is adómentesen létezzenek a magyar spekulatív pénzpiacon.

Ez természetesen a gazdasági növekedés szempontjából is súlyos kérdés, mert hiszen ezek az intézetek - és még hozzájuk sorolom a multinacionális cégeket - gyakorlatilag kiviszik innen a forrásaikat, és kevés azon zöldmezős beruházás, amelyet érdemes lenne itt tartani, akik valóban adófizetők és hosszú távon gondolkodnak, a többiek valójában tőkeforrás-kivonók az országból, és ha összehasonlítom, hogy a bruttó hazai termék 50 százalékát adják a multinacionális cégek, az adónak meg 2,2 százalékát, a forrásnak kiviszik a 70 százalékát, és nem foglalkoztatják csak 21 százalékát a munkaerőnek, akkor ez egyszerűen egy olyan gazdaság, ami egy afrikai gazdaság szerkezetével egyenlő. Nem olyan régen készített valaki egy elemzést, amely a dél-afrikai gazdaságnak egy ilyen torz szerkezetét mutatja be.

Tehát ez az a fajta szolgai vagy alattvalói szemlélet, ami a kormányzatokat mindvégig jellemezte; és sajnos a mostani kormányzat sem lép ezen túl, ígéret és várakozás ellenére, hogy hozzányúljanak a külföldi tőke, beleértve a pénzintézeti tőke megadóztatásához. Ha ez így tovább megy, akkor valójában egy vagy két év múlva olyan tőkeforrás-kivonás történik, amely az itt maradó forrásokat tekintve... - jelenleg is a GDP-nek, a bruttó hazai terméknek mintegy 40 százaléka marad itt, 60 százaléka eltűnik különböző utakon, különböző trükkös megoldási módokkal; akkor szégyenteljesen Magyarország nemcsak pénzátmosási, hanem adóparadicsommá válik, ahol egyszerűen a tőkét befektetni csak azért jó, hogy megforgatva minél előbb innen kivigyék, magukat a gépeket testi, fizikai formában, és a forrásokat is, ami gyakorlatilag a következő generáció növekedési forrásait emészti fel.

(13.20)

Tehát nem lehet tovább tartani egy olyanfajta adórendszert, amely a hazai kis- és középvállalkozókat minimálisan kedvezményezi, de alapvetően diszkriminálja a külföldiekhez képest, és a terheket rájuk rója, illetve az adófizető családokra, mert hiszen a magyar család adja 70 százalékát a befizetett adónak.

Tehát itt nagyon sürgősen két módosítást kellene végrehajtani. Az egyik az, hogy az egyébként is alacsony társasági adót - ez, ha mindenki fizeti, akkor gyakorlatilag bevételi többletet jelent -, ahogy a külföldiek számára, meg kell szüntetni ezt a fajta a adómentességet, mert még emellett számtalan egyéb, mintegy nyolcféle egyéb adókedvezményt vehetnek hosszabb-rövidebb ideig igénybe.

Kiemelkedően a pénzintézetek megadóztatása válik akut kérdéssé és sürgőssé, és ezen keresztül lehet a forrásokat úgy visszaforgatni, hogy gyakorlatilag minden jövedelmi csoport vagy minden lakossági réteg vagy család azon tagja, akiknek munkája van, jövedelme van, vagy szeretne munkát vállalni, munkahelyet biztosítva különböző kedvezményeket, megélhetési kedvezményt kapjon.

Ehhez kapcsolódik még végül az is, hogy a hazai kis- és középvállalkozók számára ugyanolyan kedvezményeket kell nyújtani, mint a külföldieknek. Tarthatatlan, hogy diszkriminatív intézkedések sora született eddig - született a nyolcvanas évek végétől, amióta a társasági törvényt nagy nehezen elfogadták - a hazai vállalkozókkal szemben, és kedvezményezi - ez irreális, példa nélküli világviszonylatban is - a külföldi befektetőt csak azért, hogy számukra az a morzsa - és ez bizonyos elit réteget nyilván anyagilag is érint - jusson, de a nemzetgazdaságot súlyos károk érik. És hamis képet ad, aki azt mondja, hogy a foglalkoztatottságot növeli - mert minimálisan növeli! És abban a pillanatban megindul egy külföldi tőkemozgás kifelé, ami most már olyan szintet ért el, és akkor bizony, ennek a gazdasági következményei még súlyosabbak, tehát itt bizonyos kompromisszumokkal, adófizetési kényszer bevezetésével is helyre kell állítani a tisztességes egyensúlyt, a tisztességes jövedelemegyensúlyt.

Ha áttekintjük a statisztikákat, akkor 1 millió 700 ezer vállalkozót tartanak nyilván a statisztikák. Ebből több mint 1 millió a kisvállalkozó, azaz az egyedülálló vagy a kényszervállalkozó. Az ilyen egyedülálló vállalkozó vagy kisiparos vagy kényszervállalkozó számára az összes kedvezmény, ami itt van, szinte igénybe se vehető. Nem fog beruházni, nincs akkora! Nem is kap egyébként a bankoktól komolyabb beruházási hitelt, tehát ezekkel a kedvezményekkel nem tud élni. Nem tudnak K+F, tehát kutatás-fejlesztési alapot képezni. Egyébként nagyon helyes, hogy erre ösztönzik az ipari, illetve a különböző cégeket, de az egyedülálló vállalkozó vagy iparos nem fogja ezt képezni, tehát nem tudja igénybe venni ezt a kedvezményt.

Talán amit a miniszterelnök úr bejelentett, az a 10 milliós kedvezmény majd valamit jelent, de számukra az, hogy a 40 ezer forintos minimálbér és összes járulékos költsége kötelező, ez önmagában olyan terhet jelent, amit nem tudnak finanszírozni és nem tudnak átvállalni.

Ezért ezeknek a különböző kedvezményeknek a bevezetése miatt a számukra is elkerülhetetlen, hogy egy tisztességes növekedési bázist a magyar lakosságnak, a hazai lakosságnak lehessen biztosítatni.

Azzal zárnám, hogy ez az egyetlenegy kötelessége a jelenlegi kormányzatnak, hogy a saját nemzetét védje. Ha nem ezt teszi, akkor kérdem én: mitől nemzeti kormányzat?

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu