DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Képviselőtársam! Csak egy gondolat erejéig: az alapellátásban - mert nálunk is egy ilyen kvázi privatizációs formát bevezettek a háziorvosi ellátásban -, a járóbeteg-ellátásnál bizonyos területeken elképzelhető ennek a megoldása. A fekvőbeteg-ellátásban a jelenlegi biztosítási rendszer és a jelenlegi ellátási színvonal mellett a privatizációt nem tartom célszerűnek, és pontosabban eszköznek sem, hogy bevezetésre kerüljön. Vannak magánklinikák; ha ilyenek létrejönnek, ez természetesen saját kockázatra történik.

(21.50)

Meg szeretném említeni, hogy az a nemzetközi összehasonlítás, amit itt volt szíves elmondani, annyiban sántít - egyébként korrekt, igaz, ezt én magam tanítom is egyébként egészség-gazdaságtan témában -, és látni kell, hogy a társadalombiztosításnak vannak kiegészítő forrásai. Ahol a magán kiegészítő betegbiztosítás működik, például Ausztriában vagy Németországban - Ausztriában a hétmilliós lakosságból nem egész másfél millióan rendelkeznek magán betegbiztosítással is -, ott ezzel a forrással együtt lehetséges egy bizonyos alacsony arányban bekapcsolni a privatizált formájú ellátást a fekvőbeteg-ellátásnál is. Jelen esetben nálunk ez pótlólagos forrást jelent. Nálunk ez nincs meg, és egyelőre egy magán betegbiztosításnak a bevezetése szinte reménytelen, hiszen ez 10-15 vagy 20 ezer forintos költséget jelent /hó/fő, tehát nincs aki finanszírozza, a munkáltató nem vállalja fel, ennek az útja jelenleg járhatatlan.

Kiemelnék egy nagyon jelentős kórházat, Bécsben a Rudolfienerhaust, ahol olyanfajta privatizáció is működik - hiszen ez egy úgynevezett egyesületi vagy alapítványi kórház -, hogy magán betegbiztosítással még profitorientáltan is jól tud működni, de egyébként nem tudna. Magyarországgal összehasonlítva 80 év a kettő közötti eltérés.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu