GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Élcelődünk, de tényleg nem tudom kihagyni. Vagy azért, mert elég hosszú időt ültünk itt, majdnem klubszerűen, és az indulatok talán mindenkiben egy kicsit alábbhagynak, és ezért alakul ki bennünk lassan az az érzet, hogy tényleg nem hiába töltöttük el ezt a tíz órát. És lehet, hogy ha lenne még időnk tartósabban vitatkozni, talán jobban nyitottak lennénk arra, amiről beszélünk, de nem tudom már szó nélkül hagyni.

Lenártek képviselő úr - visszakerestem a délelőtti jegyzeteimet -, többször elhangzott ez az 1 millió 65 ezer körüli család. Aztán szó esett arról, hogy ebből körülbelül 83-84 százalék veszi ezt igénybe. Utána ön azt mondja, hogy 1 millió 50. Akárhogy nézem, 1 millió esetén a 10 százalék 100 ezernél több! Tehát itt valami óriási gubanc van! Attól félek, a hátralévő idő már kevés ahhoz - mert egyre jobban fogy az időnk -, hogy ezt megvitassuk, ezért inkább két mondatot hadd szánjak még rá.

Tisztelt kormánypárti képviselők, ha el tudunk jutni oda, hogy a gyerek a fontos a számunkra - a gyerek, akit szeretnénk a legmagasabb fokon felkészíteni arra, hogy amikor Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozik, akkor versenyképes munkaerőként jelenjen meg a piacon -, ha ebben egyetértünk, lehet hogy utána tudunk majd arról beszélni, hogy a juttatást hogyan kell a szegényeknek odaadni. Lehet, hogy nem készpénzben kell, mert az nem úgy hasznosul, ahogy mi szeretnénk, de valahol az elvben talán meg kellene először egyeznünk. Mert itt mindig előjön az a mögöttes szándék, hogy ha odaadjuk, akkor azt úgyse a gyerek kapja, meg a szegényeknek amúgy is van elég bajuk, törődjenek magukkal - nem igaz! A gyerekkel kellene törődnünk, ebben valahol egyet kellene értenünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu