DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt elnök Úr! Tisztelt miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az a véleményem - és itt frakciótársaimmal is vitatkoznék -, hogy egyáltalán nem szellemi önkielégítés, ami itt folyik, és nem is iszapbirkózás; egy országgyűlési képviselő, ha megválasztották, tartozik azzal a lelkiismeretének, hogy véleményét elmondja, még akkor is, ha tudja, hogy nem száz százalék, hogy azt az előterjesztő méltányolni fogja. Tehát szólnunk kell, hogy megmentsük a lelkünket.

Másrészt egy törvényjavaslatnál, amikor általános vitáról van szó, nem szorítkozhatunk pusztán a törvényjavaslatra magára, hanem vizsgálnunk kell a törvényjavaslat indítékait, várható társadalmi hatásait is. Vizsgálnunk kell az indítékok között a bevallott indítékot is. Esetünkben arról van szó, hogy a bevallott indítékok is eléggé ijesztőek, hiszen benne van az indoklásban, a hatástanulmányban, hogy ténylegesen nem sok esélyük van a szövetkezeteknek eme javaslat túlélésére. Vannak persze be nem vallott, a háttérből kiolvasható indítékok is; itt kénytelen az ember vizionálni, hiszen feltételezésekbe bocsátkozhat, bár hozzáteszem, hogy ebben, mivel én a Kádár-rendszerrel is foglalkoztam mint politológus, már van gyakorlata az embernek, hiszen a Kádár-rendszer kutatása elsősorban abból állt, hogy az ember a sorok között olvasott. Sőt, nemcsak a kutató olvasott abban az időben a sorok között, hanem (Közbeszólások.) az akkori társadalom többsége is a sorok között próbált olvasni, hiszen nyíltan nem mondtak meg semmit abban a korszakban; tehát, ha úgy tetszik, fantazmagóriákat is kell alkotni. (Járvás István közbeszólására:) Ez tizenöt perces, kedves fideszes polgár-polgár képviselőtársam.

Vizsgáltuk már a kisgazdák indítékait. Erről most csak annyit szeretnék mondani, hogy a kisgazdák kezdettől nyíltkalapos politikát folytattak - nem mondok sisakot, hiszen a kisgazdákhoz a kalap illik -, megmondták az elején, tehát a választási kampányban, az előző ciklusban ellenzékként is azt mondták, hogy ezt a kérdést meg akarják oldani, és továbbra sem fogadták el a '92-es szövetkezeti törvényt, az abban részt vevő kisgazda képviselőtársaikat azóta árulónak minősítették, és kitörölték a kisgazda-történelemből.

Legfeljebb azt kellene most újra és újra körbejárnunk, hogy arról próbálnánk meggyőzni kisgazda képviselőtársainkat, hogy ezzel a törvényjavaslattal szavazatot nem fognak kapni. Ez persze bennünket különösebben nem aggaszt, hiszen ez lehet jó valakinek, mert ha nem szavaz a Kisgazdapártra, aki eddig szerette, akkor másra fog szavazni vagy otthon marad; valószínűnek tartom, hogy a Fideszre sem fog szavazni, hiszen a kormányzat felelősségét egységesen látja el a választópolgár, nem különíti el benne a koalíciós vitákban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) lévő partnereket.

Forrás: parlament.hu