FRANCZ REZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Illenék különbséget tenni a kolhoz, a kolhoz típusú szövetkezet és a mai szövetkezetek - akár termelő típusú szövetkezetek - között is. A kolhoznak nem volt vagyona, míg az ötvenes években vagy 1959-60-tól, az évtized fordulóján létrejött erőszakos téeszesítéstől kezdve az emberek, amint talpra álltak, úgy gondolták, hogy ha dolgoznak, a munkájuk eredménye is meg kell legyen. S innentől minden évben igyekeztek a vagyont gyarapítani, hiszen a vagyon jelenti a jövőt, akár gépben, eszközben, ingatlanokban, istállókban vagy pedig állatállományban, készletekben. Tehát volt tudatos vagyongyarapítás. Az elsők között vették meg a modern traktorokat, vezették be a technológiákat, hogy könnyítsék a munkát, hatékonyabban tudjanak termelni. Erről miért feledkeznek meg?

A pofonok igazak voltak. Aki azt mondja, hogy nem, az hazudik. Ezt mindenki tudja. De utána ugyanezek az emberek elkezdtek inuk szakadtáig dolgozni! S mire nyugdíjasok lettek, akkorra meg szégyellni kellene, hogy mennyit dolgoztak együtt és milyen vagyont hoztak létre? S az a vagyon, amit közösen hoztak létre - még egyszer mondom -, csak akkor az övé, ha hazaviszi? Nem tudja hazavinni a tehenet, mert nagyon sok embernek nem adatott meg, hogy istállója legyen, és úgy tudjon termelni. S én féltem, nagyon féltem azt a 8 millió liter tejkvótát, ami nálunk van, mert 1200 tehenet fejünk. És féltem azt az eszközállományt és azt a 650 embert, aki abban a konglomerátumban dolgozik. Munkaszövetkezet? Hát a munkadíj, a nyugdíj, az se semmi, és ezt nem szabad lebecsülni, és nem szabad egy intéssel elintézni 72 ezer embert! Több tiszteletet irántuk!

Köszönöm, elnök asszony.

Forrás: parlament.hu