BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Néhány napja vagy két hete volt a német egyesítés évfordulója, október 3-án emlékeztünk arra, hogy tíz év telt el az első közös német választás óta, amelyet Németországban mint a német egység napját ünnepelnek. Ebből az alkalomból szeptember végén a kormány egy kis ünnepségen köszöntötte Budapesten Helmut Kohlt, a volt német kancellárt, akinek jelentős szerepe volt a német egység helyreállításában, és ezen a kis ünnepségen - ahol ki is tüntették Helmut Kohl volt kancellárt - Orbán Viktor miniszterelnök úr beszédben köszöntötte őt. Ebben a beszédben történelmi leckét kapott a hallgatóság, ezúttal a német történelemből.

Orbán miniszterelnök úr annak idején, liberális korában még kifejezetten ódzkodott attól, hogy politikusként történelmi kérdésekben foglaljon állást. Emlékezetes, hogy például a Horthy-temetés megítélését azzal utasította vissza, hogy egy politikai pártvezetőnek történelmi kérdésekkel nem kell foglalkoznia. Amióta viszont Orbán miniszterelnök úr konzervatív - és ez már néhány éve így van -, azóta kedvét leli a történelmi leckékben. Ilyen történelmi lecke volt ez a szeptember 22-i parlamenti beszéd is, ahol áttekintést adott a német történelem jelentős alakjairól. Olyan jellemzést adott Burckhardt történésztől idézve, hogy "a nagy történelmi személyiségeket mindenekelőtt az jellemzi, hogy esetükben egymásra talál képesség és kihívás, és hogy akaratukat, melyet egyéni értékeiken felülemelkedve egy nemzet, egy közösség értékeinek szolgálatába állítottak, tűzön-vízen keresztülviszik, megvalósítják. Kell még persze hozzá határozottság, vezetni tudás, céltudatosság, döntésképesség, magabiztosság és valljuk be, jó adag konokság is."

Az ember nem tudja, hogy a miniszterelnök úr nem önmagáról beszélt-e, amikor ezeket a tulajdonságokat összefoglalta, de a beszédében három jelentős példát vélt találni a német történelemben ezekre a tulajdonságokra: Bismarckot, az egykori vaskancellárt, valamint Konrad Adenauer és Helmut Kohl kancellárokat. Érdekes, hogy amikor a német történelemről van szó, akkor a jelenlegi magyar miniszterelnök csak konzervatív politikusokat tud felsorolni jelentős személyiségekként.

Ha az ember Németországban jár, ha németekkel beszél, ha a német sajtót olvassa, akkor érdekes módon a konzervatív politikusok, a konzervatív történelmi személyiségek mellett mindig ott vannak a szociáldemokrata és liberális személyiségek is. Hiszen ha a németek Bismarckról beszélnek, akkor utána, mondjuk, Friedrich Ebertről beszélnek, és utcát neveznek el róla minden német városban, ha Adenauert vagy Kohlt idézik fel, akkor mindig felidézik Willy Brandtot is meg Genscher volt külügyminisztert is, mert a németek pontosan tudják, hogy a német demokrácia közös alkotása konzervatívoknak, szociáldemokratáknak és liberálisoknak.

A Fidesznek - és Orbán Viktornak személyesen is - azonban az a szokása, hogy még a történelmet is ahhoz a képhez alakítja, amit a mai politikáról alkot, hogy számára csak az a jobboldal létezik mint történelmet alakító tényező, amely számára a mai politikában is egyedülálló tényező. A magyar történelemnél is tudjuk - emlékezzünk a miniszterelnök úr január 1-jei koronázási beszédére -, hogy számára a huszadik században egyetlen jelentős politikus volt Magyarországon, Bethlen István. Károlyi Mihályról vagy Nagy Imréről abban a beszédben nem tudott megemlékezni.

Helmut Kohltól viszont leckét kapott a magyar miniszterelnök, történelmi meg politikai leckét, hiszen Helmut Kohl Budapestre látogatva fontosnak tartotta, hogy Horn Gyulával is találkozzon, meg Kovács Lászlóval is, tehát azokkal a politikusokkal, akiknek az új magyar demokrácia létrehozásában nem kisebb szerepük volt, mint adott esetben Antall Józsefnek.

Tisztelt Országgyűlés! Van egy európai felfogása a politikának is, meg a történelemnek is, és van egy fideszes felfogása a politikának is, meg a történelemnek is. Ki-ki ítélje meg maga, hogy európai-e az a felfogás, amelyet a jelenlegi miniszterelnök úr történelemről meg politikáról képvisel, vagy valami más.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu