DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A joggyakorlatban az egyezség a kölcsönös engedményeken alapuló megállapodást jelenti. Most egy alkotmánybírósági kötelezés után, ami két határozatban is megjelent, azt hiszem, a Háznak mindent el kell követni annak érdekében, hogy ez az egyezség megszülethessék. Miért?

1999. február 9-én, amikor a háromhetes ülésrendre áttért a Ház, akkor ez a rendelkezés még nem volt alkotmánysértő - ezt az Alkotmánybíróság nem is állapítja meg, mi sem hivatkozzunk erre -, azonban amikor az Alkotmánybíróság a vonatkozó határozatában, hivatkozva az alkotmány 24. §-ának (4) bekezdésére, kimondta, hogy igenis a kétharmados többséggel elfogadott Házszabályban kell rendezni az ülésezési rendet, és erre határidőt szabott 1999. december 15. napjáig, ettől kezdődően egy minőségileg új állapot állt elő, mégpedig az, hogy bármennyire is keményen hangzik, de azt kell mondani, hogy nem alkotmányos módon működik a Ház. Sőt, mondhatjuk azt is, hogy sajnos alkotmányellenesen működik, azért, mert a munkarendre vonatkozó rendelkezéseket nem lehet feles többséggel elfogadni, azokat mindenképpen a Házszabályban kell rendezni.

(18.00)

Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy ezen mulasztásos alkotmánysértés miatt az egész Házat terheli a felelősség, hiszen a kötelezés az Országgyűlést érinti. Azonban azt hiszem, ezen belül nagyobb a kormánykoalíció felelőssége, amely most el kívánja utasítani azt a holtpontról való elmozdulást, amit az ülésezési rend tekintetében a Szocialista Párt ebben a javaslatban előterjesztett.

Kérem a javaslat tárgysorozatba-vételét. Vitassuk meg a kérdést megfelelő formában, és végre hozzunk megnyugtató megoldást!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu