DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Tisztelt Ház! Mi, ha nem is boldogtalan, de nem is egészen boldog kisgazdák elmondtuk sokszor a saját választóinknak, a saját kisgazda tagjainknak, hogy a saját érdekérvényesítésünknek sok minden határt szab, többek között az is, hogy mi magunk úgy érezzük, hogy az oktatásban, az egészségügyben, a különböző ágazatokban jelentős forrásokra van szükség, ezért amikor az érdekérvényesítésünk történt, mind a mai napig, mindezen területek okából igen jelentős önmérsékletet gyakoroltunk.

Tettük ezt annak ellenére, hogy néha nagyon nehéz a saját tagjainknak, a saját választóinknak megmagyarázni, hogy olyan tragikus-e az, ha nő egy kicsit a pedagógusi óraszám. Nekik nehéz megmagyarázni, mert nekik a munka látástól vakulásig tart. Nekik nehéz megmagyarázni, mert nekik nem két hónap szabadságuk nincs, hanem semmilyen szabadságuk nincs. Mégis ki kell jelentenem, hogy többségükben megértették, hogy ennek a nemzetnek szüksége van arra, hogy olyan pedagógustábora legyen, amely a nemzetért oktat, amely a nemzetért tanít, és ilyen fiatalságot akar nevelni.

Hiszünk abban, hogy lesz ilyen pedagógusi kar. Hiszünk abban, hogy ezért érdemes áldozatokat vállalni. Ki kell jelentenem, hogy mindazon források, amelyek még megjelenhettek volna az agráriumban vagy a környezetvédelemben, vagy a vidékfejlesztésben, jó helyre kerülnek, ha oda kerülnek, ahol olyan pedagógusok fognak dolgozni, akik az előbb mondott célokért hajlandók maguk is valamit áldozni. Úgy gondolom, a pedagógustársadalom többsége ilyen, vagy remélem legalábbis, hogy ilyen lesz.

Ezért készek vagyunk áldozni, de azért a mértéktartás nemcsak a mi részünkről kötelező, kötelező ez más részről is; ott, ahol a források most sokkal jobban megjelentek, mint bárhol máshol.

Forrás: parlament.hu