BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy súlyos hibámat szeretném kijavítani itt a vita végén. Amikor én néhány órával ezelőtti húszperces felszólalásomban arról beszéltem, hogy a jelenlegi kormány a biztosítási elvet félreteszi, és visszatér a szocializmus gyakorlatához, amely szerint mindig a kormány dönti el, hogy éppen mennyi nyugdíjat és milyen egészségügyi ellátást tud biztosítani, akkor valahogy kimaradt a legfontosabb eleme ennek a kormánypolitikának, nevezetesen az, amit önök a magánnyugdíjrendszerrel csináltak, és csinálnak folyamatosan.

Ha valami kérdésessé teszi a biztosítási elvet, ha valami teljesen elbizonytalanítja a munkavállalókat, a potenciális és tényleges biztosítottakat, akkor az, amit a magánnyugdíjpénztárak rendszerével csináltak, hogy volt egy törvényben rögzített, meghirdetett magánnyugdíjrendszer, amelynek - hadd tegyem hozzá - a logikája ugyanaz, mint annak az egészségbiztosítási reformnak, amelyet megígértek és aztán elfelejtettek, tehát ezt félretették és elbizonytalanították. És ennek nemcsak az a következménye, kedves fideszes államtitkár és volt államtitkár képviselőtársaim, hogy ez a kormány nem csinál semmit az egészség- és nyugdíj-biztosítási rendszer reformja terén ez alatt a négy év alatt, mert ez most már lezárult, erről most már nincs mit beszélni, hanem a jövőre nézve is a magyar polgárok szemében a magyar állam egy megbízhatatlan, kiszámíthatatlan partnerré vált.

Márpedig, legyen szó egészségbiztosításról, legyen szó nyugdíjbiztosításról, az alapkérdés az, hogy az az állam, amelyben élünk, az az állam, amely nekünk szolgáltat, az az állam, amely nekünk partnerünk kellene hogy legyen mint magyar polgároknak - ezt a szót, ugye, szeretik -, annak az államnak a szavára lehet-e adni. És mi ugyan biztosak vagyunk benne, hogy a magyar állampolgárok nagyon is tudják a különbséget egy ilyen kormány meg egy olyan kormány között, önök is így gondolják, és mi is így gondoljuk, de a polgárok elég jelentős része, pláne ilyen székelyes, grespikes időkben, azt gondolja, hogy ez is, az is, ennek se lehet hinni egy szavát se, annak se lehet hinni egy szavát se.

Az a politika, amelyet a társadalombiztosítási nyugdíjjal is, a magánnyugdíjjal is, az egészségbiztosítási járulékkal is, és ezzel az egész rendszerrel csináltak ebben a két és fél évben - és a négy év ugyanilyen lehet -, ezt a bizalmatlanságot, ezt a kiszámíthatatlanságot teszi normává a magyar közéletben, és ez nagyobb baj, mint az, hogy az idei költségvetésben erre vagy arra ennyi milliárddal több vagy kevesebb jut, mint amennyit esetleg valamennyien kívánatosnak tartanánk. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Ez az a mozzanat, amelyet nem akartam kihagyni ebből a mai szép napból.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu