DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Mécs Képviselő Úr! Egyetértek a felvetésével, miszerint az nem igazán helyes, ha a nyugdíjasok az állam hitelezői. Csak jobb lenne, ha az inflációval úgy járnánk, mint a '99. évben, hogy az infláció alacsonyabb lesz a tervezettnél.

Az ön távollétében már lefolyt egy vita, és akkor abban maradtunk a szocialista képviselő urakkal, hogy az infláció további mértékét nem vitatjuk meg. De azt gondolom, az, hogy a nyugdíjasok kamatos kamattal megkapják azt a pénzt, ami a tervezési pontatlanságból fakad, ez most fordul elő először a magyar nyugdíjrendszer történetében. Eddig maximum lenyelhették a tervezési pontatlanságból fakadó veszteségeiket. De azt gondolom, az infláció már csak olyan, aminek az egészen pontos tervezése megérdemel egy közgazdasági Nobel-díjat.

A másik: némi ellentmondást kezdek felfedezni a hatpárti konszenzus meg a "hol az egészségügyi reform?" című ellentét kapcsán. Szóval nem igazán értem, hogy ha nem történt semmi, akkor mi az, amit vissza kellene csinálnia a következő kormánynak. Vagy pedig akkor miről kellene hatpárti konszenzus? Hiszen ezek a gondolatok szépen, egymás mellett párhuzamosan zajlanak, és ez a kettő így, együtt nehezen érthető.

Visszatérve Keller képviselő úr félreértésére meg Göndör képviselő úr kiábrándulására: én mindössze Keller képviselő úr félreértését tettem a helyére, magyarán nem azt mondtam, hogy szó nem lehet arról, hogy hatpárti tárgyalást tartsunk, pusztán azt mondtam, hogy amit én mondtam, azt nehéz volt annak érteni, bár sikerült. (Dr. Mánya Kristóf tapsol.)

Forrás: parlament.hu