DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Urak! Tisztelt Országgyűlés! Frajna Imre fideszes képviselőtársam, az államtitkár úr egy Madách-idézet kifordításával kezdte a hozzászólást. Olyan jellemző ez, államtitkár úr: önök mindent kiforgatnak, a szavakat is a maguk valódi értelméből (Varga Mihály: Ellentétben önnel!), miközben, azt gondolom, megegyezhettünk volna abban, ha az eredeti idézetet hozza a Ház elé az államtitkár úr, ami így szól (Varga Mihály: Iszom minden szavát!): "Szűk markkal mérsz, de hiszen nagy úr vagy." (Sic!) Azt gondolom (Varga Mihály: Tisztelem önben a nőt, hogy erre ne válaszoljak.), hogy amikor a nyugdíjasokra és az egészségügyre fordítható forrásokról beszélünk a 2001. és 2002. év költségvetésében, akkor ez az eredeti Madách-mondás önökre tökéletesen jellemző. (Varga Mihály közbeszólása.)

Tisztelt Képviselőtársam! Ön akkor is kifordította a szavainkat, amikor azt mondta, hogy mi megdicsértük kormánypárti képviselőtársainkat, akik bizonyos mértékig nem értettek önökkel egyet ebben a vitában. Valóban, voltak közöttünk megegyezési pontok, ahogyan ezt már korábban el is mondtuk; mi azonban nem dicsértük meg őket, nem is dicsérhettük, hiszen ugyanezek a nem Fideszben, de a kormánypártok padsoraiban ülő képviselőtársaink a bizottsági vitákban szavazataikkal támogatták a kormány előterjesztését, így tehát minden, ami a szószékről elhangzik és nem testesül meg valóságos cselekvésben, azt gondolom, csak szó marad.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a társadalombiztosítási alapok kiadásairól, megalapozottságukról és tartalmukról beszélünk, akkor a Nyugdíj-biztosítási Alapnál meg kell említeni egy fontos tényezőt: a kormány két dolgot nem állíthat megalapozottan, az egyik, hogy 10 százalékosra akarja, akarta jövő évre a nyugdíjemelést, és a másik, hogy az ellenzék ennél kevesebbet javasolt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök költségvetési előterjesztésében a jövő évre szánt nyugdíjemelés mértéke 7,3 százalék volt. Azt gondolom, hogy mindaddig, amíg a költségvetési vita alapja a kormány által beterjesztett költségvetési javaslat, addig már csak a következetesség, a magukhoz való következetesség okán is ezt önöknek képviselniük kellett volna.

Azt gondolom, az sem igaz, hogy mi ennél kevesebbet akartunk. A mi javaslatunk az ez évi valóságos inflációt és keresetkiáramlást tekintő, ez évre szóló korrekció volt; a jövő évre szánt javaslatunk a valóságos inflációnak megfelelő várható értékhez, a valóságos keresetkiáramlás mértékéhez mérve 14,8 százalék. Ezért azt gondolom, hogy ha valóban azt gondoljuk magunkról, hogy nem a szavak kifordított értelmét hozzuk be ebbe a Házba, akkor azokról a számokról kell beszélni az előterjesztések során, amelyeket önök írásba foglaltak, és azokról a számokról ellenzéki oldalon, amelyeket mi írásba foglalunk.

Mivel azonban nincsenek más számok a költségvetési javaslat normaszöveg-javaslatában, mint amelyekkel operálni vagyunk kénytelenek, ezért a következőt szeretném mondani: jövőre a nyugdíjalap kiadási összegét önök 1087 milliárd 945 millió forintban határozták meg. Ennek az alapja az infláció- és keresetalakulás 2000-re várható és az emiatti kiegészítő nyugdíjemelés, illetve a 2001-re önök által tervezett és alulbecsült infláció, ezért a javaslatot nem lehet megalapozottnak tekinteni.

A nyilvánosságra került eddigi információk szerint önök kormánypárti képviselői javaslatra egy elvi döntést fogadtak el a jövő évi nyugdíjemelés mértékéről, amely várhatóan - önök mondják, de erről még nincs írás - 10 százalék körüli lesz. Akkor azonban a nyugdíjalap bevételi oldala nem megalapozott. Választanunk kell tehát, államtitkár úr, melyik alap melyik megalapozatlanságát vállalják fel: a bevételi oldal megalapozatlanságát vagy a kiadási oldal megalapozatlanságát?

Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel a nyugdíjalap kiadásairól képviselőtársaim még beszélni fognak a hátralévő időben, ezért engedjék meg nekem, hogy az Egészségbiztosítási Alap tervezett kiadásairól beszéljek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügy problémái, feszültségei ezt a szektort továbbra is a politikai érdeklődés homlokterébe állítják. A várakozásokat és a csalódottságot fokozza a kormánykoalíció valóra nem váltott ígéretei, az ágazat egyre halmozódó gondjai; hogy megrekedt az egészségügyi ellátórendszer átalakítása; hogy nincsenek a finanszírozás biztonságát szolgáló reformok; és hogy miközben a gazdaság állapota stabil, és növekvő teljesítménye lehetővé tenné, hogy az egészségügyre fordítható források nőjenek, az önök által beterjesztett információk szerint, az államháztartás konszolidált funkcionális kiadásait tekintve, az egészségügyre fordított források a GDP százalékában tekintve 4,4-ről 3,9 százalékra fognak leesni.

Igen tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném elmondani, hogy az önök által beterjesztett, az Egészségbiztosítási Alap tervezett kiadásai miatt önök hozzák az egészségügyet gyakorlatilag működésképtelen helyzetbe. Önök a 2000. évi kiadások 767 milliárdos kiadási főösszegével szemben alapként az ez évre várható 790 milliárdos tényleges kiadási összeggel kellett volna hogy kalkuláljanak, mert ez lenne az a bázis, amely reálisnak tekinthető. Ez persze tartalmazná a 15 milliárd forintos egyszeri bérjuttatást, a 12 milliárdos gyógyszerkiadási többletet, valamint más ellátásoknál egy 4 milliárd forintos kiadási megtakarítás egyenlegét. Ehhez viszonyítva tehát az önök által tervezett 48,7 milliárd forintos többletforrás gyakorlatilag csak 6,2 százalékkal magasabb, mint a 2000. évi valóságosan várható teljesítés.

(11.30)

Tessék nekem megmondani, mitől kellene önöknek olyan büszkének lenni erre?! A 2001. évi kiadási jogcímeket és az azokra fordítható összegeket tekintve kijelenthető, hogy a reform értékű átrendeződésre nem lehet számítani, és a tervezés során az egészségügyi ellátórendszer átalakítása, a színvonal fejlesztése az önök fejében és gondolataiban, de ha tetszik, írásaiban is, prioritásként nem érvényesül.

Ezzel szemben azt kell megfigyelnünk, hogy az Egészségbiztosítási Alap természetbeni ellátásainak zárt előirányzatainak a részaránya az E-alap költségvetésében fokozatosan csökken. Míg ez az arány 1999-ben 70,9 százalékos volt, addig 2001-re ez már csak 68,1 százalék, mert az E-alapból finanszírozott egyéb, alapvetően pénzbeli ellátásokat törvényi garanciák biztosítják, nyitottságuk miatt a kiadások visszafogása érdemben lehetetlen, ezért a költségvetési mozgástér korlátozottsága és a megszorítások negatív hatása a természetbeli ellátások előirányzatait fogják csökkenteni.

A gyógyító-megelőző ellátások előirányzatainak betartására az önök által beterjesztett változatban a belső finanszírozásbeli megosztásokat fogják torzítani, mégpedig úgy, hogy a meglévő és a még jövőben megteremtendő feszültségeket önök lekényszerítik az intézményi szintre.

A gyógyszerkassza szűkösségét évek óta ismerjük, amit önök minden alkalommal az év végi rendezésben ismernek el - és jövő évre sem változik semmi. 2001-re a gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás társadalombiztosítási finanszírozására önök 399,3 milliárd forintot irányoznak elő. Ez 6,8 százalékkal több csak az ez évre várható összegnél, miközben önök azt mondják, hogy a tervezetthez képest viszonyított növekedés 11,3 százalék - mert ez az, amikor a szavakat a kifordított értelmükből visszafordítjuk a valóságos értelmükre, államtitkár úr! A dologi kiadásokra ez az előirányzat nem tartalmaz növekményt, miközben mindannyiunknak tisztában kell lenni azzal, hogy a működési kiadásokat meghatározó tényezők, így a szolgáltatások és a gyógyszerek árának várható alakulása függvényében teljesen valószínűtlen, hogy az ellátási színvonal további romlása nélkül ez az előirányzat tartható.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ha csak a várható gyógyszeráremelés legalacsonyabb kalkulációjával számolunk, ha csak az energiaárak várható növekedésének legalacsonyabb szintjével kalkulálunk, akkor is el kell ismerniük, hogy a dologi kiadások szinten tartásával ezen a szektoron belül valóságos csökkenés fog bekövetkezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gyógyszerár-támogatásokra 2001-ben 147 milliárd forintot irányoznak elő. Ez az összeg egy forinttal sem több, mint amennyi ebben az évben valóságosan várható kiadás lesz. Ezért, azt gondolom, államtitkár úr, hogy az ön megnyugtató szavai a legkevésbé sem jelentenek valóságos megnyugtatást, mert nincsenek a gyógyszerreformra vonatkozóan igazi elképzeléseik, és mert az önök által el nem végzett munka miatt a gyógyszereket felhasználó egészségügyi intézmények, az intézményen kívül pedig a lakosság fogja megfizetni az önök el nem végzett munkájának az árát. (Dr. Horváth Zsolt: Ez nem igaz!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért hát arról kellene beszélnünk, hogy mi az, ami még menthető. Én azt gondolom, hogy egyféleképpen menthető még az egészségügy költségvetése: úgy, hogy a szükséges források mértékében önök meg fogják teremteni ennek az alapjait. Hogyan? Úgy, hogy a járulékokon felül az állami közkiadások egyéb területeiről csoportosítanak át ebbe a szektorba, és ezzel megteremthetik az ellátások biztonságát.

Végül szeretném elmondani, hogy a Magyar Kórházszövetség, az egészségügyi gazdasági vezetők és a Magyar Orvosi Kamara a költségvetés készítése miatt, annak egy időszakában, megkereste levélben Orbán Viktor miniszterelnök urat, Matolcsy gazdasági miniszter urat és Járai pénzügyminiszter urat a következő levéllel:

"Az aláírók szükségesnek tartják felhívni a figyelmet arra, hogy az egészségügyben felhalmozódó feszültségek, a betegellátás ellehetetlenülése miatt egyre általánosabbá váló elégedetlenség, az Európai Unióhoz tervezett csatlakozás követelményeire tekintettel, az egészségügyi költségvetés kialakításának eddigi szemlélete változtatást igényel. Magyarországon az egy lakosra jutó egészségügyi kiadás értéke alig egyhetede, az egészségügyi dolgozók jövedelme arányait tekintve, különösen az orvosoké, kevesebb, mint egytizede az európai középértéknek, és ez a helyzet tarthatatlan. Ezért javasoljuk az egészségügyi költségvetés három-négy éves időtartamra szóló évi minimum 22-25 százalékos reálértékben mért növekedését. Az egészségügy az elmúlt tíz évben folyamatosan veszített finanszírozásából, a rendelkezésre álló források reálértéke a tíz évvel ezelőtti 50 százaléka. Az egészségügyi ellátórendszer a gazdaság legnagyobb egybefüggő egysége, nemcsak munkaerő-piaci jelentősége nagy, hanem e területről igen jelentős költségvetési bevételek származnak. Az egészségügy a költségvetésből számára biztosított nominális források közel felét visszafizeti az államnak, valós költségeit nem tudja megtermelni, mert működése nem piacszerű. A gazdaság helyzete lehetővé teszi, és ezért javasoljuk az egészségügyi költségvetés fentiekben leírt mértékű növekedését."

Azt gondolom, hogy az aláírók vitathatatlanul az egészségügyi ellátórendszer politikán felül álló személyiségei. Ezért velük együtt és felelős képviselőtársaimmal együtt, azt gondolom, gondoljuk át újra a társadalombiztosítás költségvetését, hiszen pontosan tudjuk, hogy a bevételeket befolyásoló tényezők már nem úgy igazak, ahogy azokat önök előterjesztették, ezért hozzá kell nyúlni azokhoz is, és szabjuk újra a kiadási előirányzatokat a betegellátás és az ellátók biztonsága érdekében. Ehhez a Magyar Szocialista Párt a segítségét ajánlja fel a kormánynak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu