GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak és Selmeczi Képviselő Asszony! (Dr. Horváth Zsolt: Van még miniszter is!) És Miniszter Úr! Csak közben kialakult közöttünk ez a kétperces diskurzus, amiből a miniszter úr kimaradt. Tényleg érdekes számomra az, hogy milyen gyorsan próbálták még az illúziót is elhessenteni arról, hogy esetleg hatpárti egyezkedésre sor kerülhet; tehát mindössze 30-40 másodperc.

Képviselő Asszony! Amiből erre lehetett következtetni, volt önnek egy olyan mondata, hogy az egészségügy problémája - van ilyen más is, az oktatás is - több választási cikluson átívelő dolog. Tehát én azt gondolom, hogy a mi konstruktivitásunk pont abban áll, hogy egy ilyen apró gesztust is képesek vagyunk úgy értelmezni, hogy van értelme, és lesz lehetőség, hogy erről beszéljünk. Sajnos, nem így történt. És meg vagyok győződve arról, hogy sem az önök oldaláról, sem a mi oldalunkról... - szóval, az egyezkedés nem öncélú, csak azért, hogy üljünk egy kerek asztal körül, hanem a betegek érdekében, a nyugdíjasok érdekében történjen.

És Horváth Zsolt államtitkár úrnak: az úgy nem működik, hogy csak akkor egyeztetek, ha kétharmadra van szükség. Egy ilyen súlyos kérdésben, mint az egészségügy, az egész struktúráról, az egész gyógyszerellátásról kellene hogy beszéljünk egymással, nem csak akkor, amikor beleszaladunk egy kétharmadosba, akkor egyet füttyentünk, és valaki azonnal ugorjon.

A képviselő asszonynak volt egy kérdése, hogy mi az, hogy a nyugdíjrendszert visszacsináltuk. Azt hiszem, hogy a két perc kevés, majd a normál hozzászólásomban ki fogok térni erre. Számunkra a visszacsinálás azt jelenti, hogy a rendszer újra és direkt közvetlenül a mindenkori kormányzó többség és a kormány függvénye lett, amitől szerettünk volna az előző rendszerben elmozdulni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu