KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én értem, hogy humorosra szánta azt a megjegyzését, de nem lehet ezt csak és kizárólag humorosan kezelni. Ez azért is sajnálatos, mert épp az ön kormánya, illetve az ön pénzügyminisztere nyújtott be több olyan táblázatot, nemcsak most, a költségvetéshez, hanem az adótörvények vitájához is, és ebbe már a másik politikai államtitkár úr is beleszaladt éppen, amikor próbáltunk idézni. Veres képviselőtársam idézett különböző olyan adatokat, amelyek nem nagyon tetszettek az államtitkár úrnak - interpelláció keretében, emlékezzünk vissza -, és akkor nagy megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy sajnos a politikai államtitkár úr a minisztérium által kiadott anyagot nem ismeri; ön most pont ugyanebbe a szituációba szaladt bele.

Ami az egészségügyre fordított kiadásoknak a reálértékét jelenti, való igaz, az a trend, amelyet ön most itt a második megszólalásában mondott, azt elfogadom, hogy az igaz; de az persze már '97-ben, '98-ban pedig különösen - nemcsak a választások miatt - igaz volt; nem volt igaz '94-95-ben, de ez még kevés, államtitkár úr. Ön nagyon jól tudja, hogy a racionalizálás, az ésszerűsítés, a változtatás elmaradt az egészségügyben, és erre azért most elég jó lehetőség kínálkozott, mert egy növekvő gazdaság mellett kellett volna ezt elvégezni. A nagy gond az volt szerintem, hogy nincs koncepció, és nyilvánvaló, hogy így nem lehet mit változtatni.

(17.00)

Viszont ha ez így van, olyan mértékű a felhalmozott feszültség, hogy annak nem lehet örülni, hogy reálértéken szinten maradt a támogatás.

Ahhoz, hogy a működőképesség megmaradjon, többet kell fordítani az egészségügyre. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu