KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr részt vett a költségvetési vitában, ami helyes, és az akkori reagálásomban elmondtam, hogy a felszólalása alkalmat ad arra, hogy bizonyos kérdésekről korrekt vitát folytassunk. A miniszterelnök úr a beszéde közben egyrészt dicsekedett azzal, hogy mennyire csökken az újraelosztás, jövőre - mondta ő - már 39 százalék alá fog csökkenni, másrészt azt mondta, hogy persze szerinte a 40 százalék lenne helyes, úgyhogy 2002 után majd erre a kérdésre vissza kell térni. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha növekedés van, nő a gazdaság, és nőnek a jövedelmek, de ezzel együtt is nőni fog a központi újraelosztás, akkor ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy adót szándékozik emelni a kormányzat. Többek között ezért is az átverés költségvetése a jövő évi és a 2002. évi, mert most adócsökkentésről beszélünk, aztán ha majd megvoltak a választások, megemeljük az adókat. Nem támogatjuk a kormánynak ezt a törekvését.

A miniszterelnök úr beszélt a tervezés bizonytalanságával kapcsolatos ellenzéki felvetésekről. Azt mondta, hogy '99-ben, 2000-ben is voltak mindenféle előrejelzések, és ezek sem bizonyultak igaznak - többek között az én felszólalásomat is idézte -, aztán a késő esti vitában az államtitkár úr is az inflációval kapcsolatos polémia során azt mondta: kérem szépen, ha szóltak volna önök, hogy az olaj ára emelkedni fog, akkor bizonyára odafigyeltünk volna, és más adatokat állapítottunk volna meg. Én azt mondtam, hogy 18 dolláros hordónkénti olajár szerepelt a költségvetésben, ami már akkor is megalapozatlan volt; az államtitkár úr azt mondta, hogy akkor 10 dollár volt egy hordó ára, szerintünk persze éppen 20 dollár volt. Az államtitkár úr a fél hordó olaj árát találta el, de az nem egy olyan mérce, amellyel a közgazdaságban számolni szoktak.

Akkor viszont, államtitkár úr, engedje meg, hogy az idei költségvetés vitájában tavaly elmondott beszédemből idézzek egy részt: "Az energiahordozók jelentős áremelkedése jelentős fordulat az idei, vagyis az 1999-es évhez képest. Ennek következményeként már ma is megfigyelhető az infláció növekedése, miközben ennek hatásait a jövő évi költségvetés nem veszi figyelembe." - mondtam tavaly az idei év költségvetési vitájában. Ennek alapján én 9 százalékos inflációt valószínűsítettem a saját felszólalásomban. Ez az, amire oda kellett volna figyelni, és akkor nincs egy ilyen megalapozatlan költségvetési év, mint amilyennel az idén szembe kell néznünk, és nincs egy olyan megalapozatlan 2001-es költségvetés sem, és akkor lehet, hogy még érdemes is volna beszélni a 2002-es évről, merthogy így nem érdemes. Nem érdemes, mert egyetértek azokkal a felszólalókkal, akik azt mondják, hogy törvénysértő módon nyújtotta be a kormányzat a két évre vonatkozó költségvetési tervezetét, ami ráadásul megalapozatlan is.

Sokáig nem találtuk az indokát annak, hogy vajon miért ez a ragaszkodás a kétéves költségvetés benyújtásához - most már, tisztelt képviselőtársaim, én kezdem érteni. Arról van szó ugyanis, hogy a Kisgazdapárt mint koalíciós partner egyre inkább tarthatatlan, lássuk be, a kormánykoalíción belül. Ha az idén elfogadjuk a kétéves költségvetést és vele együtt az adótörvényeket, ebben az esetben többé nincs szükség többségre, nincs szükség a Kisgazdapártra mint koalíciós partnerre. Ha sorra dőlnek meg a dokumentumgyűjtők a Kisgazdapárton belül, ebben az esetben el lehet képzelni kisebbségi kormányzást is; bizonyos törvényeket majd az Országgyűlés elfogad, de a legfontosabb törvény, amelynek az elutasítása esetén valóban megbukhat egy kormányzat, az a költségvetési törvény, ami el lesz fogadva az idén többségi döntéssel két évre. Ez lehet egy racionális indoka a kétéves költségvetés elfogadásának, csak akkor tessék vele nyíltan kiállni a közvélemény elé.

A miniszterelnök úr a beszédében foglalkozott a nyugdíjak kérdésével. Én először az egyszerűbb ügyet rendezném le. Azt mondta a miniszterelnök úr, hogy ő nem 55, hanem 70 milliárddal szeretné emelni a nyugdíjakat, de ehhez tessék megszüntetni a nyugdíjreformot, ehhez kéri a támogatást. Beszállok a versenybe: én meg akkor 80 milliárddal növelném, tisztelt képviselőtársaim. Akkor egyelőre most én győztem? Merthogy a miniszterelnök úr olyat mondott, amit maga sem gondolhat komolyan, mert az egy közgazdasági nonszensz, mert az alkotmányellenes helyzetet teremtene, amit az Alkotmánybíróság egyszerűen lefújna a pályáról. Ha a miniszterelnök úr ezt komolyan gondolja, nyújtsa be, még megvan a többsége, hogy megszavazza; ha meg nem gondolja komolyan, akkor ne próbálja meg félrevezetni a nyugdíjasokat, akiket az idén - ismét az átverés költségvetéséhez térek vissza - egyébként is félrevezet.

Megint a miniszterelnök úr tegnapi beszédére hivatkoznék: azt mondta, hogy 2,6 százalékos nyugdíjemelés lesz az idén, és először fordul elő a történelemben, hogy ehhez még kamatokat is fizetnek, és kamatokkal együtt 3 százalékos nyugdíjemelésre kerül majd sor, és legyen így a jövőben is. Hát, tisztelt képviselőtársaim, szerintem meg ne legyen! Miről is volt szó tavaly, amikor az idei költségvetést kialakítottuk? Az infláció 6 százalékos lesz, ehhez képest sor kerül 8,25 százalékos nyugdíjemelésre, vagyis a nyugdíjasok 2,25 százalékos reálnyugdíj-emelést könyvelhetnek el. Ha az infláció - tegyük fel optimista módon - az idén 9 százalékos lesz - ez most optimista becslés volt -, és ha ebben az esetben továbbra is elfogadjuk a kormány állítását, hogy a nyugdíjasok 2,25 százalékos reálnyugdíj-bővüléssel számolhatnak, akkor a 9 százalékos infláció és ez 2,25 százalék 11,25 százalékot tesz ki.

(13.50)

Vagyis a nyugdíjasok kaptak egyszer 8,25 százalékot a tavalyi költségvetés alapján, még jár nekik 3 százalék, ezt a kormány oda fogja adni nekik, ahogy ígéri, de ebben semmilyen kamat nincsen, tisztelt képviselőtársaim, ez legföljebb a korábbi ígéret betartását jelentené - ha az infláció 9 százalékos lenne. Minden magasabb infláció azt jelenti, hogy ismét félrevezette a Fidesz a nyugdíjasokat. Hát, ez nem az első eset, megtette ezt már '99-ben is, és ez a költségvetés megteszi ugyanezt 2001-ben is és 2002-ben is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megint szó volt a minimálbérügyről, és ma is uralta ez a vitát. Látom, hogy a kormány a minimálbért 40 ezer forintban meg fogja állapítani. Hogy ennek milyen hatásai vannak, ezekkel nem foglalkozik; hiába ígérte annak idején a kormányprogram 6. oldalán - amit feltehetően már csak én olvasok egyedül -, hogy részletes hatásvizsgálatokat fog a különböző akciói előtt végezni, ilyet nem végzett. Én erről már beszéltem a korábbi szónoklatomban, most csak annyit jegyeznék meg, hogy rendben van, akkor viszont mi meg benyújtottuk azt a módosító indítványunkat, ami a diplomások esetében is minimálbér bevezetését javasolja 80 ezer forint/hó összegben; ennek a forrását természetesen szintén megteremtettük.

Mi a beszédeinkben a költségvetési vita során azt mondjuk, hogy a legnagyobb probléma, hogy akkor, amikor folyamatosan bővülnek a források, nem nő a lakosság részére nyújtott szolgáltatások színvonala, és a felszólalásainkban elsoroltuk azokat a különböző területeket, ahol mi ezt így látjuk. Ennek, tisztelt képviselőtársaim, van egy általános elvi oka. Ez pedig az, hogy amikor bővülnek a források, végre megnyílna a lehetősége annak is, hogy a különböző területeken - amelyek lényegében már változatlan módon vagy kisebb változtatásokkal, de érdemi változtatások nélkül állnak előttünk a rendszerváltás óta - a feltétlenül szükséges olyan reform értékű lépéseket végrehajtsuk, amelyek a pénzek racionálisabb elköltését olyan módon tennék lehetővé, hogy valóban magasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújtsunk az állampolgárok részére ezeken a területeken.

Azt kifogásoltuk sorra a felszólalásainkban, hogy az egészségügy területén, az önkormányzati finanszírozás területén, a mezőgazdasági támogatások területén, általában a közigazgatás területén és így tovább, és így tovább, elmaradnak a különböző olyan, valóban reform értékű lépések, amelyek lehetővé tennék számunkra, hogy a bővülő források mellett, jobb szolgáltatások nyújtásával, de ugyanakkor a lakosság és a vállalkozások terheit mégis érdemben csökkentve tegyük lehetővé a gazdaság folyamatos fejlődését, ráadásul ilyen módon a gazdaság fenntartható fejlődését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét meg kell állapítanunk, hogy mindezen lépések megtételére nem került sor, és a kétéves költségvetés benyújtásával ma már kijelenthetjük, hogy nem is fog sor kerülni. Ennek aztán az a következménye, hogy ugyan a miniszterelnök úr azt mondja, hogy 2001-ben és 2002-ben például az egészségügyre mindkét évben 70-70 milliárd forinttal többet fogunk költeni, de az egészségügyben dolgozók ennek mégsem fogják érezni a pozitívumait, mert a változatlan szerkezetű egészségügy - ráadásul a korábbi évek elmaradt finanszírozási hiányosságai, problémái következményeként - úgy fogyasztja el ezeket az összegeket, hogy érdemi javulás nem fog történni. Nemcsak az egészségügyben dolgozók fogják ezt majd így értékelni vagy érzékelni, vagyis hogy a szolgáltatás színvonala csökken, hanem azok is, akik különböző betegségek okán az egészségügyhöz fognak fordulni.

De ugyanez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, az önkormányzatok területén. Itt elhangzott az egyik felszólalásban Turi-Kovács Béla képviselőtársunktól, hogy a kevesebb lehetőséggel rendelkező települések részére is kell biztosítani a működőképességet. Igaz. A probléma azzal van, hogy az átcsoportosítások a rendszeren belül történnek meg, miközben a finanszírozás bővülése elmarad a lehetőségektől. Ebből adódóan egyes települések fejlődését visszafogjuk, azért, hogy más településeknél nem a fejlődést, hanem a működőképességet biztosítsuk. És ez egy probléma. Noha a képviselő úr felvetése támogatható, és ez történik már évek óta, már ami a kevesebb lehetőséggel rendelkező települések felé történő forrástereléssel történik, de ezzel a rendszer egésze viszont veszteségeket szenved. Mert amikor ilyen növekedés és ilyen többletek vannak, akkor bizony megint csak azt kell mondanom, a finanszírozási rendszer átalakításával meg kellene teremteni a forrásbővülés lehetőségét. Ez nem történt meg - ez viszont az önkormányzati önállóság fokozatos szűkülését eredményezi.

Ugyanez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, az infrastruktúra-építés területén; ahogy azt bizonyítottuk, nem történik áttörés, sőt bizonyos területeken a szolgáltatások itt is szűkülnek. Egyetértek azokkal, akik arról beszéltek, hogy a rendőrség költségvetése és általában a rendvédelmi szervek költségvetése egyre rosszabb helyzetbe kerül. Ennek megint az lesz a következménye - mindenfajta állítással ellentétben, ami e tekintetben a Házban elhangzott -, hogy az a latens eladósodás, ami megindult az idén, ami azt eredményezi, hogy elmaradnak a fejlesztések, a felújítások, hogy leállítják a gépkocsikat, hogy nem fizetik ki a túlórákat, jövőre láthatóvá válik, és megindul újra a rendőrség eladósodása. Ez történt a kilencvenes évek elején is, ennek a következménye volt a '94-98 közötti nagyon nehezen kezelhető finanszírozási válság. Miniszterelnök úr az általa itt előadott számokban egyébként tévedett, mert '98-ra azzal a bizonyos 2 milliárd forinttal - amit mi döntöttünk el a költségvetésben és '98-ban a kormány adta oda - a rendőrség eladósodása megszűnt. Ez most elkezd újratermelődni, ha valamit e tekintetben nem csinálunk. A miniszterelnök úr a beszédében valóban azt mondta, hogy ha az olajár így marad, akkor kap többlettámogatást a rendőrség, ha valóban ilyen bérfeszültségek lesznek vagy a túlórákra szükséges, akkor kap többlettámogatást - de miért nem megyünk elébe ennek a dolognak, miért utólag akarjuk kezelni, amikor már megint kezelhetetlen helyzetek adódnak?

Tisztelt Képviselőtársaim! Frakciónk olyan módosítócsomagot nyújt be egyébként 300 milliárd forint összértékben, amely összeg egy jelentős része belső átcsoportosításokból fedezett, egy másik része pedig óvatos becsléssel figyelembe veszi az alulbecsült inflációt, és ennek megfelelően számol a keletkező többletbevételekkel, amelyek mind-mind valamilyen módon a jövő megalapozását célozzák. Nem vitatható, hogy ilyen a diplomások minimálbérére fordítandó összeg, amelyet módosító indítvány formájában benyújtottunk. Számos módosító indítványunk foglalkozik az oktatás valamilyen szempontrendszer szerinti jobb helyzetbe juttatásával, mert igaz, hogy többet fordít a költségvetés az oktatásra, csak ezt a többletet el fogja vinni a bérfejlesztés, ott fog állni az iskola a dologi kiadások növekedése nélkül, és ez rosszabb helyzetet teremt megint ennél a szolgáltatásnál, az oktatási szolgáltatásnál.

Számos módosító indítványunk foglalkozik az infrastruktúra-fejlesztési lehetőségekkel, elsősorban a településeket elkerülő utakra és az útfelújításokra szánunk mi többet a költségvetésben. A rendvédelmi szervek helyzetének javítására adtunk be számos módosító indítványt; van módosításunk a kiegészítő családi pótlék intézményének a bevezetésére - úgy látjuk, hogy ez széles körben támogatott, már maga az elmélet. Kísérletet teszünk a mezőgazdasági támogatási rendszer racionálisabb átalakítására, erre vonatkozóan is nyújtottunk be módosító indítványokat. A cél-, címzett támogatások összegét annak érdekében, hogy jövőre és két év múlva is indulhassanak megfelelő mértékben önkormányzati beruházások, jelentős mértékben meg kívánjuk emelni. És többek között módosítócsomagot nyújtottunk be annak érdekében, hogy egyrészt a fogyatékosok helyzetének rendezésére többet költsünk, másrészt pedig fokozottabban kívánjuk támogatni azokat a fogyatékosszervezeteket, amelyek ezen a területen azért dolgoznak, hogy az ott élő emberek is megfelelő körülmények között élhessenek, az esélyük, az esélyegyenlőségük javulhasson.

(14.00)

Ezen túl természetesen számos egyéb kisebb területre vonatkozó módosító javaslatot is benyújtottunk a költségvetéshez.

Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr elmondta tegnapi felszólalásában, hogy meghallgatta a szónokokat, illetve elolvasta hozzászólásaikat, átnézte a különböző módosító indítványaikat, és úgy érzi, az ellenzéknek nem sikerült befolyásolnia a kormányt, nem talált olyan javaslatokat, amelyek a kormány számára támogathatók lennének. Úgy tudom, hogy tegnap reggelig sem az MSZP, sem az SZDSZ nem nyújtotta még be a módosító indítványait. A Kisgazdapárt azt ígérte, hogy nem is fog benyújtani módosító indítványokat, mert neki ez a költségvetés annyira tetszik, hogy ezen már javítani nem lehet. Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a miniszterelnök úr átnézte a Fidesz által benyújtott módosító indítványokat, és megértem, hogy nem talált közöttük a maga számára támogathatókat.

Ezzel szemben viszont, ha össze kell foglalnom a mi véleményünket a költségvetési vitáról, akkor azt kell mondanom, hogy nem győztek meg minket a kormánypárti felszólalók által elmondottak, az általuk felolvasott beszédek arról, hogy ez a költségvetés törvényszerűen lett benyújtva, megalapozott és olyan, amit ne lenne érdemes megváltoztatni annak érdekében, hogy a Magyarországon élő emberek valóban részesüljenek végre a gazdaság bővüléséből, a gazdasági növekedésből, hogy végre érzékeljék, egyre jobb körülmények között élhetnek, egyre jobb szolgáltatásokat nyújtanak részükre az önkormányzatok, illetve az állam, hogy érzékelnék végre, nem volt hiábavaló a rendszerváltás és az elmúlt tíz év áldozata. Tisztelt képviselőtársaim, mi erről beszéltünk, és módosító indítványainkat is ennek érdekében adtuk be.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu