RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, egyetértés van az Országgyűlés padsoraiban abban, hogy nem alacsony bérekkel, hanem jól képzett, kvalifikált munkaerővel kell az Európai Unióban versenyre kelni. Ebből a szempontból az oktatás kiemelt jelentőségű. Érdemes végignézni, hogy az oktatás területén, mind a közoktatás, mind a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés területén mire lehet számítani a következő években.

Annak azért örülök, hogy, bár ezt az elmúlt napokban többen kétségbe vonták, Kuncze Gábor elismerte, hogy az oktatásban a következő időszakban valóban várható bérfejlesztés; van, aki megpróbált bűvészkedni a számokkal, szerintem kevés sikerrel, és megpróbálta bizonyítani, hogy a nagyon jelentős betervezett lépések ellenére igazából nem várható semmilyen érdemi változás. A közoktatás nagyon fontos abból a szempontból is, hogy tudjunk egy parlamenti jegyzőkönyvből egy mondatot megfelelő helyességgel értelmezni, tehát ha a miniszterelnök úr azt mondja, hogy a beterjesztett javaslatokat megvizsgáljuk, és ez sem tántoríthat el minket az általunk helyesnek tartott gazdaságpolitikától, ez nem azt jelenti, hogy a miniszterelnök úr azt mondta, hogy a beterjesztett módosító javaslatokat megvizsgáltuk - már, múltidőben -, úgyhogy ilyen szempontból is van jelentősége egyébként az oktatásnak, és elsősorban ebből a szempontból a közoktatásnak.

Nézzük meg, hogy a közoktatás milyen állapotban van most. 1990-hez képest most, 2000-ben, bár nagyon sokat beszéltünk a pedagógusbér-fejlesztésről, de reálértékben 20 százalékkal keres kevesebbet egy pedagógus, mint 1990-ben. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon szomorú statisztika, és különösen azért, mert a társadalom ezzel szemben azt élte meg, hogy jelentős bérfejlesztések történhettek ezen a területen, hiszen nagyon sokat beszéltünk erről. Igazából beszéltünk, az érdemi eredmény kevés. 2001-ben, amit a következő költségvetési év tartalmaz, egy 16 százalékos emelés, ez úgy áll össze, hogy 8,75 százalék januártól, és további 20 százalékos szorzóemelés várható szeptembertől. Ha itt a különböző hatásokat kiszámoljuk, 15-16 százalék közötti nagyságrendre jön ki. 2002-ben viszont, a 20 százalékos szeptemberi emelés áthúzódó hatása miatt, és a 7,5 százalékos 2002. január 1-jei miatt, összesen éves szinten 20 százalékos emelés várható.

Ha a tisztelt képviselőtársaim kiszámolják, hogy ez igazából mit jelent, ez azt jelenti, hogy 2000-hez képest 2002-ben a közoktatási szférában dolgozó pedagógusoknak a keresete 40 százalékkal növekszik - még egyszer mondom, nem tévedés, 40 százalékkal -, tehát a 2000-es bértömeghez képest 2002-ben 40 százalékkal növekszik a pedagógusok bére. Tehát azt hiszem, hogy itt mindenképpen jelentős előrelépés látható, ettől azonban valóban egyetértek az ellenzéki képviselőkkel, hogy nem szabad, hogy túl nagy elégedettség töltse el a szívünket, hiszen éppen csak meg fogjuk haladni az 1990-es szintet, tehát tennivaló van még elég. És ha azt szeretnénk, hogy a közoktatási szféra ne legyen kontraszelektált, ne kontraszelektált pedagógusok tanítsák a gyermekeinket, akkor, azt hiszem, ezen az úton az elkövetkező időben is mindenképpen tovább kell menni; de mégis egy olyan perspektíva rajzolódik ki a közoktatás előtt, amely, azt hiszem, mindenképpen figyelemre méltó, és talán mondhatom, hogy két ilyen dinamikus fejlődéssel rendelkező év az elmúlt tíz évben még nem volt.

A másik nagyon lényeges dolog a felsőoktatás, és a felsőoktatás mellett a kutatás-fejlesztés. Ha megnézzük a gyors gazdasági növekedést produkáló országokat, akkor azt látjuk, hogy a GDP-jük mintegy 3-4 százalékát fordítják kutatás-fejlesztésre, nálunk ez az arány 1 százalék. Fontos, és, azt hiszem, ebben is teljes egység van a parlament mindkét oldala között, hogy ennek az aránynak növekednie kell.

Fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy míg Nyugat-Európában vagy például Finnországban a kutatás-fejlesztés úgy áll össze, hogy körülbelül egyharmada költségvetési forrásokból áll, és ehhez képest a kétharmadát a kutatás-fejlesztési költségeknek a privát szféra adja, nálunk ez az arány pont fordított. Tehát itt nemcsak arról van szó, hogy a kutatás-fejlesztésre fordított állami támogatások összegét kell jelentős mértékben növelni, hanem arról is szó van, hogy olyan gazdasági ösztönzőket kell a rendszerbe beépíteni, amelyek arra ösztönzik a különböző cégeket, köztük a multinacionális cégeket is, hogy kutatás-fejlesztési kapacitásaik egy részét Magyarországon telepítsék le. Az adótörvényekben és a költségvetésben, azt gondolom, ezeknek a szempontoknak messzemenően eleget teszünk.

A költségvetési törvényben az szerepel, hogy 17,5 milliárddal növekedni fog a kutatás-fejlesztésre fordítható összeg, ami mindenképpen biztató, és ebből a következő feladatokat tudjuk megoldani. Évek óta jelentős probléma, hogy a felsőoktatásban és a kutatásban dolgozók bére elszakadt egymástól, mintegy 30 százalékos volt a differencia, és most a kutatóknak a nagy örömére ezt a differenciát sikerült megszüntetni, és a következő időszakban az akadémiai kutatóintézetekben dolgozók ugyanakkora bért fognak kapni, mint a felsőoktatási intézményrendszerben dolgozók.

Amikor az akadémiának a beszámolója előttünk volt, mindenki, ellenzék, kormánypárt, akadémia, egyöntetűen felhívta a figyelmet arra, hogy nagyon nagy probléma a kutatói szférának az elöregedése, és ez ellen mindenképpen tenni kell valamit. Az a bérrendszer, amely szerepel a költségvetésben, pontosan a fiatal kutatók, illetve a fiatal tanársegédek esetén lépi a legnagyobbat, itt jön ki a legnagyobb százalékos növekedés; azt is reméljük, hogy ezzel a lépéssel sikerül ezt a folyamatot, amely az elmúlt években volt, megfordítani, de legalábbis megállítani.

A másik terület, amely nagyon lényeges, és engedjék meg, hogy néhány mondatot erről is mondjak, az üzleti szektornak az ösztönzése, hogy a kutatás-fejlesztési kapacitásainak egy részét Magyarországon telepítse le.

(14.20)

Ennek érdekében az adótörvényekben fogalmaztuk meg elképzeléseinket. Itt azt mondtuk, hogy ha egy cég kutatás-fejlesztésre beruház, akkor ennek a beruházásnak a 200 százalékát írhatja le az adójából. Azt gondolom, ez mindenképpen jelentős ösztönzést jelent. Persze el lehet mondani, hogy vannak olyan európai országok - Írország -, ahol ez a szám nagyobb, mert ott a kutatás-fejlesztési célra fordított beruházásoknak nem is 200, hanem 300 százalékát leírhatják, de azt hiszem, ez a 200 százalék most már európai összehasonlításban is megállja a helyét, és talán sikerül abba az irányba elmozdulni Magyarországon, hogy egyre több cég fogja úgy érezni, úgy látni, hogy érdemes a kutatás-fejlesztési kapacitásait Magyarországra hozni.

Azt hiszem, ha ezeket a szempontokat figyelembe vesszük, akkor ez a költségvetés mind a közoktatás, mind a felsőoktatás és kutatás-fejlesztés területén nagyon fontos előrelépéseket tartalmaz, és ezen terület dolgozói, akik ezen a területen próbálnak boldogulni, bizakodva nézhetnek a következő két év elé.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu