TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy e késői - vagy lassan most már korai - órán néhány, az előterjesztést műfajilag érintő kérdéssel kezdjem hozzászólásomat.

Kádas képviselőtársam az előbb azt mondta, az anyag jóságát bizonyítja, hogy nagyon kevés a módosító indítvány. Én élek a gyanúperrel, hogy nem erről van szó, hanem egyszerűen az az előterjesztési forma, ahogy ez a stratégiai program a tisztelt Ház asztalára került, hogy egy nyúlfarknyi határozati javaslathoz egy nagyon eklektikus, különféle részeket tartalmazó anyag mint melléklet került benyújtásra, ez okozza, hogy egyszerűen nagyon nehéz ezzel a beterjesztéssel valamit kezdeni oly formán, hogy hogyan is javítható. A javíthatóság gondjáról van itt szó alapvetően, miközben mindenki egyetért azzal, hogy ennek a programnak az elfogadása nagyon fontos. Nem látok lényegi politikai kérdést a program fontosságának megítélésében, ugyanakkor ez a metódus, ahogy ide került a Ház elé, sajnos nem teszi lehetővé, hogy erről az ügy súlyához méltóbb vita kerekedjen ki.

A magam részéről egy kérdéshez nyújtottam be módosító indítványt, a stratégiai program decimális rendszerű beosztása szerinti 6.4.3.1. pontjához, amely röviden a rendőrség feladatait tartalmazza, a kábítószerekkel kapcsolatos bűnüldözési feladatokat. Összességében az, amit a melléklet tartalmaz, összhangban van a rendőrségi törvénnyel, a '94. évi XXXIV. törvénnyel, ennek megfelelően irányát, gyakorlati magvát tekintve elfogadhatónak is tűnik.

Miközben hangsúlyozom, hogy a feladat lényege rendben lévő, maga a megfogalmazás, annak módja, kidolgozottsága és stílusa egyszerűen elképesztő. Ez azért meglepő, mert a magyar államigazgatásban és kormányzati munkában ahhoz, hogy egy ilyen előterjesztés az Országgyűlés asztalára kerüljön, hogy eljusson addig, legalább egy tucat munkafázis és fórum az, amely áttekinti, megvitatja, majd pecsétet tesz rá. Ezek között van nyilván az alapanyagok gyűjtésétől kezdve, részanyagszerkesztésen át, nulladik változat elfogadásáig, és nem megyek végig az egészen, de főosztályvezetők, helyettes államtitkárok véleményezik, a miniszter jóváhagyja. Tehát már magán az Ifjúsági és Sportminisztériumon belül, gondolom, legalább harminc-negyven ember - minimum ennyi - foglalkozik egy ilyen papírral; majd amikor a miniszter kiadja tárcakörözésre, valamennyi tárcánál ezt az anyagot áttekintik, minden minisztérium véleményt alkot róla, saját szempontjából minősíti. Ezt átdolgozzák, ezután megy közigazgatási államtitkári értekezletre. A közigazgatási államtitkárok ismét áttekintik, megint jóváhagyják, beviszik kormányülésre, a kormány megtárgyalja, a kormányülés után a papírt átvezetik, és a végén úgy minősítik, hogy az előterjesztés alkalmas arra, hogy a parlament vitatkozzon róla.

Szóval nagyon szerény számítással három-négyszáz ember az, aki egy ilyen előterjesztést végignéz. Számomra megdöbbentő, hogy egy ilyen munka után olyan mondatok vannak ebben az előterjesztésben, amit nem tudom, hogyan lehet leírni - azt még kevésbé tudom, hogyan lehet egy ilyen előterjesztésben ezeket bennehagyni. Egy gyöngyszemet a jegyzőkönyv kedvéért is hadd olvassak fel, amellyel kapcsolatban Lezsák Sándor képviselőtársam joggal mondta, hogy nemcsak szörnyű, de hatáskörelvonást is tartalmaz. Ez a gyöngyszem így szól: "A Budapesti Rendőr-főkapitányság felderítő főosztály, szervezett bűnözés elleni osztály, kábítószer-bűnözés elleni alosztály és a nyomozó főosztály, szervezett bűnözés elleni osztály, kábítószer-bűnözés elleni alosztály feladata a Budapest területén működő kábítószer-kereskedő szervezetek, személyek felderítése és felszámolása".

Ez, kérem, tényleg szörnyű. Ez magyarul azt jelenti, hogy a budapesti rendőrök feladata, hogy üldözzék a kábítószeres bűnözőket a főváros területén. Ez ezt jelenti, de ha így írják le, ezt mindenki érti, így ebben a formában pedig úgy néz ki, mintha valami nagyon nagy bölcseletet tartalmazna. Szeretném megjegyezni, hogy ha egy ilyen mondatot leír, mondjuk, az Államigazgatási Főiskola egy hallgatója a második félév végén, akkor megbuktatják, és az életben nem engedik ennek a főiskolának a környékére.

(0.10)

Nekem van egy rossz tulajdonságom, persze, tisztelt Ház, hogy én a papírokat el szoktam olvasni, és amikor a papírt elolvasom, akkor egyből megindul a csukló, mint Pavlov kutyájának a nyálképződése, és elkezdek irkálni. Ennek jegyében én akkor tettem egy kísérletet, hogy megpróbáljam abból a szép másfél oldalból kibontani azt, hogy mi is összességében ennek a javaslatnak vagy feladatsornak a tartalma, beadtam egy módosító indítványt, és azt gondoltam, hogy aktív képviselőként elvégeztem a feladatomat, és valamit segítettem egy ügynek az előremenetelén. Ezek után elég meglepve láttam, hogy ez a javaslat nem minősült jónak, az önkormányzati bizottság végül is egy bizottsági módosító indítványt benyújtott, amely lényegében persze ugyanazt tartalmazza, csak más a fejléce és más a szerzője a dolognak.

Tisztelt Ház! Én nem kívánok copyright-vitákba bocsátkozni, mert a lényeg az, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek. De azért, azt gondolom, ez a példa jellemző a mai állapotainkra, és jellemző a Magyar Országgyűlésben való viszonyokra, hiszen itt három olyan dolog most összeállt, ami valamilyen módon azért ezt a kérdést, azt gondolom, szimbolizálja is. Kell hozzá egy kormány által benyújtott olyan előterjesztés, amely előterjesztésben igen szép számmal találhatók hibák. Kell egy ellenzéki képviselő, aki ezt kijavítja, megpróbálja a dolgot helyretenni, majd kell hozzá egy kormányzati többség, amely bizottsági módosító indítvánnyal ezt átírja, szalonképessé teszi, szalonképessé úgy, hogy a kormánykoalíció ezt el tudja fogadni.

Ez a történet összességében azért szomorú, tisztelt Ház, mert történetesen tényleg egy olyan kérdésről van szó, ahol az ellenzék és a koalíció között politikai vita nem dúl, nincs politikai vita, hiszen azzal mindenki egyetért, kis képzavarral, hogy a kábítószer az első számú közellenség, amely a fiatalokra leselkedik, és az ezzel szembeni fellépést, azt gondolom, mindenki támogatja. És azért sajátos ez a történet, mert még ilyen egyetértés mellett is, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, önöket zavarja az, ha esetleg egy ellenzéki indítványt vagy képviselői indítványt el kellene fogadni. Én megértem persze, hogy ma ilyen időket élünk, csak élek azzal a gyanúperrel, hogy amíg ez a szellemiség van jelen a Magyar Országgyűlésben, amíg az acsarkodás és a nyers erő elnyomja a szakmai együttműködést és az ésszerűséget, addig azért nagy baj van ennek az Országgyűlésnek a munkájában.

Ezt az egész kérdést tényleg csak azért mondtam el, hogy okuljanak belőle, hogy okuljunk belőle, hiszen, azt hiszem, tényleg nem az a kérdés, hogy valamit ki nyújt be, hanem az a kérdés, hogy az milyen célt szolgál, és szolgálja-e adott esetben egy ügy javítását vagy történetesen egy rossz előterjesztés kiigazítását. Éppen azért, hogy ezt a tanulságot én a magam részéről is tudjam erkölcsileg vállalni, a magam módosító javaslatát természetesen fenntartom, és remélem, hogy azért, legalábbis alternatív javaslatként, vitaalapnak minősül; mert ha az lenne a gond, hogy az én javaslatomban valami nem stimmel, hozzátenném, hogy hű maradtam az eredeti előterjesztés tartalmához, akkor erre van egy intézmény a Magyar Országgyűlésben, ezt úgy hívják, hogy kapcsolódó módosító indítvány. Tehát akkor egy kapcsolódó módosító indítvánnyal lehet esetleg azt a módosítót kijavítani, amelyben valamilyen részletkérdéssel kapcsolatban vita van. De ez, hogy teljes egészében átírjuk, tehát úgy teszünk, mintha mi találtuk volna ki, egy sajátos munkamegosztást feltételez, amely az én ízlésemtől és stílusomtól idegen.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu