KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló T/3122. számú törvényjavaslat Ormánságot érintő 85. és 95. számú módosító javaslataihoz szeretnék hozzászólni, amelyeket dr. Hargitai János képviselőtársammal közösen nyújtottunk be.

A 85. számon benyújtott módosító javaslat a törvény 61. § (1) bekezdését módosítja, melynek indoklására a következőket szükségesnek tartom elmondani. Már több hozzászólásomban próbáltam felhívni képviselőtársaim és a kormány figyelmét az Ormánság nehéz helyzetére. Az Ormánság Baranya megyében, Magyarország legdélebbi térségében található, délről a Dráva folyó, míg nyugatról Somogy megye határolja. A térség területe mintegy 570 négyzetkilométer, az Ormánsághoz néprajzilag tartozó 47 település, valamint a csatlakozott 5 község - összesen 52 község - összlakossága mintegy 21 ezer fő. A lakosság meghatározó tevékenysége, az Ormánság természeti adottságainak megfelelően, a mai napig is a mezőgazdaság. Egyéb munkalehetőségek elsősorban a két legnagyobb településen, Sellyén és Vajszlón vannak.

Szeretném az Ormánság fővárosának tekintett Sellye pénzügyi problémáját bemutatni. Sellye város önkormányzata már a 2000. évi költségvetését is 37 millió forint forráshiánnyal tudta elkészíteni. A forráshiány annak ellenére jelentkezik, hogy a központi állami támogatás mértéke az 1999-es költségvetési évhez képest 10 százalékkal emelkedett. Ez a következőkkel magyarázható. Sellye város a halmozottan hátrányos helyzetű Ormánság kistérség központja, ebből adódóan felvállal olyan feladatokat is, amelyek a település helyzete és a lakosság száma alapján nem tartoznának a kötelezően ellátandó önkormányzati feladatai közé. Tekintettel az országos átlagot a térségben kétszeresen meghaladó munkanélküliségre, a normatív támogatásból nagy hányadot fordít a szociális ellátórendszer működtetésére, az itt élő emberek létfenntartásának biztosítására, kénytelen a helyi adókat a törvényi alsó határ közelében megállapítani. Kiépített intézményhálózatot működtet a térségi szerepkör ellátására, a helyi közszolgáltatások biztosítására és az elvándorlás visszafogására.

(11.20)

Az önkormányzati pénzeszközökből, a hátrányos helyzetből való kilábalás érdekében széles körű előkészítő munkálatokat hajt végre. Kiadásait jelentős önkormányzati vagy lakossági érdeksérelem nélkül nem tudja csökkenteni. Az általános vita folyamán már említettem, hogy örvendetes, hogy a 61. § rendelkezik a célprogramok keretében elkülönítetten kezelendő kistérségi támogatások 10 százalékos növeléséről: Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vonatkozásában 30 százalékos, Nógrád és Somogy megyében 15 százalékos, Békés megyében 10 százalékos kulccsal.

Említettem azt is, hogy a támogatások növeléséről rendelkező részbe kerüljön bele Baranya megye, és neve mellett a hátrányos helyzetben lévő sellyei kistérség neve is. Ez elvi és szakmai áttörést jelentene a hátrányos helyzetben lévő kistérség finanszírozásának módjára vonatkozóan. Így a sellyei kistérség is igénybe tud venni külön forrásokat is, amennyiben szerepelni fog a kiemelten támogatandók között. Az önkormányzat kiváló fejlesztési programot dolgozott ki új munkahelyek teremtésére, pályázatot nyújtott be a Gazdasági Minisztériumba, tehát érdemes a támogatásra.

Az Ormánságban a munkanélküliség sajnos még most is 30 százalék körüli, a megyei átlagnak két és félszerese. Halmozottan hátrányos helyzete egyébként is nyilvánvaló. A Dunántúlról egyedül ezt a kistérséget sorolták a KSH szerint leginkább lemaradt kistérségek kategóriájába, százszázalékos támogatottsággal. Itt szeretném megjegyezni, hogy összhangban az előbbi felvetésemmel, a Világgazdaság egyik cikke szerint Szita Károly fideszes országgyűlési képviselő azt javasolta, hogy kistérségekre lebontva mérjék az egy főre jutó GDP-t, mivel így kifejezésre juthatnak a megyén belüli regionális különbségek. Stumpf István miniszter úr meg is ígérte, hogy ennek érdekében konzultál majd a Központi Statisztikai Hivatal vezetőjével.

A T/3122/95. számon benyújtott módosító javaslatunk a 67. számú út Szigetvár és az országhatár közötti meghosszabbításához szükséges tervezési költségek finanszírozásáról szól. Az Ormánságban a gazdasági-társadalmi leépülés folyamatos. Ennek a folyamatnak a megállítása és megfordítása a térségben az infrastruktúra fejlesztésével, ezen belül is elsősorban a falusi ökoturizmus, a kereskedelem és a mezőgazdaság fejlődését, átalakítását szolgáló közúthálózat kialakításával érhető el. Ennek lényeges eleme egy új főútvonal létesítése.

Az Ormánságnak jelenleg főútvonala nincs. Mellékúthálózata korszerűtlen és nem kellően karbantartott, a térség csak harmadrendű útvonallal rendelkezik. A vasúthálózat felújítására nem lehet számítani, noha rendkívül rossz állapotban van; csak reménykedhetünk, hogy megszüntetésére nem kerül sor. Az amúgy is hátrányos helyzetű kistérség így végleg el lenne zárva a régió és az ország többi részétől, és a szomszédos Horvátország felé történő esetleges nyitásból is kimarad. Ilyen körülmények között reménytelennek tűnik minden próbálkozás, hogy vállalkozókat, tőkét próbáljunk az egyre jobban leszakadó kistérségbe behozni.

A kormány 2117/1999. (V.26.) számú határozata által megfogalmazott, tízéves időtartamú fejlesztései között szerepel a főközlekedési, illetve alsóbbrendű úthálózat fejlesztése, új határátkelőhelyek nyitása a déli országhatáron. A dél-dunántúli régió 1999. évi komplex fejlesztési programjában a 67-es főút továbbépítése kiemelt célként található, mint az interregionális kapcsolatok fejlesztésének, új határátkelőhelyek létesítésének, a peremhelyzet oldásának fontos eszköze.

Baranya megye területfejlesztési és stratégiai programjában konkrétumként szerepel a 67-es út meghosszabbítása Szigetvártól Sellyén át az országhatárig, új határátkelőhellyel. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium megbízásából az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság 1998 decemberében elkészítette a 67. számú főút Szigetvár és az országhatár közötti meghosszabbításának megvalósíthatósági előtanulmányát, mely az európai környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve határozza meg a térség és települései számára a legoptimálisabb nyomvonalat.

Számba kell venni, hogy mi lesz nagyobb tehertétel s egyben felelősség is az ország számára: egy alig vegetáló vidéket segélyekkel életben tartani vagy még időben, jó beruházásokkal fejlődésnek indítani. Egy korábbi felszólalásomra kapott válaszból az derül ki, hogy a Szigetvár és a horvát határ közötti 35 kilométer hosszú új útvonal ütemezett kiépítése, amelynek megvalósítása mai áron mintegy 20 milliárd forintból lenne lehetséges, várhatóan a 2002. évtől kezdődhet meg.

Módosító javaslatunk az ezt megelőző, 50 millió forintos tervezési költséget biztosítja.

Az elmondottak alapján kérem képviselőtársaimat, hogy az általunk benyújtott T/3122/85. és a T/3122/95. számú módosító javaslatokat támogassák.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

Forrás: parlament.hu