DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mivel nincs benn a teremben, nem akarom név szerint megnevezni, de az SZDSZ felszólalója mintegy 19 perces beszédéből körülbelül négy percet szólt magáról a témáról, az előző 15 percben pedig aggodalmát fejezte ki a közbizalom romlása miatt, majd ezt követően ebben a négy percben szidta, szapulta az elmúlt két év különböző intézkedéseit, ami szerinte a közbizalmat gyengítette; szerintem megalapozatlanul hivatkozott erre.

De egy nagyon fontos ügyről megfeledkezett, ami, igaz, nem az elmúlt két évben történt, de még ma is szó van róla, ma is tárgyalják a bíróságon a Tocsik-ügyet, amiről természetesen én nem kívánok most itt részleteiben szólni. Az azonban igaz és kétségtelen, hogy Magyarországon a közbizalom akkor kezdett először megromlani, mert szörnyű dolog volt a Tocsik-ügy, a Tocsik-per, és az alapját, ugye, az képezte, hogy az önkormányzatok nem kapták meg a nekik járó pénzeket. És ebben az időben az igen tisztelt szabad demokrata képviselő úr belügyminiszter volt, akinek a felügyelete alá tartoztak az önkormányzatok, és a sajtóban, a legtöbb fórumon hallani lehetett az önkormányzatok jajkiáltásáról, hogy a vagyonukat kénytelenek felélni, mert nem kapják meg ezeket az önkormányzati pénzeket, és ő mint akkori belügyminiszter, aki az önkormányzatok atyja kellett volna hogy legyen, ezért az égvilágon nem tett semmit.

Tehát akkor neki most nincs erkölcsi alapja, hogy krokodilkönnyeket hullasson a közbizalom elvesztése miatt, ami egyébként valóban nagyon sajnálatos, észleljük, valóban így van, kétségtelen, hogy a közbizalom veszni látszik, nem utolsósorban azon hecckampány miatt, amely a sajtóban hetek óta folyik, és amelyet itt is hallottunk a délelőtt során a parlamentben e miatt a bizonyos vagyonnyilatkozat-ügy miatt, és a képviselők vagyoni helyzete miatt. És az az országgyűlési határozati javaslat, amelyet tulajdonképpen tárgyalnunk kellene most... - és nem másról beszélni, nem más bizottságokról, nem sarat dobálni egymásra, hanem igenis erről kellene beszélni, jogi érveket kellene felhozni, de az biztos és nyilvánvaló, hogy ez pontosan azért született, hogy ezt a megrendült közbizalmat valamilyen formában próbálja, ha nem is visszahozni, de legalább megállítani, hogy tiszta képet kapjunk.

(15.00)

Mert egyértelmű, hogy nem vagyunk tiszta helyzetben, nem csináltunk még tabula rasát, amely tisztázná a képviselők vagyoni helyzetét. Kétségtelen, hogy ez egy nagyon fontos kérdés; a közszolgálatban dolgozóknak, a köztisztviselőknek és minden másnak, aki közfeladatot lát el, a cselekedetét, tevékenységét nagyon meg kell fontolnia, mert a közvélemény figyelme sokkal jobban feléjük fordul. Ez az ókortól kezdve mindig is így volt, és a legkülönbözőbb társadalmak, a legkülönbözőbb időkben és módon meg is kísérelték ezt valamilyen formában megoldani, hogy a közbizalmat élvezhessék azok, akik a köz érdekében munkálkodnak.

Nekünk is van egy ilyen törvényünk, amely az országgyűlési képviselők jogállásáról szól, az 1990. évi LV. törvény, és ennek a III. fejezete pontosan, kategorikusan meghatározza, hogy mi az összeférhetetlenség, felsorolja, hogy mikor nem lehet valaki országgyűlési képviselő, mit kell tenni abban az esetben, ha időközben merül fel valami olyan tevékenysége, amely az összeférhetetlenségre okot ad. Ez a jogszabály 1990 óta él, ennek 19. §-a szól erről a bizonyos vagyonnyilatkozatról, amely valóban 1990 óta létezik, és 1997 óta két részből áll. Elhangzott már, hogy nagyjából egybecsengenek, de mégsem teljesen.

Az 1. számú melléklet kétségtelenül olyan adatokat tartalmaz, amelyek ha nyíltak lennének, durván sértenék a személyiségi jogokat, az európai - nem magyarországit mondok - közbiztonság helyzetében megengedhetetlen adatok vannak benne. Kezdődik azzal, hogy minden ingatlannak, a lakásnak is meg kell jelölni a címét, de ugyanakkor az ingóságok között részletesen fel kell sorolni, hogy milyen ingóságokkal rendelkezik az illető képviselő, tehát meg kell jelölni, hogy egy Munkácsy-kép van a birtokában vagy egy Benczúr, vagy netán a kék Mauritius, de ugyanakkor ott van a lakcíme is, tehát valóban teljességgel kiszolgáltatja magát ebben a nem jó közbiztonságban. Tehát ez egy olyan bevallás, amely sok sebből vérzik, éppen ezért írja elő a jogszabály, hogy ezt lepecsételt borítékban kell valahol tartani, és ennek van egy - a 2. számú melléklet - egy kivonata, amely nagyjából tartalmazza ezeket az adatokat, kivéve azokat, amelyekkel be lehetne azonosítani a vagyontárgyakat, tehát ugyanúgy tartalmazza, hogy hány háza van, hány víkendháza, sőt még azt is tartalmazza, hogy az ingóságainak az értékét is, amely meghaladja a képviselői javadalom hathavi átlagát vagy alapját, forintban be kell írni, hogy iksz millió. Még talán ez a kivonat is alkalmas arra, hogy egy vagyongyarapodást nyomon lehessen követni; alkalmas arra, hogy ha '98-ban volt ennyi háza és most több van, de ugyanakkor az ingóságainak vagy a készpénzének értéke annyi volt, amennyiből vehet egy új házat, ezt nagyszerűen le lehet vezetni.

Igen ám, csak ez ennek az egésznek a szépséghibája, hogy soha semmiféle összehasonlítás nem történik - mert ilyen ez a rendszer! Ez a rendszer azt mondja, hogy azt a bizonyos 2. számú mellékletet az Országgyűlés elnöke nyilvánosságra hozza - nyilvánosságra is hozta. Voltaképpen ez azt jelenti, hogy hírül veszik az újságírók, hogy ezt itt meg lehet tekinteni, csőstül jönnek be, és ott nézegetik, hogy kinek mije van, telefonálgatnak, és már akkor is különböző jó híreket keresgetnek, amit az újságban közzé tudnak tenni szenzációképpen, de mindenesetre ez azért alkalmas egy összehasonlításra. A másik azonban bekerül a mentelmi bizottság páncélszekrényébe.

Majd ezután, amikor az országgyűlési képviselői megbízatás megszűnik, újra ki kell állítani egy ilyet, és ennek lenne igazán a célja az, hogy összevessük azzal, vajon mi történt a négy év alatt. De nem ez történik e jogszabály szerint, hanem az történik, hogy ezt is elteszik 30 napig, az eredetit megsemmisítik, majd 30 nap elteltével ezt az újonnan készített bevallást is megsemmisítik - sehol semmiféle összehasonlítás nem történik! Az egésznek semmi értelme, teljességgel használhatatlan!

Most itt van egy új országgyűlési határozati javaslat, amely megoldást kínál erre a képtelen helyzetre, nem mondom, hogy nem jó szándékú, de a gyakorlatban alkalmazhatatlan törvényre. Ez azt mondja, hogy csak úgy tudjuk feloldani ezt a képtelenséget, csak úgy tudjuk visszaszerezni a közbizalmat, ha mindenki megint készít egy bevallást, és azt összevetjük a régivel. Ennyi az egész.

Felvetődik sok helyről az, hogy miért nem végzi ezt a mentelmi bizottság - mert ez egy ad hoc ügy! Ezt visszamenőleg, 1990-ig kell megcsinálni a képviselőknek; ez egy elég nagy munka, rövid idő van meghatározva rá, 180 nap. Tehát erre igenis kell egy külön testület, amelyik abban az időben kizárólag ezzel foglalkozik, és nem a mentelmi bizottság, amelynek számtalan más dolga is van. Majd aztán fog a mentelmi bizottság egy más tevékenységet folytatni, amire még szintén visszatérek, de még ennél maradnék. Tehát végül is ezért kell egy különbizottság. A különbizottság esetében az is meg van határozva pontosan, hogy milyen összetételű legyen. Valóban, az eljárási rendjét teljesen nem határozza meg, de csak azért nem, mert nem akarja elvenni ennek a bizottságnak a saját kezdeményezőképességét, hogy a Házszabályon kívül még a saját ügyrendjét maga állapítsa meg. Hát hogy nézne ki az a határozati javaslat, amely ezt már most meghatározza, anélkül, hogy pontosan tudná az egésznek a felállását? Nagyon helyesen ezt nem mondja ki, azt mondja, majd a Házszabályon kívüli saját eljárását meg fogja határozni, és majd arról szavazni fognak, meghatározza azt is, hogy milyen formában. Tehát egy teljesen kezelhető kérdést csinálna az egész mostani lehetetlen helyzetből.

Igaz, ez az országgyűlési határozati javaslat az elmúlt időszakra nézve tenne rendet - de rendet tenne, kérem szépen! Lássák már be, az nem rend, hogy itt kipécézünk embereket, előhúzgáljuk, hogy mutasd meg ezt, mutasd meg azt! Ez lehetetlen, egy jogállamban ez képtelen dolog! Ha egyszer rájöttünk, hogy tévedtünk, és úgy szavaztunk meg egy törvényt, ahogyan az a gyakorlatban alkalmazhatatlan, akkor igenis ennek a parlamentnek kell ezt valahogy helyrehozni. Ez az országgyűlési javaslat megoldást jelent, megoldást kínál ennek a képtelen helyzetnek a feloldására.

Nézzük a másik részét, hogy akkor még mindig megmarad a jelenlegi helyzet! Tisztáztuk már, hogy mi történt '90-94-98 és a jelen helyzet között - de mi a lesz a jövőben? Párhuzamosan be van nyújtva egy törvényjavaslat, amelyik tulajdonképpen ezt a törvényt módosítaná - most nem kívánok a részletekbe belemenni -, az pedig igenis e szempont szerint menne tovább, hogy mindig legyen és igenis évente legyen. Tehát amikor az összehasonlítás még rövid időszakra vonatkozik, amikor még követni lehet, hogy mi is történt, miből is vette, hogy vette, miként vette, pontosan a közbizalom megőrzése érdekében. És akkor valóban kimondhatnánk, hogy tabula rasát csináltunk, rendeztük a múlt szennyesét - ha ez annak tekinthető, bár valószínűleg nem az, csak mondjuk, egy kérdéses ügy -, és igazi rendet teremtenénk a jövőre nézve.

Aki ezt nem fogadja el, és valaki állandóan egy személyt húz elő, hogy na majd akkor, ha... (Bauer Tamás dr. Torgyán Józsefre mutat.), az ezt valóban nem gondolja komolyan; az nem szeretné azt, hogy itt Magyarországon, a magyar parlamentben valamiféle rend legyen ezen a téren. Mi ezt szeretnénk, ezért az országgyűlési határozati javaslatot az általános vitára nemhogy alkalmasnak tartjuk, de az egyetlen lehetséges megoldásnak tekintjük ebben a kusza, képtelen helyzetben.

Köszönöm. (Taps az FKGP és a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu