BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzott vitához szeretnék néhány megjegyzést fűzni, de úgy gondoltam, hogy helyesebb, ha ezt nem kétpercesekre bontom, hanem egy összegben nyújtom át képviselőtársaimnak.

Bevezetésképpen azt szeretném megjegyezni - nem akarom ugyan kényelmetlen helyzetbe hozni a Gazdasági Versenyhivatal elnökét, de mégis el kell mondanom -, hogy nekem a beszámolója tetszett, én a beszámolót elfogadásra ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek. Ami megjegyzésem van, az nem a beszámolóra, hanem az itt hallgatott vitára vonatkozik, de azért látni fogják képviselőtársaim, hogy a témával és a beszámoló tárgyával nagyon szorosan összefügg.

Többen beszéltek itt erőfölénnyel való visszaélésről. Igazuk van. És amikor erőfölénnyel való visszaélésről beszéltek, akkor mindig valamilyen nagyvállalatra gondoltak, holott nemcsak nagy gazdasági társaságok esetében fordul elő az ilyesmi.

Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselője szó szerint azt mondta, hogy a szabad verseny szabályait komolyan kell venni, akik pedig ezt megsértik, azoknak meggyűlik a bajuk a hatóságokkal - mondta Horváth képviselő úr. Igaza van, én ezzel egyetértek. Csak azt a kérdést kell föltenni, hogy mi van akkor, amikor a kormány sérti meg ezeket a szabályokat, méghozzá nemcsak egyszer vagy másszor, hanem szisztematikusan. Mi van akkor, ha a kormány az, aki az erőfölényével - amely kétségtelenül megvan a gazdasági életben -, ha a kormány él vissza az erőfölényével, méghozzá rendszeresen?

Nos, jól tudjuk, hogy az elmúlt két évben erre rendszeresen sor került. Kovács Kálmán képviselő úr már említette itt, hogy ami az autópályák finanszírozásával, az autópályákkal kapcsolatos megbízásokkal történt, az bizony, Horváth képviselő úr szavaival: a szabad verseny szabályainak durva megsértése. Arra hivatkoznak, hogy ez a magyar kivitelezők érdekében történik. Nos, aki föllapozta az elmúlt napokban az egyik újságban a Nemzeti Színház kormánybiztosának nyilatkozatát, annak azt kellett tapasztalnia, hogy speciel a Nemzeti Színház építkezésénél is durván megsérti a kormánybiztos a szabad verseny szabályait, de ebben az esetben nem ám a magyar kivitelezők javára, hiszen például a belsőépítészeti munkálatokat minden versenyeztetés nélkül egy angol kivitelezőre bízta, aki biztos szép munkát fog végezni, ebben bizonyos vagyok. De az is kiderült az interjúból, hogy azért hoztak létre részvénytársaságot a Nemzeti Színház megvalósítására, hogy ne vonatkozzon rájuk a közbeszerezési törvény, hogy ne kelljen versenyeztetni, hanem a kormánybiztos választhassa ki a kivitelezőt mindenféle verseny nélkül, ugyanúgy, mint ahogy az autópályánál a Magyar Fejlesztési Bank illetékesei választják ki a kivitelezőket mindenféle versenyeztetés nélkül.

De továbbmegyek. Ezt a hivatalt, amelyet az elnök úr vezet, úgy hívják, hogy Gazdasági Versenyhivatal. Mielőtt így hívták volna, úgy hívták, hogy Országos Anyag- és Árhivatal. Miért változott meg a neve? Mert megváltozott a funkciója. Miért változott meg a funkciója? Mert egy piacgazdaságban állami hivatalnak anyagelosztással meg árszabályozással nem kell foglalkoznia. Nem helyes, ha ezzel rendszeresen foglalkozik. Mit csinál a mi kormányunk ezzel szemben? Árszabályozással rendszeresen foglalkozik, és oly módon avatkozik be az árak képzésébe, ahogy az egy piacgazdaságban nem illik, nem szokás, nem helyes. Ami például itt - ugye, képviselőtársaim - a gázárakkal történt néhány héttel ezelőtt, ha van versenyellenes intézkedés, tisztelt Országgyűlés, akkor az, hogy a vállalkozások egy részének egyfajta gázár van, a másik részének másfajta gázár van - ez bizony versenyellenes intézkedés! Csak az a baj, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnak nem tartozik a hatáskörébe az, hogy a kormányra szabjon ki súlyos bírságot ilyen esetekben. Egyes képviselőtársaink kifogásolják, hogy túl kicsik a bírságok ahhoz, hogy a nagy monopolista vállalatok számára az érzékelhető legyen. Nos, a kormányra kár is lenne bírságot kiszabni, mert azt úgyis mi, adófizetők fizetnénk a saját pénzünkből, a költségvetésből.

Szóval azt gondolom, hogy itt nagy bajok vannak. Hogy még egy ilyen nagy bajt említsek: az egyik piac, ahol a verseny, a szabad verseny nem eléggé érvényesül - bár van verseny, de nem annyira, mint szeretnénk, mert az a piac nem lehet atomizált, ahogy képviselőtársam az imént említette -, az a bankok piaca. Bank persze nem lehet annyi, mint fűszál a réten, a bankpiac mindenképpen egy oligopolisztikus piac. No, de ha egy kormány a magyar pénzpiacon máris piacvezető pozícióban lévő legnagyobb tőkeerejű bankhoz akar hozzácsapni egy másik bankot, nevezetesen az OTP-hez a Postabankot, ha van versenyellenes intézkedés a magyar piacon, ez az elképzelés mindenképpen súlyosan versenyellenes. Kivel gyűlik meg a baja - Horváth képviselő úr szavaival - annak a gazdasági szereplőnek, nevezetesen a Fidesz vezette kormánynak, ha ilyen mértékben sérti meg a szabad verseny szabályait vagy akár az oligopolisztikus verseny szabályait egy kormányszintű intézkedéssel? Nos, tisztelt Országgyűlés, én úgy látom, hogy a magyar gazdasági környezet az elmúlt két évben egyre kevésbé versenybarát környezetté vált, és ennek egyetlen oka van: annak a kormánynak a tevékenysége, amelynek Horváth képviselő úr az egyik országgyűlési képviselője. Itt van a baj!

Ráadásul hadd tegyem hozzá: a verseny egy modern nagy gazdaságban sohasem lehet olyan tiszta, amilyennek a klasszikus tankönyv leírja. Hiszen egy modern gazdaságban sok kis szereplő meg sok nagy szereplő van, és ez elkerülhetetlen. De a kérdés az, hogy a kormányok mit tesznek a verseny feltételeinek javítására vagy mit tesznek a verseny feltételeinek rontására. Az a kormány, amelyik jelenleg kormányozza ezt az országot, bizony a verseny feltételeinek rontására tesz szisztematikus lépéseket, és egy ilyen környezetben a Gazdasági Versenyhivatal még oly hősies erőfeszítései sem tudnak a kialakuló helyzeten segíteni. Már csak azért sem, tisztelt Országgyűlés, mert hiába lép fel jogszerűen és megalapozottan a Gazdasági Versenyhivatal olyan kis társaságok meg nagy társaságok versenykorlátozó lépéseivel szemben, ha hiteltelenné válnak a lépései, amikor a kormány még súlyosabb versenykorlátozó lépéseket tesz nap mint nap, de legalábbis hónap mint hónap.

A kulcskérdés tehát: hogyan viselkedik a magyar kormány? Úgy viselkedik-e, ahogy Horváth képviselő úr előírta a gazdasági élet szereplőinek, úgy, hogy tiszteletben tartja a verseny szabályait; vagy úgy, ahogy Horváth képviselő úr szerint helytelenül jár el, vagyis hogy megsérti a verseny írott és íratlan szabályait?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu