DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Üres ez a Ház, pedig a mai alkalom megérdemelne egy kicsit nagyobb jelenlétet; ha jól látom, a tisztségviselőkkel együtt is talán heten vagy nyolcan vagyunk itt parlamenti képviselők.

Úgy gondolom, hogy a többiek a jó munka tudatával vagy éppen ellenzéki keserűséggel mentek haza, de úgy gondolom, hogy egyik sem helytálló, mert végül is itt a keserűség talán nem annyira indokolt, viszont azt hiszem, a jó munka tudatával sem sokan távozhattak, ugyanis elmulasztott ez az Országgyűlés egy csomó mindent. Itt, ahol mi most vagyunk, ennek az évnek, az évtizednek, sőt még az évszázadnak vagy akár az évezrednek is az utolsó magyar parlamenti ülése, és nagyon hiányoltam azt, amit az előbb az államtitkár úr mondott, hogy itt hivatalból sem a Országgyűlés, sem a kormány részéről nem hangzott el egy jó szó az országnak, hogy boldog karácsonyt vagy valami hasonló. Köszönöm, hogy az államtitkár úrnak ez eszébe jutott. Hogy ez tudatos volt vagy sem, azt nem tudom, mert nem vagyok abban biztos, hogy ezt jó szívvel megtehetjük, és abban sem vagyok biztos, hogy mindenkinek boldog lesz ez a karácsony egy-két nap múlva Magyarországon.

Még a tavaszi ülésszak végén lelkiismeretesen, több alkalommal is szóltam, felszólaltam annak érdekében, hogy a millenniumi év alkalmával ne csak szigort, hanem kegyelmet is gyakoroljon ez az ország, és indítványoztam, hogy jusson amnesztia azoknak, akik nem valamiféle erőszakos cselekmény és nem is súlyos bűncselekmény miatt - nevezzük így, és akkor úgy fogalmaztam, hogy akik csak botlásból - vannak börtönben, annak érdekében, hogy ők karácsonyra hazamehessenek. Kaptunk választ a kormány részéről: persze, ezt meg kell vizsgálni, fontos, már javaslatok készülnek a kormányoldalon.

Tisztelt Országgyűlés, ezt elmulasztottuk! Mondom ezt azért, mert az őszi ülésszak során rengeteg levelet, telefonhívást kaptam választópolgároktól, akiknek a családja érintett volt ebben a kérdésben, és nagyon bíztak abban, hogy esetleg botlott családtagjaikat, szeretteiket karácsonykor mégis viszontláthatják. Nem tértünk vissza erre, elnök úr, és ezt is elmulasztottuk.

Amitől hangos volt ez a Ház, amivel viszont sokat foglalkoztunk, néha nagyon ronda hangnemben: egymás szidalmazása, de ezen belül is talán rekorder volt az előző kormány elmarasztalása, szidalmazása. Talán ebben az Országgyűlésben, a mai napot is beleértve, nem foglalkoztunk azzal, ami ennek az országnak a legnagyobb problémája, ezt pedig úgy hívják, hogy a szegénység. Mindenféle jó hírek, rossz hírek jönnek-mennek, csak éppen megfeledkezünk arról, hogy ennek az országnak jelen pillanatban minden harmadik polgára a statisztika nyelvén is szegény.

Ha annyit foglalkoztunk volna a szegénység problémájával, mint amennyit foglalkoztunk itt mindenféle ronda hangnemben egymás szidalmazásával, talán egy centit mehettünk volna előre. És nem! 2000-ben is növekedett Magyarországon a szegények száma. Így aztán, ha már az Országgyűlés nem tette meg, akkor megteszem, vállalom én az Országgyűlés nevében, aki majd akar, elhatárolódik, megkövetem azt a néhány millió magyar embert, akinek az idei karácsonya nyomorúságos lesz, az idei karácsonya nem lesz szép, mert szegény.

Én képviselői minőségemben igyekszem a jövő évben ez ellen sokkal többet tenni. Ha már ez az Országgyűlés nem mutatta meg, hogy mit kell tenni, akkor, azt gondolom, leszünk egypáran ebben a városban, ebben az országban, akik legalább majd magukat megmutatják, és erről a helyről szeretném felhívni mindazokat, akik tenni akarnak valamit a szegénység ellen, hogy jövőre január 22-én tegyünk egy sétát, tartsunk egy felvonulást a szegénység ellen.

Mindenkinek boldognak tűnő vagy boldognak hitt és boldognak remélt ünnepet és sikeres jövő évet kívánok! Köszönöm szépen. (Dr. Géczi József Alajos tapsol.)

Forrás: parlament.hu