BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Február 1-jén a televíziónézők két alkalommal is megtekinthették Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök Vigadó-beli beszédét. Megtudhattuk már két évvel ezelőtt is, hogy a miniszterelnök úr egy új hagyományt kíván teremteni a magyar közéletben, miszerint a politikai évad kezdetén országértékelő beszédet mond. Hol? Hát a Vigadóban, és nem az Országházban. Miféle új hagyomány ez?

A hivatkozási alap akkor az volt, hogy az amerikai elnök is évente egyszer értékeli az unió helyzetét. Nagyon jól tudjuk, hogy az Egyesült Államokban ez egy államelnök, aki egy személyben államfő és a kormány vezetője, és aki az amerikai kongresszusban a két ház együttes ülése előtt mondja el a mondanivalóját, ahol bizony kormányoldal és ellenzék együtt szokta ünnepelni az amerikai elnököt, aki azonban együtt szól kormánypárthoz és ellenzékhez.

(19.30)

A mi esetünkben a beszéd nem a parlamentben hangzik el, hanem a Vigadóban, az úgynevezett Magyar Polgári Együttműködés nevezetű fideszes népfrontszervezet tagjai előtt. A miniszterelnök a saját tapsoló hívei előtt kíván szólni. El is mondta a miniszterelnök, amikor megkérdezte erről a televízió munkatársa néhány nappal korábban, hogy azért a Vigadóban, mert ott nincs vita. A jelenlegi miniszterelnök nem szereti, ha az álláspontjáról vita folyik.

Ez nemcsak ebből derül ki. Tudjuk jól, hogy a jelenlegi miniszterelnök következetesen kerüli, hogy a parlamentben kelljen megvédenie álláspontját, kerüli az interpellációkat, amennyire csak a Házszabály ezt megengedi, sőt azon túl is kerüli az azonnali kérdések óráját.

De többről is szó van. Annak, hogy a mindenkori kormány értékelje az ország helyzetét, megvan az alkotmányos, parlamentáris formája. Alkotmányunk 39. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a kormány a működéséért az Országgyűlésnek felelős, munkájáról az Országgyűlésnek rendszeresen köteles beszámolni. Az első szabadon választott kormány egy parlamenti konszenzus alapján a félidőben, 1992 szeptemberében eleget tett ennek a kötelességének, és a parlamentben egy egésznapos vita folyt Antall József miniszterelnök országértékelő beszédéről. Négy évvel később a második szabadon választott kormány szintén eleget tett ennek a kötelezettségének, 1996 szeptemberében is, Horn Gyula akkori miniszterelnök beszámolója alapján egésznapos vita folyt a kormány tevékenységéről.

Nos, a harmadik szabadon választott kormány nem tett eleget ennek az alkotmányos kötelezettségének, nem számol be az Országgyűlésnek a maga tevékenységéről, hanem ehelyett egy olyan helyen, a Vigadóban, ahol a saját hívek tapsolnak, és ellenvélemény nincs, mondja el a miniszterelnök a maga véleményét.

Vajon miért jár így el a magyar miniszterelnök? Nyilván nem azért, mintha félne a vitától, legalábbis remélem. A jelenlegi miniszterelnök egy kitűnő parlamenti debatter - ez iránt egyikünknek sem lehet kétsége. Nem, nem erről van szó. Arról van szó - és ezt más összefüggésben már elmondtam az Országgyűlésben -, hogy idegenkedik a demokratikus intézményektől, úgy is mondhatnám, megveti a demokratikus intézményeket, a demokratikus fórumokat; egy olyan országvezetői pózba próbálja magát felemelni, ahol fölötte áll parlamentnek, pártoknak, demokratikus intézményeknek, és egy egyoldalú kommunikációban, a televízión keresztül kívánja a magyar nyilvánossággal a maga álláspontját közölni. Ez egy antiparlamentáris, antidemokratikus magatartás.

Ennyit magának ennek a Vigadó-beli beszédnek a tényéről. Tartalmi kérdéseiről ezen a héten további napirend utáni felszólalásokban fogok beszélni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu