LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tábornok Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum is támogatja mindkét törvényjavaslatot. Véleményünk, értelmezésünk szinte egybehangzó az eddigi megszólalásokkal, és ennek oka talán az, hogy a tisztelt Ház asztalán fekvő két honvédelmi témakörű törvénymódosító javaslatot a hatpárti aláírást követő sajtótájékoztatón többen "történelmi" jelzővel illették. A megkülönböztető jelző használata teljesen indokolt, hiszen bármelyik oldalról nézzük, vizsgáljuk, az előterjesztések nagy jelentőségű megállapodást rögzítenek.

A javaslatok a Magyar Honvédség új szerkezetéről, működéséről szólnak, melyek más dokumentumokkal együtt jelentős költségcsökkentést és létszám-megtakarítást is lehetővé tesznek. Más oldalról a biztonság- és a védelempolitika szempontjából garanciát jelentenek, mert eleget tesznek az e témában elfogadott országgyűlési határozatnak, melyből csak egy pontot kiemelve: a köztársaság biztonságát két alapvető pillér jelenti, a nemzeti önerő és az euroatlanti integráció; egy kicsit a Magyar Demokrata Fórum értelmezésében az erős és nyugodt nemzeti önerő és az ésszerű és megfontolt euroatlanti integráció. A nemzeti önerő akkor jelent biztonságpolitikai garanciát, ha a költségvetésben finanszírozható, és szerkezete megfelel a kor követelményének, korszerű felszerelésű, a hadseregben jól kiképzett, anyagilag és az uniós szinten is megbecsült állomány teljesít szolgálatot; azaz működőképes. A másik pillérnek, az euroatlanti integrációnak pedig akkor felel meg, ha a nemzeti erő szerkezete, működése megfelel a szövetséges államok haderőinek, azok alapvető szerkezeti és működési sajátosságának, azaz az együttműködés szervezetileg és a tevékenység szempontjából is biztosított.

(18.30)

Hosszú út vezetett a két törvényjavaslat hatpárti támogatásáig, és most is, mint a legtöbb esetben, 1989 decemberéig kell visszamennünk: több mint tíz éve, 1989. december 1-jén lépett hatályba az a kormányhatározat, amely elválasztotta a minisztériumot a Magyar Honvédségtől; ekkor különült el a haderő a politikai szférától. Az elkülönítés eredményeként azonban olyan visszás helyzet alakult ki a kilencvenes évek elején, hogy az akkori vezérkari főnök kétségbe vonta a miniszter hatáskörét a haderő irányításában. A helyzet tisztázására ama nevezetes alkotmánybírósági határozat kellett, mely elkülönítette a békeidőszaki és a minősített helyzetekben a haderő irányításának sajátosságait és felelőseit.

A tíz évvel ezelőtti nehéz, átláthatatlan helyzet megoldására csak egy út kínálkozott: hatpárti egyetértéssel létre kell hozni egy új honvédelmi törvényt, amely sok más szempontból fontos kérdés mellett rendezi a minisztérium és a Magyar Honvédség, valamint vezetőik helyzetét, egymáshoz való viszonyát.

E törvény hatálybalépése után 1994. január közepén született meg az a kormányhatározat, amely az integráció végrehajtásáról rendelkezett. A kormányhatározat szellemében a minisztérium és a vezérkar ki is dolgozta az integráció stratégiáját és az új minisztérium szervezeti felépítését. El kell mondanom, ha a mai törvényjavaslattal hasonlítjuk össze a hét évvel ezelőtti elképzeléseket, a korábbit bizony többször kellett volna módosítani, hogy a mai előterjesztésnek megfeleljen. Ennek okát az MDF szakértői abban látják, hogy az elmúlt időszakban az aláíró pártok saját bőrükön tapasztalták, hogy milyen nehézkes és kilátástalan fenntartani a korábbi áldatlan, megosztott, bizonytalan állapotot.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a legalapvetőbb változást az jelenti, hogy a miniszter általános jogkörben irányítja és vezeti a Magyar Honvédséget. Értelemszerűen a Magyar Honvédség parancsnoki beosztása megszűnik; úgy is fogalmazhatnék, hogy a parancsnoki funkciót a miniszter tölti be. A korábbi két személyt, a minisztert és a honvédség parancsnokát illető felelősség egy személyre, a miniszterre száll. Első közelítésben elmondhatjuk, hogy az összes többi változás, melyet a javaslatok tartalmaznak, szinte ebből a változásból vezethető le.

Az előbb részleteztem, hogy a miniszter általános hatáskörben irányítja és vezeti a haderőt, ezért logikátlan az általa irányított és vezetett két szervezet különállása, azaz sokak véleménye szerint nincs értelme fenntartani külön minisztériumot és külön vezérkart, mert a napi működés során ezer szállal kapcsolódnak össze, egyik a másik nélkül nem képes működni. Ez az integráció sok és nehéz problémát vetett fel. Például ha a két szervezet összevonásra kerül, milyen viszony legyen a minisztérium vezetője, a közigazgatási államtitkár és a vezérkart vezető vezérkari főnök között.

Ha most visszagondolunk az elmúlt három évre, nem volt véletlen, hogy az integráció folyamata e kérdés miatt futott többször zátonyra, mert e kérdés nemcsak stratégiai fontosságú, hanem magas beosztású vezetők hatáskörének és jogállásának kérdése is. A javaslat megnyugtató megoldást talált: e két fontos beosztás azonos jogállást takar. A közigazgatási államtitkár nem katonai szakmai kérdésekben meghatározó a Magyar Honvédségben, míg a vezérkari főnök katonai kérdésekben vezeti a haderőt. A jó működés, a félreértések, és úgymond, átnyúlások elkerülése érdekében törvényben került meghatározásra mind az államtitkár, mind pedig a vezérkari főnök jogállása és hatásköre.

Az előbbiek szerint tehát a honvéd vezérkar státusa különleges. A vezérkar nemcsak a Magyar Honvédség egy részét képezi, hanem szerves része a Honvédelmi Minisztériumnak is. Nem kell logikai ugrás, ebből a tényből és a korábban elmondottakból - miszerint a miniszter általános jogkörben irányítja és vezeti a minisztériumot, a közigazgatási államtitkár a honvédség nem katonai jellegű működésének szakmai irányítója - következik, hogy a minisztérium amellett, hogy a közigazgatásból eredő feladatokat is ellátja, formálisan szintén a Magyar Honvédség részeként működik. A közigazgatási államtitkár nem katonai jellegű szakmai irányítása csak a minisztériumi apparátus tevékeny előkészítő, kidolgozó, értékelő, ellenőrző munkája eredményeként jöhet létre.

Az integráció következményeként létrehozandó minisztérium jelentős létszámú megtakarítást eredményez. Szükségtelenné válnak olyan szervezeti egységek, melyek különálló szervezetek hatékony működése érdekében nélkülözhetetlenek voltak. Csak mást ne említsek: a jogi, a külkapcsolatokat ápoló főosztályok, osztályok.

A törvényjavaslat a Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint nemcsak a magyar haderő korszerűsítését, irányítási rendszerének XXI. századi kialakítását oldja meg, hanem euroatlanti szövetségeseink részére is üzenet jellegű. Azt sugalmazza, hogy országunk kész és képes elemezni helyzetét, levonja a szükséges következtetéseket, alapvető változtatásokat hajt végre annak érdekében, hogy az ország biztonságának megerősítésével egy időben hozzájáruljon a szövetségi rendszer közös haderejéhez jól szervezett, finanszírozható, hatékonyan működő hadseregével.

A törvénymódosítási javaslat következménye a szükséges alkotmánymódosítás, hiszen a haderő alapvető kondíciói alkotmányban rögzítettek; "a Magyar Honvédség parancsnoka" beosztást az alkotmány rögzítette, tehát a státus megszüntetését is ott kell átvezetni.

E témakörhöz tartozik a Honvédelmi Tanács összetételének változtatási igénye is. Jelenleg mind a parancsnok, mind a vezérkari főnök tagja a tanácsnak. A Magyar Demokrata Fórum védelmi szakértői kifogásolták, hogy a választott személyekhez - a köztársasági elnök, a teljes kormány, a parlamenti pártok frakcióvezetői közé - az alkotmány delegálta a két kinevezett katonát; a hangsúly itt most a "kinevezetten" van.

Mélységesen egyetértünk az előterjesztéssel, mely szerint a vezérkar főnöke tanácskozási joggal kerül be a tanácsba, ahol katonai szakmai tudására feltétlenül szükség van. A miniszter, aki irányítja és vezeti a honvédséget, természetesen a tanács teljes jogú tagja. Véleményével, szavazatával a tárca megfelelően képviselve van.

Az alkotmánymódosítás másik fontos kérdése, hogy kimondja: a fegyveres erők irányítására és a honvédség felső szintű vezetésére vonatkozó átfogó szabályokat törvénynek, a részleteket viszont a kormánynak kell meghatározni. Ez a módosítás az MDF álláspontja szerint illeszkedik a tavaly megszületett alkotmánymódosításhoz, mely szerint az ország biztonságára vonatkozó törvények szigorúan kétharmadosak. A honvédség egészére alkalmazandó törvények a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával léphetnek hatályba; a részletkérdések viszont a kormány hatáskörébe tartoznak.

A törvénymódosítások harmadik területét a szigorúan katonai szakmai kérdések alkotják. A korábbi harckészültség fogalmát a NATO-szabályok szerint definiálja, ezzel a magyar katonai terminológiába is bevezeti a készenlét és a készenlét fokozásának fogalmát. A törvényjavaslat más fegyveres erőkre vonatkozó törvényekben is átvezeti az alkotmányban és a honvédelmi törvényben foganatosított változásokat.

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Ház! Összefoglalóan a Magyar Demokrata Fórum nevében megállapíthatom, hogy a kormányprogramban megnevezett honvédelmi feladatok a törvényhozási folyamat eddigi menetében folyamatosan megvalósultak. A biztonság- és védelempolitikai alapelvek elfogadása és NATO-tagfelvételünk után az alkotmány és a honvédelmi törvény szükségszerű módosításaival kialakulhat a jelenleg optimálisnak tekinthető hadsereg, mely képes feladatait ellátni, eleget tenni a vele szemben támasztott hazai és szövetségi követelményeknek.

A parlament kormánypárti és ellenzéki pártjai, úgy tűnik, biztosítják a törvényi hátteret; most már a tárca és a felső katonai vezetők feladata és felelőssége, hogy parlamenti támogatással valóban a lehető legjobb körülményeket biztosítsák annak érdekében, hogy az átszervezések, leépítések után kezdődjék meg az új szerkezetnek megfelelő korszerűsítés, mind technikai, mind pedig kiképzési területen.

Ehhez a Magyar Demokrata Fórum nevében kívánok minden katonának és polgári személynek eredményes, sikeres munkát, a nyugalmunk és biztonságunk érdekében pedig minden katonának és polgári személynek anyagilag is megbecsült, nyugodt életkörülményeket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(18.40)

Forrás: parlament.hu