BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Európa eszményeitől, Európa hagyományaitól, egy európai konszenzustól való távolodás az, amiről ma beszélni fogok. A magyar közéletben az elmúlt hetekben előfordult eseményről, nevezetesen arról, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke Bárdossy László egykori miniszterelnök ügyének felülvizsgálatát kezdeményezte a Legfőbb Ügyészségnél.

Ha itt csak jogi értelemben vett rehabilitációs kezdeményezésről lenne szó, akkor nem volna helyes, hogy politikai pártok képviselői erről beszéljenek, hogy az Országgyűlésben ebben a kérdésben állást foglaljunk. Csakhogy a MIÉP minden megnyilatkozásából kiderült, hogy itt nem csak és nem is elsősorban jogi rehabilitációról, hanem Bárdossy László személyének, sőt a Horthy-korszak egész elitjének történelmi, politikai rehabilitálásáról lenne szó; arról, hogy Magyarország második világháborús szerepvállalásának és a Horthy-korszak faji megkülönböztető törvényalkotásának rehabilitációját is jelentené ez.

Tisztelt Országgyűlés! A második világháború utáni Európában kialakult egy konszenzus a nácizmus, a fasizmus, a népirtás, a háborús bűnök elítélésében, konszenzus a kisebbségeket megkülönböztető, a kisebbségek üldözését programjukba iktató politikai szervezetek kiközösítésében. Magyarország a párizsi békében jogilag tette magáévá ezt az 1945 utáni európai konszenzust, és kötelezettséget vállalt a háborús bűnösök felelősségre vonására. Fontosabb azonban ennél, hogy az 1945-ös Magyarország szellemileg és politikailag is magáévá tette ezt az új európai konszenzust, legalábbis hivatalosan.

Minthogy azonban ez nem egy demokratikus, tartósan és szilárdan demokratikus társadalomban történt, nem voltak meg, nem alakultak ki annak mechanizmusai, hogy ne csak hivatalosan, hanem a társadalom egészében elfogadott legyen ez az európai konszenzus, a szélsőségek, a háborús szerepvállalás, a faji uszítás kiközösítése, mint ahogy a német vagy az olasz demokráciában a második világháború után ez társadalmilag elfogadottá és dominánssá vált. Nos, ebből a helyzetből is adódik, hogy azok a gondolatok, azok az eszmék, amelyek a harmincas-negyvenes években teret nyertek Magyarországon, a fű alatt továbbéltek.

A MIÉP most demonstratív módon kérdőjelezi meg ezzel a rehabilitációs kezdeményezéssel ennek a második világháború utáni európai konszenzusnak a magyarországi elfogadását. Tegyük hozzá: ez a szimbolikus rehabilitáció, rehabilitációs kísérlet a MIÉP tette, de Magyarország második világháborús szerepének, a Horthy-korszak revíziós politikájának rehabilitációja sajnos nem a MIÉP monopóliuma, hanem ez a folyamat a magyar jobboldal politizálásában és szellemi tevékenységében tíz éve tart. Csak ennek egyfajta kicsúcsosodása az, amit a MIÉP most tesz, és ez teszi a MIÉP eme fellépését igazán aggasztóvá, igazán riasztóvá mindenki számára, aki ma is magáévá teszi a második világháború utáni európai humanista konszenzust.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)

Forrás: parlament.hu