DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Két olyan megjegyzéshez szeretnék kapcsolódni, amely elhangzott a vita korábbi szakaszában, és azt gondolom, némi árnyalást érdemel.

Egyrészt, Balsay képviselő úr pozitív példaként említette a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lezajlott komoly infrastruktúra-fejlesztést, amit nem akarok elvitatni, mert valóban zajlott, azonban szeretném emlékeztetni őt is és a képviselőtársakat is arra, hogy eközben sajnálatos módon a megye egy főre jutó GDP-je évente 1 százalékponttal csökkenő mértékű az országos átlaghoz képest. Azaz, miközben valóban zajlik egy felzárkózása a megyének bizonyos elmaradott infrastrukturális feltételek leküzdésében, eközben a megye jövedelemtermelő képessége nem növekszik, hanem, még egyszer mondom, az országos átlaghoz képest lemaradást mutat, hiszen pontosan 1 százalékponttal az utóbbi négy évben, ami ismert adat a GDP-számításban, a csökkenés tendenciája figyelhető meg, mindazzal együtt, hogy egyébként megkülönböztetett támogatásoknak a felhasználására is sor kerül. És hogy miért? Alapvetően azért, mert ezek a források nagyságrendekkel kevesebbek annál, mint ami a valóságos felzárkózáshoz szükséges lenne. Egy példát szeretnék ennek kapcsán itt a Ház előtt megemlíteni.

Egy friss mai lapban szerepel egy Magyarország másik végén működő vállalkozásnak a négyévi adata, a négy évben ezen vállalkozásban - egy vállalkozásról van szó, hangsúlyoznám - a beruházásra fordított összegek 1997-ben 304 millió forint, 1998-ban 1 milliárd 660 millió forint, 1999-ben 3 milliárd 355 millió forint, 2000-ben 3 milliárd 515 millió forint volt. Ha ezeket a számokat egy vállalkozás szintjén nézzük, akkor teljesen nyilvánvaló dolog, hogy miközben a mi megyénkben összesen gazdaságfejlesztésre nem állt több pénz rendelkezésre a megyei fejlesztési tanácsnál, mint ennek a vállalkozásnak a fejlesztési ráfordítása volt a 2000. évben, tehát ha ezt a két dolgot összehasonlítjuk, akkor, azt gondolom, mindjárt világosan láthatjuk mindannyian, hogy alapvetően ezek a források nem elégségesek a valóságos különbségek érdemi csökkentésére, és természetesen az adott meg nem nevezett vállalkozás nem az Audi nagyberuházása Győrben, hanem egy középnagyságú vállalatnak a beruházása egy másik magyarországi megyében. Sajnálatos módon tehát ameddig a beruházásokra a költségvetési források közül csak ilyen nagyságrendet tudunk fordítani, addig igazándiból nem várható az, hogy a jövedelemtermelő képesség, az ottani lakosságnak az életkörülményei, a jövedelmi viszonyai érdemben megváltozzanak.

Szeretnék még egy dologra reagálni, mert elhangzott itt többször idézetben a Széchenyi-tervből néhány szám, nagyjából 20 milliárd forintot olvasott itt fel Balsay képviselő úr. Sajnálatos módon elfelejtette a képviselő úr elmondani, hogy eközben, ha a mi megyénkben megnézte a helyi lap három önkormányzatnak a lehetőségét, hogy vajon mire tudnak pályázni a Széchenyi-programból, akkor ez a három önkormányzat egyértelműen azt nyilatkozta, hogy sajnos számukra a saját erő hiánya miatt egyetlenegy meghirdetett pályázat - a szükséges, 50 százalék körüli saját erő biztosításának a hiánya miatt - nem biztosítható, nincs esélyük arra, hogy pályázni tudjanak. Ha ezt is figyelembe veszem, akkor az is látszik, hogy az egyébként nagyon jó píárral beharangozott terv az ország keleti végében működő - úgy mondom, szegényebb vagy forráshiánnyal küszködő - önkormányzatok számára nagyon csekély lehetőséget jelent, majdnem azt mondhatnám, hogy többek számára egyáltalán nem jelent lehetőséget. De ugyanezt mondhatnám a gazdálkodó szervezetek jó részére is, a civil szervezetekre is, úgyhogy szépek a számok, szép a program meghirdetése, csak sajnos nem jelent valóságos fejlesztési lehetőséget a legtöbb esetben.

A következő pont, amelyre szeretnék utalni a beterjesztett határozattervezet kapcsán: sokat vitatkozhatunk azon, hogy vajon az 50 százalékról 65 százalékra növelt decentralizációnak nevezett folyamat pozitív-e vagy sem. Kérem szépen, ha ez valóságos decentralizáció lenne, akkor azt mondanám, hogy igen. De akkor, amikor az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanácsban a kormány képviseletében jelen lévő, zömében politikusok többséget képviselnek, és nem a helyi szereplők jelentik azt a többséget, amelyet jelenteni kellene, amikor ennek a tanácsnak az üléseire a gazdaság szereplőit meg sem hívják - azt nem mondom, hogy ki vannak onnan tiltva, hiszen nyitott az ülés, de helyi gazdasági szereplő nem vesz részt a tanács munkájában, mert a tanács nem gondolja azt, hogy szükség lenne a gazdaság szereplőivel a régió fejlesztésének a fő kérdéseiről beszélni -, akkor ne mondja már nekem azt senki, hogy ez egy valóságos decentralizáció lenne, hogy ez egy valóságos olyan döntéshozó testület lenne, amelyet úgy lehetne értékelni, amikor a helyi szereplőkre van bízva a dolog. Nem a helyi szereplőkre van bízva a dolog.

Ma egy hete ennek a tanácsnak az ülésén az történt, hogy az egyik minisztérium képviselője a megye egyik gazdasági szereplőjét diszkriminálta arra való hivatkozással, hogy vitája van a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvánnyal. Ezért a régió szereplői ellen, két megye, régió szereplője ellen emelt szót, azért, mert úgy gondolja, hogy neki a minisztériumból ilyen megbízatása volt; nem volt ilyen megbízatása egyébként, csak jellemző példaként szerettem volna azt elmondani, hogy nem a valós szereplők érdekében, nem a régió szereplői érdekében működnek ezek a tanácsok, hanem, még egyszer mondom, a minisztériumok által odaküldött személyeknek a többségi szavazatával dőlnek el itt a kérdések.

(21.40)

Ebből aztán következik az is, hogy ez nem valós decentralizáció. Az én megítélésem szerint a korábbi 50 százalék többet ért, mint a mostani 65 százalék, hiszen a mostani 65 százalékból csak 30-at tekintek teljes mértékben decentralizált döntéshozatal részévé tett forrásnak.

Ezzel azt is mondom, hogy szerintem a mostani helyzetben, amikor ennyire vannak kialakulva a régiók, amennyire ki vannak alakulva, kevés régiónak van elfogadott programja - hiszen az előterjesztésben is szerepel, a bizottsági vitában is elmondta a kormány képviselője, hogy többségüknek nincs elfogadott programja -, felesleges arról beszélni, hogy majd ezek a programok lesznek a 35 százalékból finanszírozva, mert nyilvánvalóan nem ezek a programok lesznek, amelyek nincsenek elfogadva, és ebből következően szerintem - még egyszer mondom - nem valós növekedés az 50-ről 65 százalékra történő számszerű növekedés, ez nem tartalmi növekedést takar.

A következő kérdés, amelyhez hozzá szeretnék szólni, hogy én továbbra is azt mondom, ha nem ismert előttünk teljes bizonyossággal, hogy a magas munkanélküliségű térségek mint kategória kikerülése a besorolási ismérvek közül, mely térséget hogyan fogja érinteni, addig ne várják a kormánypárti képviselőtársak, ne várja a kormány képviselője, hogy mi jó szívvel, szívesen vennénk azt, hogy a négy paraméterből csak három marad, ameddig nem tudjuk bizonyosan, hogy vajon benne marad-e a kedvezményezett térségi körben, mondjuk, az én megyém esetében népességben a megye 50 százalékát jelentő olyan statisztikai körzet, amely más esetben egy megyénél nagyobb statisztikai körzetet jelent. Ha ugyanis ez nem marad benn, akkor nyilvánvalóan a fejkvóta alapján a megye rendelkezésre álló forrásai közel felével csökkenhetnek, amit nem szeretnénk megélni, ezért nagyon fontos számunkra, hogy bizonyosak lehessünk abban, hogy nem marad ki ez a kistérség akkor sem.

Egyébként önellentmondás az egész előterjesztés kapcsán, hogy ez a bizonyos munkanélküliségi-dolog kimaradt, hiszen azt mondja a 14. oldalon az indoklás: "Ezért célszerű, hogy a területfejlesztési célelőirányzat felhasználásánál prioritást kapjon a munkahelyteremtés és a munkahelyek megőrzése, a gazdaságfejlesztést elősegítő infrastrukturális, innovációs s a többi programok támogatása." Ha tehát a 14. oldalon azt mondja, hogy a munkahelyteremtés és a munkahelyek megőrzése nagyon fontos szempont, akkor abszolút ellentmond önmagának is az anyag, amikor a 16. oldalon meg azt mondja, hogy a tartós munkanélküliséggel sújtott térségtípus elhagyását viszont javasolja.

Azt gondolom, komolyabban kellene venni akkor is, amikor a Fidesz-sikerpropaganda itt 6 százalékos munkanélküliségről beszél, hogy az országnak vannak olyan jelentős, nagy területei, olyan kistérségei, ahol a 20 százalékot meghaladó munkanélküliség tartósan fennáll, a kilencvenes években végig fennállt, és ma sem kevesebb a munkanélküliség, sőt két megyében a 20 százalékhoz közeli, mert a 18 százalékot mind a két megyében meghaladja ma is a munkanélküliség, Borsod-Abaúj-Zemplén megye az egyik, a másik pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Eközben szerintem nem lenne szabad kihagyni ezt a kategóriát a kedvezményezett térségi besorolások paraméterei közül.

Még egy dologhoz szeretnék nagyon röviden hozzászólni: vajon most kell-e megváltoztatni, és így kell-e megváltoztatni? Elfogadom azt, hogy sürget bennünket az idő, azonban szerintem sokkal bölcsebb lett volna a kormány, ha korrekt értékelést tesz az asztalra, az értékelés megtárgyalását követően tud az Országgyűlés olyan döntést hozni, amely előre nézve megfelelő paramétereket tartalmazna a jövőbeni folyamatokra, és a múlt évben követett elvek alapján hozza meg 2000-re a négy rendeletét a kormány. Azt hiszem, nem lesz jobb a négy kormányrendelet meghozása. Az április utolsó hetére tervezett zárószavazást követően nyilván csak valamikor májusban tudja a kormány kiadni a rendeleteket és később tud csak pályázatot hirdetni. Tehát időzavar lesz, és ahogy én látom, szakmailag sem lesz megalapozottabb, ezért azt gondolom, hogy jelen formájában nem fogadható el ez az országgyűlési határozati javaslat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu