PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon röviden szólok. A cím az, hogy a mezőgazdasági termelők beszállítói biztonságát garantáló rendszer létrehozása; mert nincsen garancia és nincs biztonság, ezért kezdeményezte annak idején a bizottság az országgyűlési határozatnak a benyújtását.

Karakas képviselőtársammal azért javasoltuk a 2000. szeptember 30-at, hogy addig tekintse át a kormány a folyamatot, mert közismert, hogy ősszel vártuk, hogy a kormány beterjeszti a parlament elé az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvénynek megfelelően az agrárfolyamatok értékelését, a költségvetés benyújtása előtt ezen értékelésből ki lehet alakítani egy jó támogatási szabályozási rendszert, illetve hozzá lehet nyúlni az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényhez is. Tehát komplexen akartuk mi kezelni ezt az ügyet, hiszen látnivaló, hogy itt nemcsak egy kormány egyszerű intézkedéséről van szó, vagy nemcsak egy tárca egyszerű intézkedéseiről van szó, hanem rendszerben gondolkodva, a támogatási rendszer, az agrárpiac komplex szabályozásának az igénye merült föl bennünk, amikor ezt javasoltuk a tisztelt parlament felé.

Nyilvánvaló az is, hogy nem olyan egyszerű a dolog. Itt elhangzott a képviselőtársaimtól, hogy többszereplős-e az agrártermelő tevékenység; áll a termelőből, a kereskedőből, az élelmiszer-ipari feldolgozóból és a fogyasztóból, illetve az államnak is megfelelő szerepe van. Ezért javasoltuk ezt a konkrét időpontot.

Tulajdonképpen az volt a fő érvünk és indokunk, hogy az európai uniós szabályozást végre át kell venni, ha másképpen nem, elemenként, éppen ezért javasoltuk a 2001. évi költségvetés általános vagy részletes vitájánál is képviselőtársaimmal - amire volt kedves Farkas képviselőtársam fölhívni a figyelmemet -, hogy a kormány egy 25 milliárdos intervenciós alapot hozzon létre. Ezzel is segíteni kívántuk a termelőket, hogy amennyiben árufelesleg van kvázi, akkor vásárolja fel az állam a terményt, amikor viszont hiány van, és magasra szökne az ár, akkor viszont a készletekkel befolyásolja az árat, hogy nehogy az abrakigényes ágazatok - baromfi, sertés - tönkremenjenek. Tehát ezt a szabályozást - ami egyébként az európai uniós elem átvételét is jelentette volna - ezzel kívántuk segíteni.

Az elvvel egyetértett egyébként a Pénzügyminisztérium képviselője is, a kormánypárti képviselőtársaim is, gyakorlatilag ismételten - gondolom, források okán - megbukott. Bár egyetértek azon képviselőtársaimmal, akik azt mondták, hogy ha X konszolidációra - Postabankra meg nem tudom mire - ennyi milliárdot költünk, akkor egy piaci szabályozásra megítélésem szerint 25-30 milliárdot nyugodtan fordíthattunk volna, annál is inkább, mert ezzel kvázi az inflációt is egy kicsit befolyásolni tudtuk volna, hogy nem szöknek föl annyira az árak, hanem egy kiegyenlített ár van, tehát a termelő biztonságát is okoztuk volna.

Még egy olyan probléma, amit tapasztaltunk, ami fölhívta a figyelmünket, itt a Mizót is említették, hogy valójában a termelő finanszírozta a kereskedelmi láncokat, mert beszállította a tejet, a húst vagy bármit a termelő a vágóhídnak, a vágóhíd a kereskedőláncnak, és amikor a parizert ő eladta, akkor fizette ki a húsipart, a húsipar utána fizette ki 30 napra vagy 60 napra a termelőt. Tehát ezt a folyamatot is valahogyan meg kellett volna szakítani ezzel a kezdeményezésünkkel.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim - valóban, elmúlt éjfél -, röviden annyit, úgy gondolom, hogy ez az országgyűlési határozati javaslat, illetve most már a részletes vitájánál vagyunk, szintén felhívja arra a figyelmét a tisztelt kormánynak és a parlamentnek, hogy az agrárügyeket komplexen, összefüggéseiben, rendszerszemlélettel kell és szabad kezelni, akkor, hogyha komolyan gondoljuk, hogy az európai uniós csatlakozásnál versenytársai kívánunk lenni az uniós társaknak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu