ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen nagy bajban vagyok, igen kellemetlenül érzem magam, mert azt kell mondanom, hogy ha nem is az MSZP hozzászólóival, de Baráth Etele hozzászólásával teljes mértékben egyetértek. Azért csináltam ezt a kis különbséget, mert itt a kétpercesekben sok minden elhangzott, olyasmi is, amivel nem értek egyet, de amit Baráth Etele úr elmondott, azzal, azt kell mondanom, majdnem teljes egészében és maradéktalanul egyetértek. Ezt egy kellemetlen szituációnak tartom, de ez akkor is így van, és akkor is tény.

Erről az anyagról sajnos az a véleményem, hogy az égvilágon mindenre alkalmatlan, többszörösen alkalmatlan, és az egész anyag egy pótcselekvés - nem tudom mással illetni. Megmondom azt is, hogy miért. Azért, mert azt a célt elérni, amit az egész településfejlesztés, területfejlesztés, vidékfejlesztés célul tűzött ki magának - lemaradt térségek felzárkóztatása és az összes ehhez kapcsolódó egyéb részlet -, ez hatékonyan csak akkor oldható meg, ha megfelelő környezetben történik az egész, megfelelő intézményi háttérrel. A megfelelő környezet alatt természetesen rendszerbeli jogszabályi környezetet értek, ami azt jelenti, hogy ahhoz, hogy egy célirányos, valóban tudatos, okos fejlesztést végre lehessen hajtani, az egész államháztartási rendszerünket meg kellene változtatni, beleértve ebbe a költségvetést, az adózást és jóformán az égvilágon mindent, ami ebbe a körbe beletartozik.

Abszurdumnak tartom azt, hogy azonos feladatokat öt-hat forrásból is lehet finanszírozni egyszerre, netántán három-négy költségvetési fejezetből, és nincs senki, aki ezeket a pénzeket összehangolja. Aztán eszembe jut, hogy ötven éve beszélünk arról, hogy a lemaradt térségeket fel kell valahogy fejleszteni infrastrukturálisan, gazdaságilag, minden szempontból. Ezalatt az ötvenegynéhány év alatt irtózatos pénzeket költöttünk el ezekre a célokra, és ha megnézzük, mi történt, akkor azt kell megállapítani, hogy a lemaradás nem csökkent, hanem nőtt, sőt vannak olyan területek, ahol semmi nem történt, talán még azt is mondhatnám, hogy abszolút értelemben is rosszabb helyzetben vannak, mint voltak. Ez mind azért van, mert képtelen módon akarjuk ezeket a kérdéseket megoldani, és azt is kell mondanom, hogy koncepciótlanul.

Eszembe jut az, amikor a legszebb '50-es években mutatórendszerekkel próbáltunk mindent megoldani. Ezek a mutatórendszerek természetesen kötelezőek voltak. Például ott, ahol én dolgoztam, a termelékenység növekedését kellett tudni bebizonyítani ahhoz, hogy a vezérkar fölvehesse a prémiumát. Visszaemlékszem arra, hogy ott micsoda képletekkel dolgoztunk, és micsoda óriási bűvészmutatványokat csináltunk; ki is mutattuk a termelékenység növekedését, noha az éppen csökkent. Ezt azért mondom, mert ez a mutatórendszer, amit ehhez az egész anyaghoz rendeltek, teljesen alkalmatlan bárminek is az elbírálására. Miért?

Egyrészt azért, mert ide is belopják a GDP-t. Hogy lehet a vámszabad-területi teljesítményeket valamiféle magyar teljesítménynek tekinteni - olyan magyar teljesítménynek, ami befolyásolhatja azt, hogy egy régióba kell-e valami pénzt adni, vagy nem kell -, és ráadásul az 50 százalékát a felosztható pénznek a GDP valamiféle alakulásához kötni? Ez egy abszurdum! Mert ha azt mondják, hogy igen, a vámszabad-területi tevékenységet leveszem erről, és kapok egy nemzeti teljesítménymutatót, arra azt mondom, hogy igen, ez valóban alkalmas arra - egy főre jutó, nem egy főre jutó, úgy számolhatom, ahogy akarom -, hogy valamit kimutasson, de a GDP az égvilágon semmire nem alkalmas, szélhámosság, önámítás, félrevezetés. Ebből következik, hogy az egész mutatórendszer úgy, ahogy áll, nem ér semmit.

De mondhatnám ezt más területre is, például a munkanélküliség kérdésére és annak megítélésére. Lehet, hogy Európában ez a divat, lehet, hogy Európa-szerte mindenütt így csinálják, lehet, hogy az egész világon így csinálják a munkanélküliség statisztikai számbavételét, de akkor is azt kell mondanom: a ma használt, munkanélküliséget kimutató statisztikai mutatók nem tükrözik a valódi helyzetet. Ebből következik, hogy ez a mutatószám is alkalmatlan arra, hogy az egész rendszerben szerepeljen.

Csatlakozva a fideszes kolléga megjegyzéséhez, abszurdumnak tartom azt is, hogy a munkáltatói oldalt, tehát azt, hogy hány embert tudok foglalkoztatni az adott térségben egy beavatkozással, ennyire degradált mértékben vegyék figyelembe, mint ahogy ebben az anyagban van. Ez egyenesen nevetséges!

Kénytelen vagyok azt mondani, hogy ez az anyag tele van dodonai lózungokkal, tele van - mint megtudtuk - egy korábbi határozat szolgai lemásolásával, és talán azt is hozzátehetném, hogy elrontásával és túlkomplikálásával; ez semmivel nem fogja átláthatóbbá tenni a pénzelosztás vagy pénzmegszerzés lehetséges útjait és módjait.

A másik: lehetetlennek tartom azt, hogy pénzeket osztogassunk; jó, természetesen pályázatok alapján meg a térségi szakvélemények figyelembevételével meg sok minden figyelembevételével, de nem banki közvetítéssel jut a pénz a felhasználókhoz. Méghozzá úgy értem a banki közvetítést, hogy a bank természetesen a célokat és a ráfordításokat is megfelelő módon figyelembe veszi, figyelemmel kíséri és elemzi.

Megmondom, miért tartom ezt abszurdumnak. Azért, mert így tűnnek el a pénzeink, így nem lehet lemérni azt, hogy egy adott összeget célszerűen, okosan, értelmesen használt-e föl valaki, vagy nem. Erről szintén egy árva szó nincs sehol.

(21.10)

Hogy ez mennyire fontos és hogy ezt a kormányzat is felismerte tulajdonképpen, az a héten tárgyalandó Magyar Fejlesztési Bank-anyagnál majd ki fog derülni. Hát kérem, nem lehet ma már úgy pénzeket osztogatni, hogy megpályázom, megnyertem, azt csinálok vele, amit akarok! Hát ez egy abszurdum!

Úgyhogy én is azt javaslom miniszter úrnak, miután ebben az egész műsorban tulajdonképpen vétlen, hogy vonja vissza ezt az anyagot, mert én nem tudom elképzelni, a józan ész alapján nem tudom elképzelni, hogy ennek az anyagnak az alapján csak egy jottányit is előre lehetne lépni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu