FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 156. és a 174. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni. Mind a kettő a munkaerő-kölcsönzés témakörével foglalkozik. Összességében úgy ítéljük meg, hogy fontos a munkaerő-kölcsönzés szabályozása, de azzal nyilvánvalóan nem lehet egyetérteni, hogy mintegy megkettőzik a munka törvénykönyvét ebben a tekintetben. Olyan helyzetet teremtenek, ami majd oda fog vezetni, hogy a munkáltatók többsége élni fog, már csak formai szempontból is, a munkaerő-kölcsönzéssel.

Mind a két módosító javaslat, amit benyújtottam Jauernik képviselőtársammal, arra irányul, hogy a kormányzatnak néhány tekintetben át kellene gondolnia, ezzel együtt is, hogy milyen szűkítésekre van ezen a téren szükség.

Az egyik javaslat, a 156., konkrétan azzal foglalkozik, hogy kölcsönbeadóként a kormány elképzelései szerint csak belföldi székhelyű gazdasági társaság szerepelhet. Mi azt a javaslatot tettük, hogy ebben az esetben nem kellene diszkriminálni az egyéni vállalkozókat. Lehetővé kellene tenni a számukra is ezt a lehetőséget, amennyiben megfelelnek az itt támasztandó, a kormány szándékai szerint szigorú feltételeknek. Ha elolvassuk a törvényjavaslatnál a kormány indoklását, amelyikből ki lehet következtetni, hogy majd milyen szigorú szankciókat fognak itt életbe léptetni, akkor abban az szerepel, hogy különböző nyilvántartásoknak kell megfelelniük ezeknek a belföldi székhelyű társaságoknak, és valamiféle vagyoni biztosíték meglétét is meg fogja követelni a kormányzat ebben az esetben.

Ezzel összességében egyet is lehet érteni, hiszen a törvényhozás során már több esetben volt ilyen vagyoni biztosíték, a kaució kikötése, hogy valaki ne kezdhesse el a tevékenységet, és ne oly módon csinálja meg, amivel később majd nem tud elszámolni, vagy nem tud egy kártérítéshez fedezetet biztosítani. Ez önmagában helyes, de ha ez így van, akkor azt nem tudjuk megérteni, hogy miért nem lehet ebben a körben az egyéni vállalkozó is. Mert ha a kormány elő fogja írni ezt a vagyoni biztosítékot, az jelentős összegű lesz, s amennyiben megfelel ennek a feltételnek az egyéni vállalkozó, akkor miért ne lehetne benne ő is. Illetve ha szabálytalanságot követ el, mint ahogy természetesen azt egy belföldi székhelyű gazdasági társaság is megteheti, akkor ez a kaució fedezetet fog biztosítani arra, hogy helytálljon abban az esetben, ha ő nem végzi megfelelően a tevékenységét.

Ugyanennek a módosító javaslatnak a kapcsán van még egy apró észrevételünk, amelyik arra irányul, hogy úgy gondoljuk, a munkaügyi központnak a kölcsönbeadót kölcsönbeadóként kell nyilvántartásba vennie. Gondolom, mindannyiunk előtt ismert, hogy egy területen, amelyen a munkaügyi központ működik, a vállalkozókat nagyon sok esetben nyilvántartásba vehetik. Nyilvántartásba vehetik például olyan gazdálkodó szervként, amely munkaerőt foglalkoztat. Úgy gondoljuk, itt nem erről van szó, hogy a munkaügyi központnál általánosan vagy bármilyen szempont szerint legyen nyilvántartásba véve ez a gazdálkodó, gazdasági társaság vagy szerintünk egyéni vállalkozó, hanem kölcsönbeadóként kell az ő nyilvántartásba-vételüket megoldani. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy ezeket az észrevételeinket támogassák. Véleményem szerint az egyéni vállalkozóknak ebbe a körbe való beemelése nem jelent különösebben nagy kockázatot, amennyiben a kormányzat betartja azokat a lépéseket, amelyeket az indoklásban is megfogalmazott.

A másik javaslat, amiről szólni szeretnék, a 174. ajánlási pontban szerepel. Ez is a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos, méghozzá a munkaerő-kölcsönzés ellenőrzésével függ össze. Úgy gondolom, az eddigi gyakorlat is bebizonyította, és nyilvánvalóan a munka törvénykönyve ilyen jellegű módosítása sem fogja azt szükségtelenné tenni, hogy ezen a területen fokozott ellenőrzésre van szükség.

(20.40)

Úgy látszik, hogy ez végeredményben a kormányzat szándékai között is szerepel, hiszen a törvényjavaslatba beemeli az ellenőrzések körébe a munkaerő-kölcsönzés témakörét. Ez véleményünk szerint is helyes.

Az már azonban kellemetlen, hogy a mi értelmezésünk szerint hozzácsatol egy olyan rendelkezést, amely - hangsúlyozni szeretném megint, a mi értelmezésünk szerint - szűkíteni akarja azt a kört, hogy milyen területeken biztosítják, illetve hajthatják végre a munkaügyi szervezetek ezeket az ellenőrzéseket. Úgy gondoljuk, hogy a teljes folyamatban biztosítani kell az ellenőrzést, tehát mindazokban a fázisokban, amelyeket a munka törvénykönyvének módosítása tartalmaz, biztosítani kell a szereplők ellenőrzését. Ezért két megoldást tudunk elképzelni. Az egyik az, amit itt benyújtottam képviselőtársammal, az a rész, hogy töröljük ki az ellenőrzésből azt a kört, amely konkrétan megmondja, hogy melyik paragrafusok melyik pontja szerint lehet az ellenőrzést végrehajtani, mert az ellenőrzésnek - hangsúlyozom - ezen kívül is számtalan területe lehet.

Úgy látom, hogy kormánypárti oldalról ezt nem támogatják különösebben, bár a gazdasági bizottságban, ahol ezt volt alkalmam kifejteni, hosszas vita után egy restancia mellett foglaltunk állást, amire máig nincs különösebb visszajelzés, hogy mi fog majd ezen a téren történni.

Természetesen más oldalról is megfogalmazható ez a szabályozás. Most benyújtottam ezt a módosító javaslatot is, amely azt tartalmazza, hogy ha nem értenek egyet ennek a résznek a kiemelésével, akkor egészítsük ki azokat a pontokat, amelyeket még ellenőrizni kell. Erre javaslatot tettem, és úgy gondolom, hogy ezzel talán majd egyet lehet érteni, mert nem hiszem, hogy a kormányzatnak az a szándéka, hogy a munkaerő-kölcsönzés esetében a munkaszerződések meglétét vagy a minimálbér megfizetését ne lehessen ellenőrizni. Ezeket a pontokat minimum szükségesnek tartom ahhoz, hogy komplettebb módon ellenőrizni lehessen a munkaerő-kölcsönzés törvény szerinti megvalósítását.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu