LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Megvallom őszintén, hogy egyetértéssel hallgattam Csákabonyi Balázs képviselőtársam gondolatait, érveit, és azok jelentős részét a Magyar Demokrata Fórum frakciója is azonosan vallja, és a szavazás során meg fogja azokat fontolni. Ennek a koalíción túlnyúló egyetértésnek az az oka, hogy a cselekvőképességre és gondnokságra vonatkozó jogi szabályozásról - ami 40 esztendős - a megváltozott életkörülmények és jogi feltételek kialakították a közös vélekedésnek azokat a meghatározó részeit, ami miatt meggyőződésem szerint jó törvény fog születni, amennyiben a kellő koalíciós, illetve többpárti egyeztetések sikerre vezetnek.

A benyújtott módosító indítványok közül csupán két témára térek ki. Az egyik problémakör az, hogy mit jelöljön meg a bíróság, azt, hogy milyen területen korlátozza, vagy azt, hogy milyen területeken tartja fenn a cselekvőképességet. Egy másik hiányérzetem pedig a gyermekkorúak cselekvőképességének korhatárára vonatkozik.

Tisztelt Ház! A formál logika szabályai szerint is a cselekvőképesség területe nagyon szerteágazó. Ha a törvényjavaslat azt a logikát követi, hogy a bíróságnak azt kell meghatározni, hogy milyen területeken tartja meg a cselekvőképességet, akkor egy ilyen rövidre fogott taxatív felsorolásból nyilvánvalóan nagyon sok korlátozni nem szándékolt cselekvési terület kimarad, azaz jogsérelem éri a gondnokolt személyt.

A bizottságok ajánlásaiból a 11. pontra utalok. Sajnálkozva láttam, hogy az álláspontommal azonos, Avarkeszi Dezső és Csákabonyi Balázs 1. §-t módosító javaslata nem kapta meg a bizottságok támogatását. Különösen sajnáltam, hogy az emberi jogi bizottság a cselekvési jogosultságok szélesebb értelmű korlátozását támogatta.

Dr. Csáky András, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, csatlakozó módosító indítványokat nyújtott be annak érdekében, hogy a bíróságok ne arról döntsenek, milyen területeken tartják fenn a cselekvőképességet, hanem csak arról, hogy milyen területeken korlátozzák azt. Miért a szűkebb korlátozás mellett áll a véleményem és pedagógusi gyakorlatom is? Azért, mert azt vallom, hogy csak a legszükségesebb mértékben és elsősorban az érintett személyek érdekében legyen szabad korlátozni a személyi szabadságot.

Konkrét, de sokak által ismert példát mondok el. Egy idős korú nyugdíjas az élet nagyon sok területén cselekvőképesen viselkedik, de egy területen elveszítette a belátását, és nem törődik a közüzemi számlák kifizetésével. Távol lakó gyermekei vagy rokonai csak véletlenül fedezik fel a fiókokba dobált kifizetetlen víz-, villany-, gáz- és telefonszámlákat, és csak akkor döbbennek rá a kialakult bajra, ha a több tízezres, kamatokkal és büntetésekkel terhelt kifizetetlen számlák miatt leállítják az áramszolgáltatást. A rokonok vagy a hozzátartozók szégyellik az idős korú rokon megváltozott állapotát, és az iránta való tisztelet miatt nem kívánnák általában korlátozni a cselekvőképességét, csupán azt szeretnék, hogy a nyugdíjat egy olyan bankszámlára utalják, ahonnan a közművek automatikusan megkaphatják a díjaikat. Lehetetlen lenne felsorolni azt a sok-sok cselekvési területet, ahol a hozzátartozók meg kívánják hagyni egy ilyen idős ember jogait. Ők csupán egyetlen korlátot szeretnének megállapítani, azt, hogy a fizetési fegyelmét elveszítő idős ne tegye lehetetlenné a közműdíjak kifizetését.

Ha a magát megmakacsoló idős szülő vagy rokon ezt a megoldást ellenzi, akkor gyermekei vagy hozzátartozói ezt csak bíróság révén tudják kikényszeríteni, de természetesen el szeretnék kerülni a hosszadalmas procedúrát, például azt, hogy hány olyan területen kell fenntartani a cselekvőképességet, amit amúgy sem akartak korlátozni. Nyilvánvalóan az idős ember érdekében történne egy ilyen döntés, amelyik megelőzné az eladósodását és netán az emiatti hajléktalanságát.

Ugyancsak ilyen, csupán egy-két cselekvési területre kiterjedő korlátozással lehetne megelőzni a lakásmaffiák garázdálkodását, amelyeknek gyakran áldozatai a mérlegelési képességükben és belátásukban már csökkent képességű emberek, akikkel számukra nagyon hátrányos, de jogilag teljesen szabályos szerződéseket íratnak alá. Nagyon gyakran az idősek vagyonát kiszemelő szekták késztetik számukra kedvező örökösödési szerződésekre, végrendelkezésre a csökkent belátóképességű áldozataikat. A veszélyt megérző hozzátartozók ilyen esetekben is tehetetlenek az egyén autonómiájára és döntési szabadságára hivatkozó jogi vélekedésekkel szemben. Ismételten hangsúlyozom tehát, hogy a részleges cselekvőképtelenség megállapítása például csak egyetlen területen, az ingatlaneladás területén az érintettek jogbiztonságát sokkal jobban erősíti, mint gyengíti.

Csupán a jog eszközeivel persze, tisztelt Ház, megoldhatatlan az idősek kellő érdekvédelme. Mindenekelőtt a magárahagyottság állapotát kell megelőzni a szeretet és a törődés eszközeivel. Igenis figyeljen a köztudottan csak részleges cselekvőképes idősekre a falugondnok, a helyi történelmi egyház, a szomszédság, az idősek klubja, igyekezzen őket lebeszélni az önpusztító döntésekről, a messziről jött idegen "jóakarók" ajánlatairól. Tehát nem feltétlenül cselekvésük jogi korlátozása az egyetlen megoldás.

(13.10)

Tisztelt Ház! Szakmai körökben már hosszabb idő óta vitatéma a cselekvőképesség alsó határa. A törvényjavaslat szerint korlátozottan cselekvőképes a 14. életévét már betöltött kiskorú.

Azt vártam, hogy módosító indítványok felpuhítják ezt az alsó határt. Jauernik István képviselőtársam csak technikai értelemben módosította az alsó korhatárra vonatkozó 1. §-t. Más indítvány ebben a témakörben pedig nem született. Nos, a felgyorsult serdülőkor, a biológiai érettség korábbi életévekre helyeződő súlypontja miatt jó szándékú, de nem biztos, hogy a valóságot tükröző ez a 14 éves korhatár.

Elég, ha csak egy adatsorra utalok: míg a fiatalkorú bűnelkövetők száma az elmúlt két évtizedben folyamatosan csökkent, addig a 14 év alatti, a nem büntethető gyermekkorúak esetében a bűnözés gyors növekedése tapasztalható; míg a gyermekkorú népesség száma egyharmadával csökkent 1980 óta, az általuk elkövetett bűncselekmények száma 50 százalékkal nőtt meg. Bűnöző bandák már egyre gyakrabban tanítanak ki és bíznak meg gyermekkorúakat bűnelkövetésre, ki kívánják használni ugyanis ezt a lehetőséget, hogy a 14 év alattiak nem vonhatók felelősségre a tetteikért.

Az utóbbi években már mindegyik esztendőben történt olyan eset, hogy a legsúlyosabb bűntényt, gyilkosságot követtek el úgymond cselekvőképtelen gyermekkorúak. A bűnözés már a legfiatalabbak között is gyökeret vert, a gyermekkorú bűnelkövetők közül minden ötödik 10 év alatti. Ez az utóbbi adat utal arra is, hogy a bűnözés kialakulását és terjedését nem lehet meggátolni pusztán büntetőjogi szigorításokkal és a cselekvőképesség korhatárának például a 13. évre történő leszállításával. Ennek ellenére véleményem szerint ezzel a kedvezőtlen kriminalitási tendenciával nem nézett szembe kellően a törvényalkotó.

Tisztelt Ház! Mint pedagógus, természetesen a pedagógiai eszközök, a nevelési lehetőségek révén látok arra esélyt, hogy megelőzzük a gyermekkori bűnözés terjedését. Mindenekelőtt a mainál több eszközzel kellene óvni a családok egységét, mert a csonka családokban nevelkedett gyermekek kriminalitása lényegesen magasabb. Minél kisebb körre kellene szűkíteni a nevelőintézetekben gondozottak arányát is, és növelni kell a családi körülmények között élőkét. Számtalan pedagógiai és lélektani tényező miatt az utóbbi formában felneveltek kriminalitási aránya lényegesebb kedvezőbb. Pátyon például a Máltai Szeretetszolgálat keretében a nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek tapasztalataim szerint összehasonlíthatatlanul humánusabb légkörben nevelkednek, mint olyan intézetekben, ahol szintén nincs hiányuk az élelmezés és a ruházkodás területén. Végzett szakember a nevelőjük is, mégis a kisebbeket gyakran terrorizálják az idősebbek, és értelemszerűen itt hiányzik a családi szeretet.

Miért ennél a törvényjavaslatnál mondtam el ezt a véleményemet? Mert itt a cselekvőképesség meghatározásánál kell szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy évente 4-5 ezer gyermekkorú igenis cselekvőképes a bűncselekmények elkövetése területén. Ez a tendencia, tisztelt Ház, folytatódni fog akkor, ha sem az iskolai nevelés és az örökbe fogadás feltételeinek a területén nem teszünk ez ellen a tendencia ellen semmit. Folytatódni fog akkor, ha tovább halogatjuk az erkölcstan tanításának a bevezetését az általános iskola legalább ötödik, hatodik osztályában. Sajnos, ma az ifjúság legalább egynegyede-egyharmada úgy nevelkedik fel, hogy nem kap semmiféle segítséget a jó és a rossz magatartás közötti különbség tudatosodásához.

Nos, ha mindezeket a pedagógiai döntéseket elmulasztjuk, akkor az eljövendő korok törvényhozói számára a továbbra is csak növekvő gyermekkori bűnözés megfékezése érdekében nem marad más eszköz, mint a cselekvőképesség és büntethetőség korhatárának a leszállítása.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu