DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Felemás érzésekkel olvastuk ezt a törvényjavaslatot. A vezérszónoki kör során kiderült, hogy nemcsak a mi frakciónk volt ezzel így, hanem mások is meglehetősen sok bírálatot fogalmaztak meg, főleg a részletszabályokkal kapcsolatban.

Nagyon fontosnak tartjuk a témát. Mindenképpen pozitívum, hogy ez a törvényjavaslat ide került a Ház elé, hiszen a kormánykoalícióra az elmúlt években nem igazán volt jellemző, hogy nagy fogadókészséget tanúsított volna a hasonló javaslatok iránt. Elég az SZDSZ-es képviselőtársaink javaslatára emlékeztetni, az információs társadalom alapjai című határozati javaslatra, amelyet jobboldali képviselőtársaink még tárgysorozatba venni se voltak hajlandók. Vagy legutóbb, a Házszabály módosításánál az alkotmányügyi bizottság kormánypárti többsége nem fogadta el az arra vonatkozó módosító indítványokat, hogy a Ház irományai, a parlamenti napló elektronikus formában jelenhessenek meg.

Tehát mindenképpen előrelépés az, hogy egyáltalán egy ilyen téma elénk került. Ahogy ezt mások is megfogalmazták, egy jó törvény segíthetné az elektronikus kereskedelem, illetve az elektronikus közigazgatás kifejlődését, megerősödését.

Ezzel kapcsolatban nekünk már vannak hiányérzeteink; bizonyos szempontból csalódást okoz a törvényjavaslat, számos kérdésre nem ad választ. Túl soknak tűnik a hivatkozás, illetve a felhatalmazás: egy 33 paragrafusos törvényben tíz törvényhelyen utal más jogszabályra, illetve 12 témában ad különböző felhatalmazásokat. Ugyanakkor azért is felemás a törvény, ahogy ezt Mécs Imre képviselőtársam elmondta, mert időnként túl részletezők a szabályok, fogalmi keveredés, fogalmi tisztázatlanság is előfordul. Egyébként olyan lényeges kérdésben is más jogszabályra hivatkozik, mint a tanúsító szervezetek nyilvántartása, vagy olyan lényeges kérdésekben is felhatalmazást ad, mint a felügyelet feladat- és hatásköre, illetve az eljárás során beszerezhető nem személyes adatok köre. Úgy gondoljuk, hogy ezeket tipikusan a törvényben kellett volna szabályozni.

Vannak ugyanakkor olyan rendelkezései a törvényjavaslatnak, amelyek álláspontunk szerint jogbizonytalansághoz vezethetnek. Ilyen például az, hogy az elektronikus aláírás, illetve az elektronikus irat vagy dokumentum elfogadását megtagadni, jognyilatkozat tételére, illetve joghatás kiváltására való alkalmasságát kétségbe vonni nem lehet kizárólag amiatt, mert maga az irat, a dokumentum elektronikus formában létezik. Ez természetesen önmagában nem lenne baj, ez helyes követelmény.

A probléma ott kezdődik, hogy a törvényjavaslat két irányban kiterjeszti ezt a követelményt. Az egyik az, hogy kiterjeszti a fokozott biztonságúnak nem minősülő elektronikus aláírásra, illetve kiterjeszti a külföldi székhelyű hitelesítésszolgáltatóra is, függetlenül attól, hogy ez utóbbi a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel-e. Mit jelentenek ezek? A törvény kimondja, hogy mi minősül fokozott biztonságú elektronikus aláírásnak, és itt felsorol bizonyos követelményeket: alkalmas az aláíró azonosítására és egyedülállóan hozzá köthető; olyan eszközzel hozták létre, amely kizárólag az aláíró befolyása alatt áll; illetve a dokumentum tartalmához olyan módon kapcsolódik, hogy minden, az aláírás elhelyezését követően az iraton, illetve dokumentumon tett módosítás érzékelhető. Mit jelent ez? Olyan elektronikus aláírásnál is el kell fogadni a joghatás kiváltására való alkalmasságát, amelynél nem biztos, hogy az aláírót azonosítani lehet, illetve elképzelhető, hogy utólag módosítottak az iraton. Azt hiszem, bizonyítani sem kell, hogy ez jogbizonytalansághoz vezethet.

A külföldi székhelyű szolgáltatóval kapcsolatban a jogszabály számos követelményt sorol fel, hogy mikor lehet az ő tevékenységét egyenértékűnek tekinteni a hazai szolgáltatókéval, és a törvényjavaslat ez alól tesz kivételt egy későbbi bekezdésben. Azt hiszem, azt sem kell különösebben bizonyítani, hogy ez milyen jogbizonytalansághoz vezethet.

(18.30)

Az informatikai bizottság ülésén elhangzott, hogy ez nem jelent problémát, hiszen ezek a szabályok majd csak az EU-csatlakozásunkkor lépnek hatályba. Ez sajnos nem így van, mert csak bizonyos részekre vonatkozik, amikor EU-tagállamban működik ez a bizonyos külföldi székhelyű szolgáltató, és az egyéb feltételekre pedig nem vonatkozik. Ezek bizony hatályba fognak lépni a többi rendelkezéssel együtt.

Úgy véljük, hasonlóan jogbizonytalansághoz vezethet az is, hogy a szolgáltató a szolgáltatás végzésének megkezdésével egyidejűleg köteles csak bejelenteni magát e tevékenységet a felügyeletnek. Ez bizony azt jelenti, hogy nyilvántartásba nem vett szolgáltatók is szolgáltatnak. Jól tudjuk, hogy maga a törvényjavaslat - nagyon helyesen - a különböző nyilvántartások közzétételét, bárki számára hozzáférhetőségét írja elő. Nyilván, amikor egy olyan szolgáltató végzi a szolgáltató tevékenységet, akit még nyilvántartásba sem vett a felügyelet, akkor ez nem érvényesül. Lehet, hogy olyan szolgáltatónak a szolgáltatását fogják igénybe venni, amelyikről később kiderül, hogy nem is alkalmas e tevékenység végzésére, hiszen a különböző feltételeknek nem felel meg.

Végül szintén jogbizonytalansághoz vezető rendelkezésnek tartjuk azt, hogy a felügyelet bírsággal sújthatja a szolgáltató vezető tisztségviselőjét, ha a felügyelettel való együttműködés nem volt megfelelő. Méghozzá nem akármilyen bírsággal: ez a bírság 1 millió forintig terjedhet. Úgy véljük, viszonylag új a magyar jogrendben, hogy amikor egy állami szerv és egy privát szervezet valamilyen jogviszonyba lép, akkor az állami szervezet azért megbírságolhatja a magáncéget, mert nem megfelelő kettőjük között az együttműködés, és a jogszabály arról nem ír, hogy kinek a hibájából nem megfelelő az együttműködés, mit takar ez a nem megfelelő együttműködés.

Néhány apróbb problémára is szeretném felhívni a figyelmet, amelyeket én talán a sietség rovására írnék, amivel benyújtották ezt a törvényjavaslatot. Van benne felesleges ismétlés, az 5. § (1) bekezdés b) pontját még ugyanazon paragrafus (3) bekezdése megismétli. Valamikor kicsit elszámozták a bekezdéseket, hiszen a 8. § (1) bekezdésében ugyanannak a paragrafusnak a (4), (6) bekezdésére hivatkoznak, közben ez a paragrafus csak öt bekezdésből áll.

Kicsit súlyosabb elírási hibának tartom a büntetőeljárási törvény tervezett módosítását; ezt a törvényjavaslat 30. §-a tartalmazza. Az eredeti Be.-szövegből két nagyon fontos szó, illetve kifejezés kimarad. Itt arról van szó, hogy a törvény alkalmazásában mit kell tekinteni tárgyi bizonyítási eszköznek. Megismétli az eredeti szövegből az "irat" szót, de az eredeti szövegben ott van előtte, hogy a "bizonyításra alkalmas irat"; azt hiszem, ennek a fontosságát itt most nem kell bizonygatnom. A másik, hogy kimarad belőle az "is" szó, hogy ezek "is" bizonyítási eszköznek tekintendők. Ha ez az "is" szó kimarad, akkor a törvényhozó eredeti szándékával szemben egy nagyon szigorú taxáció valósul meg. Ezek szerint csak ezeket az itt felsorolt iratokat, tárgyakat lehetne a büntetőeljárásban tárgyi bizonyítási eszköznek tekinteni. Nyilván ez nem lehet a jogalkotó célja.

Összességében én is azt tudom mondani, hogy jelenlegi formájában nem tűnik elfogadásra alkalmasnak ez a törvényjavaslat. Úgy gondoljuk mi is, hogy amennyiben a kormány részéről meglesz a szándék arra, hogy lényeges módosító indítványainkat elfogadják - ezeket nyilván a hét végéig be fogjuk nyújtani -, akkor lehetőség lesz arra, hogy a jelenleginél jobb törvény nagyobb megegyezéssel elfogadásra kerüljön.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu