DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt évtizedben megjelent egy új ágazat az üzleti és gazdasági szférában. Az informatikáról van szó, amelynek kapcsán meg kellett ismerkednünk a számítógéppel és a számítógép nyújtotta lehetőségekkel. A megszakítás nélkül fejlődő komputertechnika szinte gyökerestül megváltoztatta gondolkodásunkat, életvitelünket és természetesen munkakultúránkat is.

A gazdasági kutatók azt vallják: az infotechnikai lemaradásunk a tengerentúlhoz és Nyugat-Európához képest általában négy-öt évre tehető. Az internetszakértők ezt a hátrányt legfeljebb két-három évben határozzák meg. Nyilvánvaló, hogy az ilyen típusú mérések nem lehetnek egzaktak, és meg kell mondani, hogy a gyakorlati életben ez az informatikai leszakadás nem vagy csak alig-alig érzékelhető. Tapasztalataink szerint a magyar egyetemeken, kutatóhelyeken, termelésben és a közszférában is szinte késedelem nélkül megjelentek a magas komputerizációt igénylő tevékenységek. Nemcsak a gazdaságot, hanem a gazdasághoz kötődő infrastruktúrákat is átalakította a komputer. Elektronikus kereskedelemről, e-bizniszről, sőt e-közigazgatásról beszélünk, közvetlenül tapasztalva, hogy megjelent a társadalmi térképen egy vadonatúj kategória, az internetezők közössége, új szóval: a netpolgárok csoportja. Nem valamiféle cyborg űrlényekről van itt szó, hanem azokról az emberekről, akikkel találkozunk ismerőseinknél, családunkban, munkahelyünkön, egyszóval mindenhol a környezetünkben. Ők ülnek a monitorok előtt akár naponta nyolc-tíz órát is, ők tanulnak, dolgoznak, alkotnak a számítógéppel, és ők azok, akik az infotechnikai együtthaladásunkat a világgal biztosítják. Többek között miattuk van szükség arra a törvényre, amit most tárgyalunk.

Az elektronikus aláírás lehetőségét bevezető törvényjavaslat is azt bizonyítja, hogy a számítástechnikai lemaradásunk nem számottevő, hiszen nincs egy éve, hogy Clinton elnök aláírta az Egyesült Államok idevonatkozó törvényét, és Európában sincs sok idesorolható végleges szabályozás, Németországban, Hollandiában és Csehországban fogadtak el már e-szignótörvényt. Egyébként éppen a múlt héten járta be a számítástechnikai sajtót az a hír, hogy Csehország az első hely, ahol máris szembetalálkoztak hamisított elektronikus aláírásra épülő sikkasztásokkal. Ez azért is elgondolkodtató, hiszen az elektronikus aláírás elterjedésének egyik alapvető akadálya éppen a bizalmatlanság lehet.

Tisztelt Ház! Az európai uniós ajánlások 2001 végét jelölik meg határidőnek a törvényi szabályozásra, így ez is sürgetővé teszi a törvény megalkotását, elfogadását és a benne foglaltak érvényre juttatását. Szándékosan emelem ki az érvényre juttatást, mert szerintünk a jogszabályok alkalmazása, betartása és betartatása lesz az igazi próbája az e-szignótörvénynek. Külön fel kell itt hívni a figyelmet, hogy a törvényjavaslat szerint a hatálybalépés csak a kihirdetés után 60 nappal következik be. Megítélésünk szerint ez kellő időt biztosít a kormány és az érintettek számára a különböző alacsonyabb szintű jogszabályok elkészítésére.

Rátérve a törvényjavaslat elemzésére, azt kell mondanunk, hogy az előterjesztés magas színvonalú, a kitűzött szakmai célnak igényesen megfelel. Képes ezt a ma még teljesen szabályozatlan témakört fogalmilag és terminológiailag kezelni, ami azt eredményezi, hogy teljesen átláthatóvá és gyakorlatias megoldásokra építővé teszi a végrehajtást. Mégis a végrehajtás, a gyakorlati alkalmazási formák vetik fel a legtöbb problémát, s a Magyar Demokrata Fórumnak itt kétségei és kiegészítő javaslatai vannak. A jövendő szabályozás szerint jogilag értelmezhetőnek csak a minősített elektronikus aláírás számít. Ezzel egyet is értünk.

(18.00)

Hiszen jelenleg is csak a kéktollas kézjegyet fogadják el hitelesen, gyakran ez sem elég, még közjegyzőnek is meg kell erősítenie az aláírás valódiságát.

A beterjesztett törvényjavaslat szerint a hitelesítést minősített hitelesítésszolgáltató végzi majd, olyan szervezet, amelynek működését pontosan meghatározott kritériumok alapján a Hírközlési Felügyelet engedélyezi, illetve tevékenységét szakmailag ellenőrzi. De ebből még nem derül ki, hogy kik is lesznek ezek a hitelesítők, hiszen lehet az is koncepció, hogy csak egy intézmény legyen kijelölve.

A hitelesítés üzlet, várhatóan biztosan növekvő volumennel, hiszen nyilvánvaló, hogy a hitelesítésért fizetni kell, sőt lehet - mivel technikáról van szó -, hogy a fenntartásért, korszerűsítésért éves díjat lehet szedni. Kik végezzék tehát ezt a munkát? Állami hivatalok, jelenlegi vagy alakuló gazdasági társaságok? Tőkeerős multinacionális cégek, amelyek már itt vannak vagy itt lesznek a megbízás reményében? Szerintünk e kérdésekre választ kellett volna kapnunk a törvény benyújtásával párhuzamosan. Jelenleg azonban nincs egyetlen betű sem a minőségi hitelesítésszolgáltató kilétéről.

Ugyanez a probléma ismétlődik meg az úgynevezett időbélyegzővel is. A törvényjavaslat előírja, hogy az aláírás mellett hiteles dátummal is el kell látni a dokumentumot. Ezt a hitelesítést is kizárólag külső, független szervezet végezheti - érthetően, hiszen a komputerrel különösebb technikai tudás nélkül is minden dokumentum és adat manipulálható. A javaslatban azonban szintén nincs utalás arra, hogy kik végzik majd a jogképes időazonosítást. Véleményünk szerint a dátumbélyegző igazolásával a jelenlegi közjegyzőségeket, illetve ügyvédi vállalkozásokat lehetne felruházni, ha lesznek köztük olyan jelentkezők, akik hajlandóak vállalni az ehhez szükséges, egyébként nem számottevő technikai fejlesztéseket. Tekintettel arra, hogy nem helyhez kötött tevékenységről van szó, preferálni lehetne a vidéki, illetve a hátrányos helyzetű régiók szakembereit. Természetesen meg kell szervezni a fejlesztésekhez kapcsolódó kedvezményes hitelezést, valamint a szükséges képzést.

A minősített aláírás-hitelesítőket javaslatunk szerint részben üzleti alapon szükséges felállítani. Ez azt jelenti, hogy nem közigazgatási hivatalok, például okmányirodák vagy állami többségű részvénytársaságok látnák el ezt a feladatot, hanem erre a célra létrehozott gazdasági vállalkozások. Javaslatunkat az támasztja alá, hogy véleményünk szerint első időben nagyobb részt az üzleti szféra fogja alkalmazni a digitális aláírást, az a szektor, amely tud, és ha extra szolgáltatásról van szó, akar is fizetni. Maga a minősítés folyamata is inkább technikai kérdés, nem jogi vagy közigazgatási szakembert igényel.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a törvényjavaslatnak a hitelesítés és a dátumigazolás megszervezésének formai kérdéseit rendeznie kell. Nem fogadjuk el, hogy ezt a rendkívüli gyakorlati jelentőségű csomagot csak a végrehajtási utasításban vagy egyéb alacsony szintű, később megalkotandó jogszabályban rendezzék. Ezért e részhez módosítást fogunk benyújtani.

A bizottsági vitában is felmerült, és mi is fontosnak látjuk az elektronikus aláírás elfogadásának kötelezővé tételét. A tervezet ugyanis nem szól arról, hogy az elektronikusan benyújtott okiratot el kell-e fogadja a címzett, vagy kötelezhet arra - hivatkozva technikai vagy egyéb számítástechnikai nehézségekre -, hogy csatoljuk be hagyományos formában is az előzetesen online-on beküldött anyagokat. Ha e probléma nincs kezelve, az egész törvény gyakorlati megvalósíthatósága megkérdőjelezhető.

Az üzleti szférában nyilván a kölcsönös előnyök alapján önkéntesen és a gazdasági ésszerűség alapján rendeződik majd e kérdés. Ugyanez nem mondható el a közigazgatásról, az állami és kormányhivatalokról. Véleményünk az, hogy pontos és számon kérhető határidőt kell szabni a közszféra különböző intézményeinek az e-szignó elfogadására.

A bizottsági vitában ezzel kapcsolatban a kormánybiztos úr úgy reagált, hogy későbbi szabályozást javasol. Ezzel nem értünk egyet, bár megjegyezzük, hogy a 3. § (1) bekezdése, amely az elektronikus aláírás, irat vagy dokumentum elfogadását értelmezésünk szerint kötelezővé teszi, és a 27. §, amelyben felhatalmazást kap a kormány, a szakminisztériumok és az önkormányzatok, hogy az elektronikus aláírásokkal kapcsolatos rendeleteiket alkossák meg, valahogy egymással ellentmondani látszanak.

Tehát, mint az előbb említettem, a javaslat 27. §-a határozza meg, hogy a továbbiakban a szabályozásért ki, illetve milyen szervezetek lesznek felelősek. Itt derül ki, hogy a kormánynak, a Miniszterelnöki Hivatalnak és a szakminisztériumoknak további rendeleteket kell alkotniuk az elektronikus aláírás elkészítésére, hitelesítésére, elfogadására vonatkozóan.

A hivatkozott paragrafus (4) bekezdése külön foglalkozik az önkormányzatokkal, s felhatalmazza a testületeket, hogy alkossanak rendeleteket, amelyekben - szó szerint idézem - "illetékességi körükben lehetőséget adnak a kizárólag elektronikus iratokkal, illetve dokumentumokkal történő ügyintézésre".

Az a véleményünk, hogy a törvény elfogadását követő hosszú rendeletalkotási folyamat, amelynek eredményeként végül is használhatjuk az e-szignót, túl hosszúnak, talán nem túlzás azt mondani, parttalannak ígérkezik, tekintve a feladat jogalkotási nehézségeit, valamint a megvalósítás infrastrukturális igényét.

A végeláthatatlan elhúzódó lebonyolítás és az akár okosan indokolható késedelmeskedés viszont távol áll az informatika világától, sőt éppen azt tapasztaljuk, hogy ez az a terület, ahol a leggyorsabb a reagálási idő. A lassú adminisztratív felkészülés és a számítástechnikai szakma frissessége és elevensége nem illik össze, ez az ellentmondás a törvény elfogadása után sok vitára, türelmetlenségre adhat okot, nem egy esetben elégedetlenséghez vezethet az érintett feleknél.

További gyakorlati nehézséget látunk a 4. § (3) bekezdésében. E bekezdés kimondja, hogy a minősített elektronikus aláírással ellátott dokumentum elveszti bizonyító erejét, amennyiben kinyomtatásra kerül. Felmérések bizonyítják, de saját magunk is tapasztalhatjuk, hogy a munkavégzés során használt elektronikus iratok több mint 50 százalékát ma is kiprintelik, és így olvassák el, illetve dossziéban külön is archiválják.

Megtörténhet az is, hogy kevésbé tapasztalt és tájékozott számítógép-felhasználó az elektronikus okiratot kinyomtatja, és így továbbítja, abban a hiszemben, hogy helyesen és jogszerűen járt el. Az is elképzelhető, hogy egy eredetileg elektronikus okirat csak papíralapú adattárolón marad fenn, miközben géphiba vagy adatvesztés miatt a számítógépen rögzített eredeti anyag elvész.

Gondolni kell arra az esetre is, amikor egyszerűen nem áll rendelkezésre számítógép vagy olyan technikai színvonalú számítástechnikai eszköz, amely az elektronikus dokumentumokat kezelni tudná. A 4. § (3) bekezdését tehát javasoljuk kiegészíteni, hogy ezt lehetővé lehessen tenni.

Végezetül úgy foglalnám össze a Magyar Demokrata Fórum véleményét, hogy messzemenőkig támogatjuk azt a szándékot - a kormánynak pedig vitathatatlanul ez a szándéka -, amely a számítástechnikai felzárkóztatást elősegíti. E szándékra utalnak a Széchenyi-terv idevonatkozó pályázatai, az informatikai kormánybizottság felállítása és munkájának beindítása, valamint a kormányzati és egyetemi telematikai fejlesztések felgyorsítása. Ebbe a sorba illeszkedik az elektronikus aláírás bevezetését lehetővé tevő törvényjavaslat.

Módosító indítványaink ugyanakkor arra irányulnak, hogy az e-szignóra vonatkozó szabályozás ne lehessen eszköze és technikája a digitális szakadék kialakulásának. Napjainkban egyre fenyegetőbb veszély ugyanis az, hogy a komputerizálódó gazdaság és társadalom úgynevezett infoszegény, illetve infogazdag rétegre osztja egy-egy ország népességét, így Magyarországét is.

Ebben a technikailag fejlett, de rossz, igazságtalan világban a magasabb jövedelemmel vagy képzettséggel, vagy egyszerűen számítógép-hozzáféréssel rendelkezők elzárhatják az infocsapot, a legkiszolgáltatottabb helyzetbe kényszerítve ezzel egész lakossági csoportokat, valamilyen okból hátrányos helyzetű rétegeket. Éppen ezért úgy gondoljuk, a digitális kézjegy létrehozása és használata minden állampolgár elemi joga. Az elektronikus aláírás nem válhat egyes kivételezett emberek vagy monopolhelyzetben lévő vezetők kiváltságává.

Mielőtt befejezném mondandómat, engedjenek meg egy szubjektív megjegyzést. Számomra a törvény 3. § (7) bekezdése a legkedvesebb, amely kimondja: jogszabály nem teheti elektronikus aláírását, felhasználását ügyfél részére kötelezővé. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu