DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is köszönetet mondok Szabó Lukács képviselő úrnak, hogy ezen a késői órán felelősségérzettől áthatott szavakkal szólt a nehéz helyzetű magyarországi cigányság érdekében.

A képviselő úrnak szíves figyelmébe ajánlom az 1047/1999. számú kormányhatározatot, amely "A cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagról" címet viseli. Ez a bibliája, a foglalata a kormány cigányságot érintő politikájának. Közel hatvan pontban sorolja fel azokat a teendőket, amelyeket két-három-öt-hat éves távlatban meg kell tennünk azért, hogy a cigányság, amint arra helyesen utalt a képviselő úr, úgy integrálódjék a társadalomba, hogy közben önazonosságát, saját kulturális értékeit - hangsúlyozom, az értékeit - meg tudja őrizni, fel tudja mutatni, és azokra büszkén lehessen ennek a társadalomnak a teljes jogú tagja.

A képviselő úr bizonyára emlékszik még szegény megboldogult Csengey Dénesre, közös barátunkra. Ő mondta egyszer, s aztán szállóigévé vált ez a mondat: "Európába, de mindahányan!" Pontosan erről van szó. Magyarország európai integrációja nem képzelhető el úgy, hogy valahol útközben otthagyjuk a cigányokat, aztán ővelük majd lesz valami, mi meg bemasírozunk Európába - nem. Csak az az út járható, hogy integráljuk a cigányságot, és felemeljük, megszüntetjük hátrányos helyzetét.

Amikor azt mondom, hogy felemeljük, ez nem valami uralkodói többes, hanem mindnyájunk közös felelősségére utalok a többes szám első személlyel, mert nagyon sok tennivalója van az Országgyűlésnek, a kormánynak, de még több az egész társadalomnak, s benne maguknak a romáknak.

Én ugyan nem osztom a képviselő úr azon nézetét, amely szerint aki éhezik, az biztosan tehet erről, mert ez nincs feltétlenül így. Vannak az országnak olyan régiói, ahol ez igaz; mondjuk, Székesfehérváron, Szombathelyen meg Győrben valóban csak az nem dolgozik munkaképes lévén, aki nem akar. De a Tiszántúlon, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, de akár Hajdú-Biharban is, ahonnan a képviselő úr jött, bizony vannak olyan települések, ahol nincs munkalehetőség, különösen cigány embernek nincs. Márpedig a felemelkedéshez munka kell, különben nem lesz anyagi alapja a jobb létnek.

Hosszasan elemezhetnénk, hogy 1988-89-et követően vajon miért az addig szinte száz százalékban foglalkoztatott cigány férfiak veszítették el elsőként a munkahelyüket, hogy mi az oka annak, hogy a privatizációt követően az új tulajdonosok először a cigány munkaerőtől szabadultak meg, és ez tízezrével érintette a családokat. De most már nem a múltat kell elemeznünk, hanem azt a kérdést kell feltennünk, hogy mi kell vajon ahhoz, hogy ezek az emberek, illetve a gyermekeik tartósan meg tudjanak kapaszkodni a munkaerőpiacon. Nos, ehhez oktatás kell, ahogyan nagyon helyesen rámutatott a képviselő úr.

Tehát a cigányságnak az a problémája, hogy nem dolgozik, és azért nem tud dolgozni, mert képzetlen. Ezért van az, hogy ez a kormány a tanulást és a munkát állította a középpontba, és ez a kormányhatározat a maga ötvenvalahány pontjában, tulajdonképpen más és más szavakkal, de egészében erről szól. Ezért van az, hogy amíg 1997-ben 785 roma fiatal kapott ebben az országban állami finanszírozású ösztöndíjat, úgy ebben a tanévben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ez a szám 8 ezer, tisztelt elnök úr.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu