DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az utazáshoz, az útlevélhez való jog nemcsak a rendszerváltás egyik legfontosabb vívmánya, hanem ma már állampolgárok százezreit naponta közvetlenül érintő jog. Nagyon sokan utaznak turistaként, üzleti célból, munkavállalás érdekében külföldre, sokan töltenek külföldön heteket, hónapokat évente. Támogatjuk tehát azt, hogy a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok hatékony védelemben, szakszerű államigazgatási szolgáltatásokban részesüljenek, és ennek az alkotmányos alapjognak törvényben rögzített garanciái legyenek.

Azt hiszem, azt mindannyian megállapíthatjuk, hogy a jót gyorsan és könnyen meg tudjuk szokni - a hiányát nagyon megéreznénk. Ez a jó az utazáshoz, az útlevélhez való jog. Mi még mindannyian pontosan emlékezhetünk arra az időszakra, amely 1990 előtt volt, és ez messze nem így volt. Ma már mindenki szinte teljesen természetesnek veszi, ha külföldre utazik. Régebben ez messze nem így volt.

Azt hiszem, hogy ezzel a törvényjavaslattal, ami benne van, alapvetően nagyjából minden rendben van. A probléma inkább ott van vagy ott lehet, ami esetleg hiányzik ebből a javaslatból. A miniszter úrtól is hallhattuk, és egyébként a gyakorlatból vagy korábbi ismereteinkből is tudhatjuk, hogy a konzuli védelem egy meglehetősen sokrétű, sok mindent magában foglaló, de klasszikusan semmit nem teljesen tartalmazó védelmet, képviseletet jelent, hiszen a konzul egyszerre államigazgatási ügyintéző, közjegyző és ügyvéd, de egyik sem teljes mértékben. Speciális, különleges szolgáltatásokról van szó, tanácsadásról, segítségnyújtásról, bajba jutottak védelméről, baleset, bűncselekmény áldozatának védelméről, segítségnyújtásról katasztrófa, háború idején és egyebekről. Ezt a törvény - összhangban a bécsi egyezménnyel - megfelelően, jól érthetően tartalmazza is. Ezzel semmilyen probléma nincsen.

Mielőtt rátérnék a problémákra, egyetlenegy rövid kitérőt szeretnék tenni arra a maastrichti szerződésre, amely bennünket most még egyelőre, miután nem vagyunk tagjai az Európai Uniónak, nem nagyon érint, de ha majd a törvény hatálybalépését követően, remélhetőleg belátható időn belül bekövetkező európai uniós tagságunk is megvalósul, akkor szinte a jog erejénél fogva magával a tagsággal meglehetősen nagy mértékben kibővül ez a szolgáltatási kör. A miniszter úrtól hallhattuk, hogy 76 országban működik effektíve konzuli szolgálata Magyarországnak, ez közel csak az egyharmadát jelenti a Föld országainak. Ha majd az európai uniós tagságunk bekövetkezik, akkor olyan nagyon pici országokban, ahol nyilvánvalóan egy olyan nagyságú országnak, mint Magyarország, nincs lehetősége konzuli szolgálatot biztosítani, az európai uniós tagsággal ez a konzuli szolgálat is majd igénybe vehető lesz. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen jó és örvendetes dolog.

Már a bizottsági ülésen is szóvá tettem, és egyértelmű, világos választ sajnos nem kaptam, ezért most is kénytelen vagyok felvetni és a miniszter urat arra kérni, a záróbeszédében esetleg térjen ki arra, miért nem kaphattuk meg a jogalkotási törvényből egyértelműen kötelező módon a végrehajtási rendelettervezeteket. Ha jól tudom, ezzel kapcsolatban részben elkészültek, részben előkészítés alatt állnak ezek a rendelettervezetek. Ez törvényes kötelezettsége lett volna a kormányzatnak, hogy elénk terjessze. Nem a kötözködés okán mondom ezt, hanem abból a praktikus célból és megfontolásból kiindulva, hogy egy alkotmányos alapjogot érintő - miután az alkotmány is tartalmazza a konzuli szolgálat igénybevételének jogát - szolgáltatásról van szó, és jó lenne, ha a jogalkotók megismerhették volna a kormányzat részletszabályokra vonatkozó elképzeléseit.

Mások is szóvá tették már előttem, és bizony ez is egy gyakorlati probléma, hogy a törvényjavaslathoz nem kaptunk költségkalkulációt. A miniszter úr ugyan említette, hogy a négy hónapos határidő, ami a hatálybalépéshez szükséges, elegendő időnek bizonyulhat a felkészülésre, és a bizottsági ülésen a kormány tisztelt képviselője arról tájékoztatott bennünket, hogy a mostani törvényjavaslat elfogadása többletköltségekkel, legalábbis számottevő többletköltségekkel nem jár, mi azonban úgy gondoljuk, bizony könnyen felmerülhet, hogy ha ezt a konzuli szolgálatot kellő igényességgel kívánja a kormányzat ellátni, akkor bizony itt komoly költségek merülhetnek fel.

Változatlanul nehezen érthető számomra az, hogy miért nem kerül egységes megfogalmazásra a konzuli szolgáltatásokról, a konzuli szolgálatról, konzuli védelemről szóló jogterület, hiszen hatályban maradnak olyan rendeletek, elsősorban külügyminiszteri rendeletek, ami például a személyi szabadságukban külföldön korlátozott magyar állampolgároknak nyújtandó konzuli segítségről szól, a magyar állampolgárok hazatéréséhez nyújtható konzuli segítségről vagy a konzuli díjakról szól.

Ez utóbbival kapcsolatban el tudom fogadni azt, hogy a konzuli díjak viszonylag gyorsan változó dolgok, ezért nem feltétlenül kell törvénybe emelni az erre vonatkozó rendelkezéseket; de az előző két rendelettel kapcsolatban igaz az, hogy abszolút olyan szabályozási területet foglal magába, amely, ha már azt az igényességet támasztja önmagával szemben a kormányzat, hogy törvényt alkot ezen a téren, és ez nagyon helyes, akkor talán érdemes lett volna megfontolni, hogy ezeket a rendeleteket a törvénybe be lehetett volna építeni.

Végezetül egyetlenegy olyan dologra szeretnék kitérni, ami szintén nincs benne a törvényben, és napi problémát jelenthet. A törvényjavaslatban és a rendeletekben is olvashatjuk azt, hogy a konzuli védelemre, a konzuli szolgálat ellátására vonatkozóan alapvetően az államigazgatás szabályait kell alkalmazni. Pontosan tudjuk azt, hogy itt nagyon speciális helyzetről van szó, klasszikus értelemben nyilván nehéz ezt megvalósítani, hiszen külföldön működik a konzul, külföldön lehet problémája a magyar állampolgárnak, ha e törvényt kell alkalmazni, és ez megnehezíti a helyzetet. Általában az államigazgatási eljárásban a jogorvoslat, egy határozattal szembeni jogorvoslat az klasszikusan, amivel élhet az állampolgár. A konzuli szolgálattal kapcsolatban a gyakorlati problémát leginkább az jelentheti, ha a konzul nem lép fel kellő időben, nem lép fel kellő hatékonysággal az állampolgár védelme érdekében. A törvényjavaslat és a rendeletek is általában kijelentő módot használnak a konzuli tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségekről - már amelyek a konzult terhelik a jogszabály erejénél fogva -, és azt pontosan tudjuk, hogy a jogban egy rendkívül szigorú megfogalmazásnak számít a kijelentő mód. Mégis nehezen tudom elképzelni, hogy ha valamilyen problémája van egy magyar állampolgárnak külföldön, és mondjuk, a konzul nem lép fel kellően, a jogszabályban rögzítetteknek megfelelően az érdekében, akkor mit tehet az állampolgár. Erre vonatkozóan, tehát a jogorvoslatra vonatkozóan, a konzul kötelezettségeinek elmulasztása esetére én semmilyen érdemi rendelkezést sem a törvényjavaslatban, sem a rendeletben nem találtam.

Természetesen pontosan tudom azt, hogy a Magyar Köztársaság konzulátusain működő konzulok és munkatársaik alapvetően nagyon színvonalasan látják el a tevékenységüket, nem szeretném semmiképpen sem azt a látszatot kelteni, hogy alapvetően bírálom az ő munkájukat. Viszont azt pontosan tudhatjuk mindannyian, hogy ha egy külföldön lévő magyar állampolgár kiszolgáltatott helyzetbe kerül, akkor bizony egyetlenegy alkalom, egyetlenegy probléma is számára rendkívül hátrányos lehet. Éppen ezért úgy gondolom, hogy érdemes lenne megfontolni további garanciák rögzítését a jogszabályban, mert ez ott adott pillanatban, külföldön a magyar állampolgár számára nagyon fontos lehet.

Végezetül még egy javaslatot szeretnék a külügyminiszter úr felé megfogalmazni. A törvényjavaslatban is benne van, és a külügyminiszter úr is említette, hogy a hatálybalépés egy négy hónapos csúszással fog történni a törvényjavaslat elfogadásához képest, és azt is említette, hogy így elegendő idő mutatkozik a felkészülésre. Talán érdemes lenne megfontolni, hogy azoknál a magyar állampolgároknál, akik ezután fognak útlevelet kapni, esetleg az útlevél mellé kaphatnának egy cím- és telefonjegyzéket az azokban az országokban működő magyar konzulátusokról, amelyeket igénybe vehetnek. Hiszen általában, ha valaki külföldre utazik, gyakran elmulasztja azt, hogy ilyen módon is felkészüljön az utazásra, és amikor külföldön bajba kerül, akkor bizony nagyon jól jöhet, hogy ha ismeri a külföldi címeket és telefonszámokat, amelyeket igénybe vehet, esetlegesen a jogszabályi hátterét is. Gondolom, hogy ennek a költségeit részben meg lehetne osztani az utazási irodák, az önkormányzati okmányirodák és a Külügyminisztérium között; talán nem jelentene olyan tételt, ami teljesíthetetlen lenne, úgy gondolom ugyanakkor, hogy az állampolgárok számára nagyon hasznos és praktikus segítséget nyújthatna.

Mindezek mellett a törvényjavaslatot mi jónak tartjuk, és - ha lehet - a módosításokkal együtt szívesen támogatjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

(12.50)

Forrás: parlament.hu