DR. KISS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Minden fölösleges szószaporítás nélkül: az emberi jogi bizottságban a törvényjavaslattal kapcsolatban két megfontolás került erő. Az egyik arra kérdezett rá jogi szakértelem nélkül, hogy a személyiségi jogok, illetőleg a véleménynyilvánítás és -szabadság joga között lehet-e olyan végletes szembeállást feltételezni, ami valószínűtlenné vagy kizárttá teszi, hogy véleménynyilvánítási szabadság jogát mint személyiségi jogot is tekintetbe vehessük.

A másik, ami szóba került, és ennél - az én megítélésem szerint legalábbis - fontosabb, hogy szóvá tettük a lex Pokolnak mint tervezetnek egy sajátságos metamorfózisát, amelyet persze kormányoldalról kétségbe vontak, és folyamatosan azt szegezték nekünk, hogy talán nem olvastuk el az újabb indítványt, ha a lex Pokol az emlékezetünkbe visszaidéződik, amire csak azt tudtuk mondani, hogy a szövegezés között is alig van némi differencia.

A lex Pokol esetében egy konzisztens rendszer, egy felépített rendszer volt jellemző. Pokol Béla nem csinált abból titkot, hogy ő a törvényjavaslattal egy általa feltételezett véleménymonopóliumot kívánna megtörni. Azt mondta egészen pontosan, hogy "kultúrpolitikai döntésekkel át kell alakítani a szellemi szférák belső társadalmi aránytalanságait ahhoz, hogy a médiahatalom aránytalanságait megsemmisítsük".

Az írásaiban nem csinál abból titkot, idézhetem a gondolatmenetét több ponton is: "meg kell tehát törni az új médiahatalmat", "még a jogon keresztüli megtörés látszik a legreálisabbnak", mondta más helyen, "a véleménykifejezés szabadságának alkotmányos alapjoga az a bizonyos támpont, amelyre építve megteremthető a politikai kiegyensúlyozottság".

Ennek a gondolatmenetnek az előfeltevése persze önkényes előfeltevés, már akkor is az volt. Egy önállósult médiahatalomról beszél, és azt mondja, hogy "általánosan elismert tény" s a többi. Ezzel elkerüli a bizonyítási tehertételt. Ez egy evidencia mint előfeltevés, és egy általánosan elismert tényt - abban a pillanatban, amikor ezt megfogalmazta, általa volt elismert tény - akar korrigálni a törvénykezés eszközeivel, bizonyságot téve arról, hogy igaza van Pascalnak, aki azt mondja, hogy az erősebb győz, ezt nevezik politikának. Az igazság a fennálló rend, ezért beiktatott törvényeinket mérlegelés nélkül, szükségszerűen igazságosnak fogadjuk el, hiszen meg vannak állapítva.

Pokol Béla példákra is hivatkozik anno. Azt mondja, hogy "ma szabadon grasszálhatnak a szabad demokrata médiabirodalom militánsai, néha az aberráltságot súroló kéjjel gyalázva a nemzeti tábor politikusait, közíróit gyűlöletoldalakon". Én ezt akár még el is fogadhatom. De ha Pokol Béla tekintete csak ilyen meghatározottan egyfelé irányul, akkor Pokol Béla egyrészt önmagát is megtévesztené, meg bennünket is megtéveszteni óhajt, mert bizony a túloldalon az aberráltságot súroló kijelentéseket és kritikákat éppen úgy észrevehet.

Még egyszer mondom tehát, ez egy világos, a tendenciában, szándékaiban is világos és érthető törvénymódosítási kísérlet volt, aminek volt azonban egy hibája, ez a bizonyos terminus, amit annak idején használt, a "társadalmilag hátrányosnak tekintett vélemény", amely olyan mértékben volt bizonytalan kategória, hogy ennek alapján nagyon nehezen lehetett volna ezt jogi erőre emelni. Ezt korrigálja a Répássy-féle módosítás, amely a társadalmi korrekció szándékát, ezt az egész ideológiai megalapozottságot háttérbe tolja egy kicsit, álcázza egy kicsit, és az emberi méltóság mint személyes szabadságjog védelmezését hozza elő. Ennek a szándékával akarja ugyanazt a törvénymódosítást keresztülvinni, mint amit annak idején Pokol Béla szándékozott.

Tulajdonképpen e miatt a világos háttértartomány miatt a szándékot magát és a megfogalmazás módját utasította el az emberi jogi bizottság kisebbségi véleményében. Gondolom, a vitában ezt még majd részletesebben is módunk lesz kifejteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu