DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Mint a kisebbségi véleményt képviselő bizottsági tag, elmondtam, hogy az az álláspont jelent meg a bizottságban, és ez az SZDSZ álláspontja is természetesen, hogy egy visszatérő kísérlettel van dolgunk, amely sok mindenben különbözik Pokol képviselő úr korábbi javaslatától, de a közös nevező az, hogy valamilyen korlátozást vezessen be a véleménynyilvánítás szabadságában, nevezetesen abban a szabadságban, amely az egyes sajtótermékeknél vagy médiumoknál rendelkezésre áll az ügyben, hogy ők döntsék el, milyen véleményeket közölnek, milyen álláspontokat képviselnek, maguk alakítsák azt a karaktert, politikai vagy másfajta arculatot, amit a nyilvánosság előtt szeretnének megjelentetni. Ráadásul ez a törvényjavaslat igen erőteljes eszközökkel próbálja ezt az álláspontot érvényesíteni, hiszen a polgári törvénykönyv módosítása nem mindennapi tevékenység. Nyilván sokan tudják itt a képviselők közül, de a Parlament falain kívüli - joggal - laikus emberek kevésbé, hogy a polgári törvénykönyv, egy meglehetősen régi törvénykönyv elemeinek döntő része még a rendszerváltás előtt keletkezett, ami jelzi önmagában is, hogy nem nagyon szokás - ahogy hétköznapi nyelven mondjuk - kapkodni ehhez a törvénykönyvhöz.

Meggyőződésünk, hogy e törvényjavaslat tényleges célja inkább olyasmi, ami bizonyos közönségigényeket akar kielégíteni egyik oldalról, nevezetesen azt, hogy újra meg újra a mai kormánypártok választóközönségét meggyőzzék a mai kormánypártok arról, hogy a szerintük túlzott sajtószabadosság ellen hatékony eszközökkel próbálnak fellépni. Az egyik oldalon ez a célja, és ez egy látszattevékenység - meggyőződésem szerint - ebben az esetben, a másik oldalról viszont e javaslatnak az is célja, hogy a sajtó állandóan abban a légkörben tevékenykedjen, hogy érezze, itt olyan kormánypártok vannak hatalmon, amelyek valamiért sokallják a mai sajtószabadságot, valamilyen rendszabályt mindenképpen aktuálisnak látnak. Hogy milyet, az változik az idők során, módosulhat, de valami rendet szeretnének teremteni a sajtószabadság területén. Egyik szempont sem elfogadható természetesen, és a polgári törvénykönyv túl fontos intézmény ahhoz, hogy ilyen látszattevékenységhez kapcsolódva a polgári törvénykönyvet tervezze módosítani a parlament.

Mint azt elmondtam már kisebbségi előadóként is, olyan látszat keletkezhet, mintha nem lenne eléggé védve a személyiségi jog, és külön intézkedést szükséges bevezetni a személyiségi jog védelmére. Laikusként, de a témát valamennyire ismerve hadd mondjam el, hogy ha ma valaki úgy érzi, hogy a személyiségi jogait sértették, feljelentést tehet rágalmazás miatt, kérhet helyreigazítást a sajtóban, amit vagy megtesznek, vagy nem tesznek meg, de kérheti a válaszadás lehetőségét, vagy a válaszadáshoz hasonló közlemény közzétételét, amit gyakrabban megtesznek. Ha valóban úgy érzi, hogy erősen sérültek a személyiségi jogai, akkor még nem vagyoni károkozás címén is feljelentést tehet, és bírói ítélettel olykor nem is jelentéktelen összeghez juthat a sértett.

Mindezt azért érdemes elmondani, mert a mai bírói praxist érdemes számon tartani. A mai bírói gyakorlat - és erről mintha az előttem felszólaló képviselő úr nem nagyon venne tudomást - éppen a polgári demokrácia viszonyainak, a szólás- és véleményszabadság szentségének ismeretében általában a véleménynyilvánítást nem szokta személyiségi jogot sértő megnyilatkozásnak tekinteni. A bírói gyakorlat, amennyire ismerem, az elmúlt tíz évben egyértelműen abba az irányba tolódik el, hogy csak akkor hoznak a személyiségi jog sérelmével kapcsolatos döntést, ha egyértelműen hamis tényt állítanak - tehát tényállítás vagy tények hamis összefüggésben való bemutatása a véleményállítások kapcsán. A bírói gyakorlat, amennyire én ismerem - az államtitkár úr majd nyilván elmondja, hogy mennyiben ismerem rosszul -, igyekszik a véleményszabadság alapelvéből kiindulva a tényállításoknál megítélni a személyiségi jog sérelmét.

Megismételve részben a már elmondottakat: mi úgy ítéljük meg, hogy nem kell a személyiségi jogok és a szólásszabadság ügyében hierarchikus rendet teremteni, a ma rendelkezésre álló lehetőségek bőségesen elegendőek. Nem érdemes ilyen törvényjavaslattal a parlamentnek foglalkoznia, mert ami ebből kikeveredhet, az nem változtatja meg érdemben a gyakorlatot, miután feltételezhetően kevés olyan bírói ítélet születne, amelyik megítélné azt a kötelező véleményközlést, amit az előterjesztők szeretnének. Ugyanakkor rendkívül sok zavar keletkezhetne ebben az ügyben, hiszen itt tételesen nem esett szó róla, de azt feltehetően minden parlamenti képviselő számon tartja, az előterjesztők is, hogy politikusokkal, közszereplőkkel kapcsolatos véleménynyilvánítás esetében egyértelmű az Alkotmánybíróság normája és a bírói gyakorlat.

(15.40)

Sokkal szélsőségesebb esetben ítélnek csak meg politikusoknál személyiségijog-sérelmet, mint bárki másnál. Én az előbb is civilekről, nem politikusokról beszéltem.

Felmerül az, amit már Pokol Béla korábbi javaslatánál sokszor elmondtak az ellenzéki képviselők, hogy bizonyos vélemények vitája kapcsán - például kritikáknál, mármint szépirodalmi tevékenység, művészeti tevékenység kritikájánál, karikatúránál - technikai értelemben is meglehetősen nehéz lenne, ha súlyos sérelmet jelentene egy-egy kritika - és ilyesmi olykor előfordul -, ha ellenvéleményt kötelező lenne ismertetni, és sok minden más ennek kapcsán felhozható lenne.

Talán érdemes még azt elmondani, hogy vitatható az is, hogy ezt a javaslatot helyes-e a polgári törvénykönyv módosításaként tárgyalni. A bizottsági ülésen is szóba került, hogy elvben a magyar parlamentnek a sajtótörvényt kell és lehet kétharmados többséggel módosítani; nem esett szó erről ma annyiban, hogy '86 után a magyar sajtótörvény egyszer már tartalmazta a válaszadás jogát. Ezt a rendszerváltás kapcsán az akkori tárgyaló felek kiszedték a sajtótörvényből, '90-ben kimaradt a sajtótörvényből a válaszadás joga.

Tehát, ha valaki vissza akarja ma helyezni a válaszadás kötelezettségét úgy, mint ahogy az korábban a sajtótörvényben szerepelt, akkor a mai magyar jogrend szerint és a hagyomány szerint nem pusztán a polgári törvénykönyvben, hanem a sajtótörvényben is ezt rögzíteni kellene, ami kétharmados törvény. De nem ez a fő probléma e törvényjavaslattal, hogy jogtechnikailag hogyan kell vagy hogyan lehet ezt az álláspontot képviselni.

Ahogy itt elmondtam kétperces felszólalásomban, a nyilvánosságot mi olyan intézménynek képzeljük el, amely éppen arra a lényeges elemre épül, hogy a különböző sajtótermékek különböző álláspontot képviselnek, pluralizmus van, és nem mondható el az az állítás - hogy is mondjam, a valóság ismeretében -, amelyet Pokol képviselő úr szokott említeni, hogy csak egyfajta álláspont jelenik meg.

Ma a magyar sajtó meglehetősen sokszínű, mindenféle irányultságú laphoz hozzá lehet jutni, és meglehetősen gyakran fordul elő - és ezért sincs a vélemény kötelező közlésének technikája, és nem érdemes ilyen jogi technikát kialakítani -, mert általában az újságoknak vagy a sajtótermékeknek érdekükben áll, ha érdekesnek tartanak egy vitát, és meglehetősen ütköző véleményekkel találkoznak, akkor ezeket közöljék, és ha az egyik újság vagy fórum nem közli, akkor a másikban közöljék.

Van még egy eleme e törvényjavaslatnak, amely szintén az előterjesztők szemléletét tükrözi - természetesen fölöslegesnek gondoljuk, és nem is nagyon esett eddig még szó erről -, ez az, hogy bizonyos közcélú bírságot kell kivetni. Ahogy az előterjesztő is elmondta, a lehetőség eddig is megvolt. Szükségtelennek tartjuk, hogy ezt kötelező intézményként vezessük be, elegendő úgy általában is az ilyen típusú sérelmek - tehát személyiségi jog sérelme - esetén, ha a bíróság megállapítja (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ez mostani gyakorlat, és kötelezővé tenni nem érdemes.

Fél mondatban összefoglalva az elmondottakat, mi a törvényjavaslatot, a módosítást fölöslegesnek tartjuk és túlságosan erőteljesnek, és a közvéleményt helytelen irányba orientálónak, úgyhogy elfogadhatatlannak tartjuk, és természetesen semmilyen módosítással nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu