MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elöljáróban azt szeretném mondani, hogy én magam nem szeretem a fegyvereket, a gyermekeimnek nem engedtem soha, hogy fegyvert ajándékozzanak, játékfegyvert, és én sem vettem nekik. Ennek ellenére ők legóból eszkábáltak, fakanálból meg egyébből - de ez egy másik kérdés. Utoljára 1956-57-ben volt fegyverem, és nem is kívánok fegyvert használni, remélem, nem is lesz rá szükség.

Ebből az alapállásból kiindulva és ennek ellenére bizonyos kételyeim támadtak, hogy miért volt szükség ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztésére. Nem véletlen, hogy a honvédelmi bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. Több problémánk volt, többek között maga a kiindulási alap. Ezért kértem a Belügyminisztériumot az önkormányzati bizottság ülésén, a Belügyminisztérium tisztelt képviselőjét, hogy a minisztérium adjon egy pontos kimutatást arról, hogy valójában mennyi az engedéllyel kint tartott lőfegyverek száma, azoknak a kategóriánkénti megosztását és annak a kimutatását, hogy egy-egy kategóriában milyen és hány fegyverrel követtek el bűncselekményeket.

Tiszteletre méltó, hogy a minisztérium március 10-én elküldött nekem egy statisztikai kimutatást. Azonban ezzel nemigen lettünk okosabbak. De örvendetes, hogy a minisztérium végre skalár adatokat közölt, és azokból kell mindig kiindulnunk. A természetes személyeknél sportvadászatra 114 852 darab, önvédelemre 50 927 darab, sportlövészetre 7953 darab fegyver szerepel a nyilvántartásokban. Nem tudták megmondani, hogy az önvédelemre tartott fegyverekből mennyi a lőfegyver és mennyi az egyéb gáz- és egyéb önvédelmi szerkezet, hanem csak becsüli a Belügyminisztérium, hogy 50 százaléka lőfegyver, 50 százaléka gáz- és egyéb riasztófegyver. Vagyis körülbelül 25 ezer önvédelmi maroklőfegyver van kézben.

Utána felsorolja a kimutatás, hogy ezekből hány van kint és kinél. A legtöbb ebből 20 063, amely fegyveres szerveknél, a Magyar Honvédség, a rendőrség, a pénzügyőrség, a bv - és így tovább - hivatásos állományú tagjainál van; ezeknél 20 063 van. Tehát a becslés alapján maximum körülbelül 4800 lehet kint - de ez is egy becslés, nem pontos szám - másoknál. Országgyűlési képviselőknél 68 darab van, polgármestereknél 308; 6 miniszternél van, 16 államtitkárnál, 3 helyettes államtitkárnál és 40 minisztériumi főosztályvezetőnél van. Ezek bagatell számok; bagatell számok ahhoz képest, hogy a bűnelkövető uraknak és némi hölgyeknek a kezében mennyi illegális lőfegyver van, amiről semmiféle kimutatást nem tud adni a minisztérium.

Kértem azt is, hogy a bűncselekményeknél használt lőfegyverekkel kapcsolatban adjanak kimutatást. Ebből lehet kiindulni, és ebből lehetne érvelni a törvény megszületése mellett, ha ki lehetne mutatni, hogy döntő többségében engedéllyel tartott lőfegyverekkel követték el a bűncselekményeket. Elsősorban egy globális számsorozat, hogy 1997-ben 451 bűncselekmény elkövetésének eszköze volt lőfegyver vagy lőszer, '98-ban 436, '99-ben 382, vagyis összességében ez egy örvendetes csökkenő számot mutatott, amely szintén nem indokolja önmagában, hogy ezt a törvényt kell elővenni.

A kimutatások szerint a legtöbb lőfegyvert rablásoknál használták: 1997-ben 166 rablásnál, '98-ban 186 rablásnál, '99-ben 150 rablásnál. Az emberölés jóval kisebb: 69, 44 és 51 a három évben. A súlyos testi sértés ennél is kevesebb: 37, 45, 48. Nincs viszont feltüntetve az, hogy halált okozó súlyos testi sértés történt-e, vagy pedig az emberölésbe olvasztották be, ami büntetőjogilag nem lenne helyes. A garázdaság ennél is kevesebb, és a rongálás meglepően magas, valaki lövöldözés közben rongál (Dr. Kis Zoltán: Herman Ottó!) - igen, Herman Ottó, így van -: 104, 92 és 84.

A minisztérium közli, hogy a statisztikai adatokból nem állapítható meg az, hogy a jelzett bűncselekmények közül melyeket követik el illegálisan birtokolt és melyeket engedéllyel tartott lőfegyverrel. Úgy gondolom, hogy ez nagyon nagy hiba. Nagyon nagy hiba, hogy a minisztérium nem készíttetett egy ilyen kimutatást, hiszen ha egy büntetőeljárásban megállapítják, hogy fegyverrel történt a bűncselekmény, vagy annak közreható eszköze volt, akkor ha engedély nélküli, nyilvánvaló, egy külön pontja a Btk.-nak, ami ott szerepel. Tehát egyszerű statisztikai kigyűjtés kérdése lett volna a minisztérium részéről, hogy ezt az alapadatot megszerezze.

Tehát én úgy gondoltam műszakiként, hogy mielőtt a Belügyminisztérium nekilátott volna a törvényjavaslat előkészítésének, utánanézett a saját adatai alapján, hogy valójában milyenek is az arányok. Nem tudjuk! Én csak vélelmezem, ahogy a minisztérium is vélelmez, hogy a rablásokat általában, döntő többségében illegális fegyverekkel követték el, ugyanígy vélelmezhetünk más dolgot is. De nem tudjuk azt sem, hogy a különböző visszaélések mely fegyverkategóriákkal történtek. Az újságokban olvassuk, hogy vadászok egymást lelövik véletlenül vagy orvvadászat kapcsán - nem lehet tudni, hogy most legális fegyverrel lőtték le, melyik kategóriába tartozik.

(11.50)

Tudunk arról is, hogy fegyveres szolgálat közben történik, meg egyéb alkalommal.

Tehát nem tudtuk meg azt, hogy valójában az önvédelem céljára a magánszemélyeknél tartott fegyverek közül hánnyal éltek vissza, és hánnyal kapcsolatban kellett büntetőeljárást indítani. Ez nem derül ki! Úgy érzem, hogy tulajdonképpen megalapozatlan volt e törvény előkészítése, hiszen ha a valós veszélyeket nézzük, akkor az erőfeszítéseket arra kellett volna koncentrálni, hogy az illegálisan kint lévő fegyvereket beszedjék, hogy megakadályozzák az illegális fegyverek kereskedelmét. Tessék csak elmenni az úgynevezett KGST-piacokra, a kínai piacokra, máshova, kézen-közön 20 ezer és 50 ezer forint között lehet maroklőfegyvert kapni, de még Kalasnyikov géppisztolyt is lehet kapni. Ehhez kellenének az igazi erőfeszítések, és ez lenne a lényeges.

Sajnos, megfordult a filozófia és a logika. Aki jár lakótelepeken - én elég sokat járok -, azt tapasztalhatja, hogy be vannak rácsozva a lakótelepi folyosók, a lépcsőházak. Az emberek bezárják magukat börtönszerűen, hevederzárakat szerelnek fel, öt-hat zárat szerelnek fel sokszor egy ajtóra. Tehát ez azt jelenti, hogy több millió ember bezárja magát, és adott esetben kritikus helyzetben életveszélynek teszi ki magát, hiszen a tűzoltók jelentették, hogy milyen nehézséget okoz nekik ezeknek az önkéntes börtönajtóknak és börtönrácsoknak a kinyitása vagy eltávolítása tűz esetén, többen meghaltak emiatt. Erre is van bizonyára a Belügyminisztériumnak kimutatása, hogy hányan haltak meg tűz következtében azért, mert bezárták magukat rácsokkal, és nem tudták ezeket a rácsokat időben és gyorsan eltávolítani.

Tehát több millió tisztességes ember bezárja magát ahelyett, hogy statisztikailag tíz- vagy húszezer gazembert becsuknánk a helyükre, a börtönbe. És ezért látszatintézkedésnél sokkal könnyebb azoknak bevonni a fegyvertartási engedélyét, akik amúgy is tisztességes polgárok, bejelentik, regisztrálva vannak. Ez egy könnyű intézkedés, ez egy bürokrata intézkedés. Ez jól áll a belügynek! De összeszedni az illegális fegyvereket, az illegális fegyverkereskedőket börtönbe juttatni, és meggyorsítani a bűnelkövetők begyűjtését, gyorsított büntetőeljárással a börtönbe juttatását, ez nehéz feladat; bár ez igazi rendőri feladat lenne, igazi belügyi feladat lenne.

Szóval, én úgy érzem, hogy nem igazán megalapozott e törvénynek a mostani előhozatala. Egyetértünk azzal, hogy szigorítsák meg a fegyvertartás körülményeit, az ellenőrzést, azt, hogy járnak-e lövészetre, hogy megfelelő körülmények között tartják-e, akár orvosi vizsgálatot is; azt is, ahogy Kis Zoltán doktor elmondta, hogy ne bizonyos funkciókhoz járjon, hogy az a bíró, akinek a főnöke javasolja, és így tovább, kapjon lőfegyvert, hanem a valóban veszélyeztetett helyzetekben kapjanak lőfegyvert. De azzal nem értünk egyet, hogy egy ilyen sommás intézkedéssorozattal, ami e törvényjavaslatban van, és nincs megalapozva, ezt megtegyék. Szóval, ezt ebben a formában nem tartjuk alkalmasnak, és igen nagy számú módosító indítvánnyal lehet ezt csak létrehozni.

Most rátérnék még egy területre, amely a honvédelmi bizottság tagjának és a honvédelem iránt elkötelezett személynek nagyon fontos. A haderőreformnak sarkalatos alapelve, hogy ami szolgáltatást lehet, és a polgári szférában megoldható, a polgári szférába kell kivinni. Kiderült, hogy a laktanyák őrzése, a fegyverraktárak őrzése, az objektumok védelme egy ilyen terület, mert mérvadó katonatisztek és parancsnokok véleménye szerint megbízhatóbban és megnyugtatóbban lehet hivatásos vagyonőrökkel és polgárőr szervezetekkel megoldani a laktanyák őrzését, amit eddig kiskatonák végeztek el, sorkötelezettek, akik pár hónapi kiképzés után komoly lőfegyverekkel látták el ezt a felügyeletet - gépkarabéllyal, géppisztollyal.

Ugyanakkor a törvényjavaslat az őrző-védő szervezeteknek nem ad lehetőséget, hogy e feladatok ellátására fegyverrel rendelkezzenek. Most hogy lesz? A lőszerraktárat gázpisztollyal fogják majd védeni a vagyonőrök, míg a bűnözőknek mindenféle fegyverük van? Láttuk, hogy megtámadtak katonákat, laktanyákat azért, hogy fegyvert szerezzenek. Tehát egyszerűen képtelenség! Jó lett volna, ha a minisztérium tájékozódik, és a Honvédelmi Minisztérium illetékeseivel e kérdést is megbeszéli. Itt elhangzott már, hogy nem honvédelmi területen, egyszerűen az objektumőrzés, a vagyonőrzés területén a civil vállalkozásoknak igen nagy szerepük van. Azt kellett volna inkább előtérbe helyezni, hogy e szervezeteket komolyabban ellenőrzik, megállapítani, hogy milyen feltételek mellett kaphatnak engedélyt, és a későbbiek folyamán pedig ezek betartását engedélyezni kellett volna. Ebben a formában ez a része sem fogadható el. A sajtóban is megjelent nagyon sok észrevétel ezzel kapcsolatban.

Kérem a minisztériumot, vegye ezt figyelembe, és még egyszer kérem az államtitkár úron keresztül ismét a minisztériumot, hogy kapjunk végre egy olyan kimutatást, amely pontosan rögzíti azt, hogy mely fegyverkategóriákban hány bűncselekményt követtek el engedélyezettel, és az előforduló bűncselekmények közül kategóriánként hány volt az, amely engedély nélküli fegyverekkel történt. Ez egy nagyon fontos sarokadathalmaz lesz, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy el lehessen bírálni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu