PERLAKI JENŐ (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A mai vitában elhangzott néhány érvre szeretnék válaszolni, de előtte szeretném kijelenteni, hogy a törvényjavaslat a célját - mely szerint a közrendet és a közbiztonságot védje és erősítse, valamint kielégítse a lakosságnak azt az igényét, hogy biztonságban, nyugalomban, fegyveres fenyegetésektől mentesen élhessen - kielégíti, hatásos és hasznos lesz.

Most néhány felmerült kérdéssel kapcsolatban szeretnék reagálni. Elhangzott az, hogy az illegális fegyverekkel nem foglalkozik a törvényjavaslat. Újra elmondom, hogy a büntető törvénykönyv foglalkozik az illegális fegyvertartással és a lőszerek birtoklásával, és súlyos büntetéseket szab ki ennek kapcsán.

Az pedig némi humorra vall, hogy Mécs képviselőtársam azt mondta, hogy a BM-ben nincs az illegális fegyverekről nyilvántartás. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Nem a fegyverekről, hanem a bűncselekményekről!) Gondoljuk csak meg, amiről nem tudunk, arról nem lehet nyilvántartás!

A számszeríjakkal kapcsolatban elmondom, hogy tiltott eszköznek számítanak, és más jogszabály alapján nem lehet birtokolni. Ami a gázpisztolyokra, a riasztó-, valamint flóbertfegyverekre vonatkozik: úgy tűnik, hogy egy kompromisszum van kialakulóban, valóban hasonló a jelentőségük, fenyegetésre alkalmasak, és éles helyzetben nehéz eldönteni, hogy most fegyvernek látszó a tárgy vagy fegyver, vagy milyen típusú fegyver. Ezért én magam pártolom azt, hogy ezekre is kiterjesszük az engedélykötelezettséget.

Azt hiszem, hogy a bankok és a pénzfeldolgozást végző szervezetek esetében a módosítást meg kell fontolnunk, hiszen a pénzfeldolgozásnál olyan tömegben fordulhatnak elő milliárdok, amelyek különleges szabályozást igényelnek.

Elhangzott itt ma már Pozsgai képviselőtársam szájából az angol példa, amely szerint - ő ezt mondta - 38 százalékkal növekedett a lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények száma. Itt több tévedés is van együtt. Az egyik tévedés az, hogy a hiteles angol statisztikában valaki elnézett egy számot, 38 ezerrel több rablás, illetve erőszakos bűncselekmény fordult elő, de ez nem azonos azzal, ez darabszám. Tehát egyrészt nem százalék, másrészt pedig nem fegyverrel elkövetett bűncselekmény, harmadrészt a változás sem 38 százalék. Tehát az egész statisztikában, amit az elmúlt tíz évben Angliában összeállítottak, nincs 38 százalékos emelkedés. Amekkora emelkedés van, az viszont betudható annak, hogy szigorúbbá vált a szabályozás, tehát megjelentek olyan bűncselekményfajták, amik korábban nem voltak. Tehát ez az érv nem valós érv.

Azonban valóban, a civil szervezetek és a társadalom erősen igényli azt, hogy szigorítsuk a fegyvertartást. A társadalom kétharmada azt kívánja, hogy jelentősen szigorodjon, egyharmada a teljes tiltást is helyesnek tartja, és csak 6 százalék van, aki a teljes liberalizáció mellett foglal állást. Ezzel kapcsolatban újra elmondom azt, hogy az Egyesült Államokban, ahol liberálisabb a fegyvertartás, lakosságarányosan tízszer annyi ember hal meg fegyver által, mint Magyarországon.

A sportlövészettel kapcsolatban a törvényjavaslat szabályozása egyértelmű, ameddig a fiatalok tanulják a lövészetet, addig az egyesület fegyvereivel tudnak sportolni. Amikor pedig minősítést szereznek, és az életkoruk eléri az előírtat, akkor vásárolhatnak és tarthatnak fegyvert.

Az én véleményem az, hogy ma jelentős számban vannak álsportolók, akik azért léptek be sportegyesületekbe, hogy fegyvert tarthassanak. A törvényjavaslat szándéka és a lakosság elvárása az, hogy ezt korlátozzuk, és ennek érdekében azt gondolom, hogy magas minősítéshez kell kötni a fegyver megszerzését, tehát így csak egy szűk csoport, a magasan minősített, valódi sportolók számára kell lehetővé tenni a saját fegyver tartását.

A törvényjavaslatban a bírók, ügyészek és vezetőik kérdése valóban javítandó. Még nem tették fel a kollégáim azt a kérdést, hogy vajon akkor a bíróság elnökének ki fogja engedélyezni, de feltehették volna. Én magamnak feltettem a kérdést, és azt gondolom, hogy a bírók, ügyészek számára az alanyi jog biztosítható. (Dr. Kis Zoltán: Miért?) Ez nem fogja sérteni a szándékainkat.

Tehát most az a kérdés, hogy melyik szabályt nézzük, azt, hogy vannak civil jogokkal foglalkozó ügyészek és civil ügyekben, mondjuk válóperes ügyekben döntő bírák, és ezek tesznek-e ki nagyobb számot, vagy azokat, akik büntetőügyekkel foglalkoznak, nagy értékű vagyoni bűncselekményekkel, erőszakos bűncselekményekkel és így tovább. Én azt gondolom, hogy a bírók, ügyészek esetében az alanyi jogot lehetővé kell tenni. Amennyiben a statisztikát figyeltük, a bírók és ügyészek sem feltétlenül élnek ezzel a joggal, és az engedélykérelmeket csak indokoltság esetén adják be.

El szeretném mondani, hogy évente 500 fegyverengedélyt és fegyvert von be a Belügyminisztérium, és 1300 körözött engedélyes fegyver van itt valahol, illetéktelen kezekben. Minél kevesebb az engedélyes fegyver, annál kevesebb lesz az, ami illetéktelen kezekbe jut.

Mécs Imre képviselőtársam elmondta azt a szóbeszédet, hogy minden piacon lehet Kalasnyikovot kapni.

(12.30)

Azt gondolom, hogy ez egy megalapozatlan feltételezés. De vállalom, hogy bármelyik képviselőtársammal keressünk fel néhány ilyen piacot és tegyük meg a feljelentéseket. Egyébként aki tud róla, hogy hol lehet kapni, valószínűleg mulasztást követett el, ha nem tett feljelentést, mert ez veszélyt is jelent. Ugyanakkor ha hatástalanítottak voltak a fegyverek, abban az esetben megint új helyzet áll elő.

Hogy a bűncselekményeket engedélyes vagy engedély nélküli fegyverekkel követték-e el, ezzel kapcsolatban csak a felderített bűncselekményekről érdemes beszélni, a felderítetlenekről ugyanis nem lehet tudni, hiszen ballisztikai vizsgálat és lőpróba nem készül valamennyi engedélyes fegyverhez.

Ami a vödör növényvédőszer-koncentrátumot illeti, az ilyen példák megragadnak az emberek emlékezetében; de ez a gondolatmenet, hogy ha nagy értéke van egy vegyszernek, akkor fegyverrel kell őrizni, odavezet, hogy akkor mindent, ami ötven-száz milliónál drágább és mozdítható, fegyverrel kellene őrizni. Ez viszont olyan felfegyverkezéshez vezetne, ami nem célunk. Nem célunk az, hogy nagy tömegben vagyonvédelmi cégek sétáljanak a fegyvereikkel. Másrészt a vagyonvédelmi cégek fegyverhasználatára is rendkívül kevés példa van.

Ami az előbbi érvelést illeti, Juhász képviselőtársam a pénzszállítás értékhatárával kapcsolatban az alkotmányt igyekezett idézni és a jogbiztonságról szólt. Azt gondolom, hogy amikor jogszabályt alkot a tisztelt Ház, akkor jogot ad vagy jogot von el. Ezt törvényben megteheti, azonban a kormányrendeletnek értelemszerűen hamarabb kell hatályba lépnie, mint a törvénynek. Ilyen formán az időbeliséget könnyű rendezni, egyébként pedig a törvény von el jogot, és a kormányrendelet a kivételeket tudja az értékhatár meghatározásával megadni. Az értékhatárokra azonban szükség van, mert valóban vannak olyan nagy értékű pénzszállítmányok és valóban vannak olyan nagy értékű pénzfeldolgozási műveletek is, ahol az értékhatár meghatározására szükség van. Ugyanakkor az infláció folytán, a társadalmi viszonyok változása folytán ezt esetleg egy-két-három év múlva célszerű lehet módosítani. Hasonlóan érveltünk a pontrendszer esetében is, hogy amikor egy törvény hatása kapcsán a módosítást várhatóan esetleg el kell végezni, akár éppen az infláció hatása folytán, akkor ezt célszerűbb kormányrendeletre bízni, minthogy az inflációt értékelje a fegyvertartás kapcsán a tisztelt Ház.

Ami a szesztilalmat illeti, ugyancsak szellemes gondolat volt, ámde véleményem szerint téves. A részleges szesztilalom például ugyanabban a skandináv országban, Svédországban él, ahol az alanyi jogú önvédelmi fegyvertartás sem lehetséges. Az alkoholizmussal kapcsolatban az eredményeit meghozta az, hogy csak kevesebb boltban lehet vásárolni szeszt és kevesebb a szeszt kiszolgáló söröző, vendéglátóhely. (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.) Tehát a példa téves. Az a helyzet, hogy beváltotta a korlátozott szesztilalom az alkoholizmussal kapcsolatos várakozásokat... (Dr. Kis Zoltán: Voltál Svédországban? Voltál?) Tessék megnyomni a gombot és úgy tessék szólni!

Forrás: parlament.hu