DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Medgyasszay képviselőtársamhoz és kollégámhoz csatlakozva, a hetedik bejelentkezettként mondom, hogy a felszólaló az előre végiggondolt felszólalást valóban nem mondhatja el, ezért részben át kell gondolnia az addigi gondolatait, másrészt pedig reflektálni kell a vitában eddig elhangzottakra. Meg kell próbálni néhány olyan gondolatot elmondani, amelyet a képviselőtársaimnak és a miniszter úrnak az expozéban eddig még nem állt módjában.

Azt hiszem, hogy egy szakmai törvény módosításánál az általános vitában nemcsak az állatorvosi szakmai szempontoknak kell érvényesülniük, sőt ennek csak egy végeredménynek kell lennie. A legelső véleményem szerint az állam érdeke, az ország érdeke, a fogyasztó érdeke, és mintegy eszközként kell megjelennie annak, hogy az állat-egészségügyi szolgálat, az élelmiszer-ellenőrző szolgálat hogyan teljesíti ezt a törvénytervezet módosítása során.

A törvénytervezetben az 1995. évi XCI. törvényhez képest valóban szemléletbeli módosulás következett be: a regionális elv alkalmazása, az élelmiszer-biztonság, a nyilvántartási rendszer - bár itt meg kell jegyeznem, hogy az elmúlt öt évben óriásit léptünk előre, különösen a szarvasmarha számítógépes nyilvántartása területén -, a kistermelői gazdaságok, illetve a magángazdaságok további nyilvántartása, szerződéses ellátása során ez egy következő lépés lesz. Az állathullák ártalmatlanítása és e környezetvédelmi szempontoknak a törvénytervezetbe történő beemelése véleményem szerint szintén új gondolatnak tekintendő.

Mindez az állategészségügy vonatkozásában a szolgálatnak mintegy feladatul adódik, és a törvénytervezet lesz az, amely ezt az utat kijelöli.

(16.20)

Az állat-egészségügyi kar az elmúlt negyven évben, a kilencvenes évekig egységes volt; bizonyos felső feszültségekkel, de mondhatom, hogy egységesen működött. A rendszerváltozás után megindult egy polarizálódás, megmaradt az Állami Állat-egészségügyi Szolgálat, ugyanakkor kialakult a kamarai rendszer. Azt is el kell mondani, miután karon belül vagyok, hogy bizonyos feszültségek jelentkeztek, bizonyos hatalmi pozíciókat kívánt az egyik oldal, illetve a másik oldal is megszerezni. Azt tartom szerencsésnek és a jövőben azt tartanám szerencsésnek, hogy ezek a rivalizálások, hatalmi harcok szűnjenek meg, legyen meg a feladata az Állami Állat-egészségügyi Szolgálatnak, amelyet neki keményen végre kell hajtani, és legyen meg a feladata a kamarának, a kamara belső önállóságát nem veszélyeztetve, és lássa el a kamara azt, ami az ő feladata.

A jelenlegi törvénytervezettel és az előbb elmondottakkal kapcsolatban néhány gondolat felvetődik, ezeket szeretném hangosan gondolkodva elmondani. A vegytiszta szétválást sugallja a törvény szelleme. Felteszem a kérdést - nálamnál sokkal tájékozottabbak tudják -, hogy az Európai Unió minden egyes tagállamában megtörtént-e a kar hatósági és szolgáltató részlegének a vegytiszta szétválása. Egyáltalán szükség van-e erre? Másrészt Magyarországon - idézőjelbe téve, mert jobb kifejezést nem tudok - a "vegytiszta" hatósági és magánszolgálat szétválásának a feltételei biztosítottak-e?

A következő kérdésem a megmaradó hatósági szolgálat kapcsán merült fel. Egyes megyékben valamennyi állatorvos egyúttal hatósági jogosítvánnyal rendelkezik, köztisztviselői esküt tett, és a köztisztviselői eskü a mi szakmánkban kicsit hasonló, mit a katonaságnál a katonai eskü. Egy esküt tett emberre pedig a különféle harci cselekményekben - itt az állatorvoslásban a járványelfojtó cselekményekre gondolok - bizonyos mértékig jobban lehet számítani. De a megmaradó hatósági állatorvosi csapat elegendő lesz-e a feladatok ellátására, valamint ennek a rétegnek az életpálya-feltételei biztosítottak-e? Magyarul annak, aki úgy gondolkodik, hogy hatósági, tehát tiszti-állatorvosi pályát választ, meglesz-e élete végéig az az egzisztencia, amit ő valamikor, amikor az állatorvosira, vagy elvégezve az állatorvosit, a hatósági szolgálatba jelentkezett, elgondolt; az elkövetkezendő negyven évben, nyugdíjba menéséig az általa eltervezett, elvárt anyagi megbecsülése megtörténik-e? Mert - és itt utalok a képviselőtársam gondolatmenetére és felvetem ennek lehetőségét - bizony, ha nem tudunk minden feltételt biztosítani, akkor a kontraszelekció veszélye fennáll. A szétválás esetén az eddigi, azt kell mondanom, megnyugtató és járványvédelem, járványveszély esetén nagyon jól működő hatósági állatorvosi szolgálatnak a színvonala biztosítható-e, tartható-e az a fegyelem, amely eddig megvolt?

A következő gondolatmenet: szükséges-e a körzeti rendszer megszüntetése? Azzal ezer százalékban egyetértek, hogy a körzetet ellátó kolléga is specializálódjon húsvizsgálatra, állatszállításra, élelmiszer-előállító helyek ellenőrzésére s a többi, s a többi, de egy körzeti felügyeleti rendszer maradjon meg. Ugyanis nem biztos, hogy a kerületi főállatorvos egy 60-80 kilométeres körzetben minden egyes állattartó egységet egyformán ismer.

Kérem a tisztelt miniszter urat, hogy ezeket a felvetett kérdéseket még egyszer egyenként vizsgáltassa meg, és javaslom azt is, hogy egyeztessen a karon belül a megyei kamarákkal, a megyei állat-egészségügyi szolgálatokkal, az egyéb állat-egészségügyi társadalmi szervezetekkel, de mondhatnám azt is, hogy a Magyar Tudományos Akadémiával. Az eddigi egyeztetéseken bizony nem mindig alakult ki egységes vélemény, és én úgy érzem - néhány kollégám már említette a vidéki állatorvosi szolgálat hangulatát -, akkor lehet jó hangulatban és akkor lehet eredményesen dolgozni, ha egy törvény, mindenkire kötelező törvény természetesen, nem úgy jön ki, hogy ez egy olyan diktátum, amit fogcsikorgatva kell végrehajtani, hanem olyan, amellyel tulajdonképpen az egész állatorvosi kar szinte száz százalékban egyetért, és akkor örömmel fogja végrehajtani.

Az indoklásaimban, mint már említettem, a jól működő hatósági szolgálatra azért tartok igényt, mert nem teljesen elégít ki az, amikor úgy fogalmaz a törvény, hogy az Állatorvosi Kamarával egyeztetve történnek a vezénylések, a kirendelések. Úgy gondolom, különösen akkor, ha egy extra gyors kirendelésre van szükség, hogy ott egyeztetésre, esetleg huzavonára semmiféle idő nincs, ott azonnal kell cselekedni. Véleményem szerint azonban, mint említettem, bármennyire is teljesen egyenrangúnak tekintem a magán-állatorvos kollégát, a járványelfojtó, járványvédekezési munkákban nem tekintem olyan mértékben fegyelmezhető és regulázható kollégának, mint azt, aki a köztisztviselői esküt letette, és akit, amennyiben a kirendelésen nem jelenik meg, fegyelmi felelősségre lehet vonni, ha ez nem jár eredménnyel, munkaügyi bíróságra lehet menni, végső soron az állása van veszélyben. Ugyanakkor ha egy magán-állatorvos nem jön el, akkor nem jön el, a kamara esetleg küld másik kollégát, annak megint egyéb baja van... Tehát én az eddigi rendszert tartottam ezer százalékban biztosítottnak.

A következőben néhány gondolatot a tervezetről. Azt javaslom, hogy a tisztelt miniszter úr tekintettel a romló nemzetközi járványhelyzetre és tekintettel arra, hogy itt egy valóban jól működő állami állatorvosi apparátus volt, fontolja meg ennek az állami apparátusnak a létszámbeli csökkentését; én, pláne a jelenlegi járványveszélyes időszakban, ezt nem tartom racionálisnak. Azt tartanám helyesnek - és lehet, hogy ezzel egyedül vagyok az országban -, hogy ezt az állat-egészségügyi hatósági csapatot ne csökkentsük. Én nemhogy csökkenteném, nemhogy leépíteném, hanem pont ellenkezőleg, én ezt az állatorvosi szolgálatot kiteljesíteném.

Sajnos idő hiányában az élelmiszer-biztonsággal vagy akár az uniós határoknak a keletre tolódásával már nincs módom foglalkozni. Ugyanakkor tisztelettel javaslom a miniszter úrnak, bár jogelődje a törvényjavaslat előterjesztője, hogy az itt kialakult vitát, mindezeket szíveskedjék megfontolni, és esetleg az általános vitát a mai napon nem lezáratni, hanem a következő parlamenti ülésen még az általános vita további folytatására lehetőséget hagyni.

Köszönöm, elnök úr. Köszönöm, miniszter úr. (Szórványos taps.)

Forrás: parlament.hu