DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy dolognak örülök az elmúlt hozzászólásokat hallgatva, mégpedig annak, hogy megszólalt a kormányoldal lelkiismerete: Medgyasszay László. A dologban talán annyi a disszonancia, hogy ugyanazt a pártot képviseli, mint az igazságügy-miniszter asszony, Dávid Ibolya, aki viszont rábólintott mindarra, amiről most itt tárgyalunk a Ház előtt.

(19.20)

A miniszter úr is nagy lehetőséget szalasztott el, elismerhette volna e törvény lehetetlenségét, igazságtalanságát, azokat a negatív hatásokat, amelyeket a magyar működő mezőgazdaságra gyakorolni fog ez a törvényjavaslat.

Természetesen el kell ismerni azt - és a Szocialista Párt is egyértelműen ezt teszi -, hogy egy létező probléma megoldását célzó alapjavaslatról beszélünk, illetve annak módosításáról, hiszen a tévedés 1992-ben következett be. Az akkori Független Kisgazdapárt politikusai egy olyan törvényt alkottak, amely során kialakult a mezőgazdasági szövetkezetekben egy olyan tulajdonosi forma, az üzletrésztulajdon, amely nem egy profitorientált tőkehasznosító társasághoz illő dolog, hanem valóban a tőkehasznosító társaságok tulajdoni formája. Nem volt elvárható a mezőgazdaság elmúlt tízévi jövedelmezősége mellett, hogy e vagyon hasznosítása mellett még osztalékot is tudjanak fizetni; ezért ugyan szidták a szövetkezeteket, de meggyőződésem, hogy a probléma gyökere az akkori törvény megalkotásakor volt.

Látható, hogy a mezőgazdaságban azóta is nemcsak jövedelmezőségi válságot okozott, hanem strukturális válságot is okozott, óriási finanszírozási problémákkal küszködnek a mezőgazdasági termelők, és sajnos a mostani törvényjavaslat az üzletrészek kifizetése kapcsán e finanszírozási problémákat csak nehezítette, hisz a bankok természetes magatartásának tekinthető, hogy ha veszélyben van a kihelyezett forrásuk, akkor igyekeznek azt menteni. Jelenleg finanszírozási moratóriumot hirdettek a mezőgazdasági termelők vonatkozásában, amely már önmagában is rendkívül nehéz helyzetet teremtett, önmagában is csődöket okoz, de meggyőződésem az, hogy e törvény végrehajtása további súlyos csődhullámot fog elindítani.

A dolog következménye izgat engem természetesen, az, hogy ha e szervezetek csődbe mennek, kik fogják bérbe venni a termőföldet, azon tulajdonosok termőföldjét, akik esetleg most várják az üzletrészük kifizetését, kitől fogják megkapni a föld haszonbérleti díját, ki fogja művelni e területeket, ha azokat az eszközöket piacra kell vinni, el kell adni, el kell távolítani az adott településtől, mennyi lesz Magyarországon a parlagterület, és mennyibe fog kerülni ez az államnak, milyen hatást fog ez a társadalomra gyakorolni. Úgy gondolom, hogy e problémákkal is szembe kellett nézni, és meg vagyok győződve arról, hogy sajnos a törvény előterjesztői, a kisgazdák ezt nem gondolták végig.

A módosítás kapcsán nem egy formális kérdésről van szó természetesen, mint ahogyan a módosítást a kormányoldal egyes képviselői kezelik, ugyanis ez esetben is meg kell nézni a hátteret, a mozgató okokat is fel kell tárni. A változás a törvény elfogadása óta a volt állami gazdaságok vagyonának értékesítési módjában következett be. A kormány a korábbi időszakban, amikor tárgyaltunk a törvényről, arra hivatkozott, hogy a tizenkét állami gazdaságot, illetve a tizenkilenc állami gazdaságot azért kell értékesíteni, hogy megteremtődjön a fedezete az üzletrészek kifizetésének.

Látható, hogy azóta megváltozott a helyzet. A kormány tizenkét gazdaság kezelői jogát az ÁPV Rt.-től a Magyar Fejlesztési Bankhoz, a Simicska-bankhoz fogja áthelyezni, és már nincs szükség a bevételre, hiszen a kormányhatározatban olyan eljárást helyezett kiáltásba, amelynek közvetlen költségvetési bevétele egy fillér sem lesz, hisz húszéves lejáratra, rendkívül kedvezményes formában, kétéves törlesztési moratóriummal fogják majd megkapni ezeket a vagyontárgyakat a kormány célkitűzése szerint azok a személyek, akik az agrártársaságok jelenlegi alkalmazottjai, akik ott dolgoznak, illetve, mint megismertük legutóbb, a menedzsment.

Itt lóg ki a lóláb, tisztelt képviselőtársaim, ugyanis a közelmúltban ezek a gazdaságok kaptak egy leiratot az ÁPV Rt.-től, mivel még nem is tudják igazából, hogy az MFB miképpen gyakorolja a kezelői jogokat, ezért a privatizációs részvénytársaság értesítette ezeket az embereket, az ottani mostani tisztségviselőket, hogy a következő közgyűlésük napirendjére vegyék fel a tisztségviselők visszahívását és újak kinevezését.

Mennyire lesz igazságos az, tisztelt képviselőtársaim, hogy olyanok jutnak rendkívüli vásárlási lehetőségekhez, akiknek eddig semmi közük nem volt ezen állami gazdaságok vagyonának működtetéséhez, létrehozásához? Milyen összhang van itt, az üzletrésztulajdon hangoztatott elveinél, amelyekre önök is hivatkoznak, hogy ezeket az embereket, a szövetkezeti üzletrész-tulajdonosokat megilleti az üzletrészük? Természetesen véleményünk szerint is megilleti őket, hisz részt vettek annak a vagyonnak a gyarapításában, amelyet most föl kívánnak osztani, de hogy függ ez össze az állami gazdaságok esetében, hogy most az utcáról behelyeznek embereket, kik lesznek ezek a kedvezményezettek, akik le fogják tudni tenni azt az induló 20-80 millió forintot a tulajdonosi társaság megalakításához, azt követően pedig, meggyőződésem, húsz év alatt a volt állami gazdaságok eredményéből vissza fogják fizetni ezt a vételárat.

Ingyen fognak kapni hatalmas vagyonokat, hisz az eladás az állami gazdaságok jegyzett tőkéjének 70 százalékán fog megtörténni, legalábbis ezt helyezték önök kilátásba, és nagyon jól tudjuk, hogy e gazdaságoknak egész más az értéke, a saját vagyon átlagban is kétszerese a jegyzett tőkének. Ha figyelembe vesszük azt, hogy milyen vagyontárgyakat tulajdonolnak - belterületi földek, és nem kívánom felsorolni -, akkor ennél is lényegesen magasabb az értéke.

Úgyhogy itt egy nagyon jól megkoreografált, a képviselőtársaim által kimondott vagyonlenyúlásról van szó. Nagyon sajnálatos, hogy a Fidesz vezetői efféle szándékához a Kisgazdapárt is statisztál. Önök is számolhatnak a következményekkel, ahogy Lentner képviselőtársam elmondta. Ismerjük a cukoripar példáját vagy másokat, hisz annak idején a jobboldali kormány eladta az élelmiszeripar krémjét külföldieknek az első ciklusban, most úgy látszik, hogy külföldiek kezébe fog jutni a mezőgazdaság krémje is. Itt igazából azok a strómanszerepet betöltő új tisztségviselők fognak jól járni, akik eljátsszák ezt a szerepet, mert meg vagyok győződve róla, hogy ezen gazdaságok többsége néhány éven belül külföldi multinacionális szervezetek, érdekcsoportok kezébe fog kerülni.

Önöket, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az Alkotmánybíróság mentheti meg a csúfos kudarctól és a megszégyenüléstől. Egyetlen esélye van az üzletrész-tulajdonosoknak is, hogy hozzájuthassanak üzletrészükhöz, mégpedig az, hogy a Magyar Szocialista Párt 2002-ben megnyeri a választásokat és kormányra jut. Ebben az esetben ugyanis egy olyan igazságos, üzletrész kifizetéséről szóló törvény fog születni, amely nem különbözteti meg az üzletrész-tulajdonosokat aszerint, hogy milyen formában jutottak hozzá az üzletrészükhöz, meg fogják kapni annak az ellenértékét olyan formában, állami szerepvállalás mellett, hogy a működő szövetkezetekből, szervezetekből sem kell utcára tenni az embereket (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és a magyar mezőgazdaság sem fog óriási veszteségeket elszenvedni.

Mindezen okok miatt (Az elnök ismét csenget.), tisztelt képviselőtársaim, nem tudom elfogadni az előterjesztett törvénymódosítást.

Köszönöm, elnök asszony. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu