DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látszik, a mai nap folyamán nagyon egy srófra jár az agyunk Kis képviselő úrral. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ma éppen apósom teljesen maszek szalámiját reggelizhettem - kiváló. (Vincze László: Egészségedre!Én is hozok.) Én is szívesen megkínálom képviselőtársamat belőle, de azt hiszem, körülbelül ez az a határ, ameddig azokon a feltételeken kívül ezt a dolgot engedni kell és szabad. Mert ezen a határon túlmenően már meghaladja azt a kockázatot, amiről a legelején én magam az előző hozzászólásomban beszéltem.

Nem is ezért szólok, hiszen ennek a lényegét elmondta Kis képviselőtársam is, hanem egy másik összefüggésre szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ne keverjük össze azt, hogy mi lesz ezekkel a kisfeldolgozókkal, és hogy vajon akkor kizárólag az ilyen, kettőnk közti, baráti alapon folytatott cserekereskedelemre szűkül-e le ennek az igazán jó ízű, jó minőségű terméknek a forgalmazási köre. Én azt gondolom, hogy nem.

Paraszti kultúráról beszélt Orosházi képviselőtársam. Nyugat-Európában igenis súlyt helyeznek arra a kisfeldolgozók, hogy az adott térség ízeit vigyék bele azokba a termékekbe, amit aztán adott esetben a helyi piacokon és a helyi vidéki kereskedelemben és vendéglátásban eladnak. De ezeknek a termékeknek az előállításánál, hangsúlyozom, egy jottányival sem alacsonyabb szintű a követelmény, hogy milyen biztonsági követelményeknek kell megfelelnie. Ezt tartom én a legfontosabbnak, és igazából akkor lennék boldog, ha az a fajta íz, amit apósomék szalámijába beletettek, meg tudna jelenni Tolna külföldi megítélésében, és ha valaki Tolnára gondol, akkor rögtön az orrában és a szájában az a zamat és az az íz megjelenhetne. Azt gondolom, hogy tisztünk megvédeni ezt az értéket.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu