SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön erőteljes, ámde kiszámíthatatlan ívű kezdőrúgással megindította a 2002. évi választási kampányt. Népszerűnek gondolt csomagolásban hozta az ország tudomására azt, hogy törekszik a részben államtalanított nyugdíjrendszer minél erőteljesebb visszaállamosítására, vagyis a nyugdíjjárulék-befizetések és nyugdíjkifizetések fölötti állami ellenőrzés és befolyásolás kissé posztszocialista ízű erősítésére.

Önt feltehetően egyszerűen bosszantja a '97-es nyugdíjreform egyik fő és igazán polgári jellegű elvének, az önmagával szemben felelős, öngondoskodó állampolgár szabad nyugdíjbiztosítóintézet-választási gyakorlatának a vártnál is jóval nagyobb népszerűsége.

(14.20)

Pedig önnek tudnia kell, és ön ezt tudja is, hogy 2,1 millió ember nem a saját érdeke ellenére döntött a magánpénztárak választása mellett, hogy ha valahol átlátható a befizetések, járulékok nagysága és sorsa, az éppen nem az állami, de pont a tőkefedezeti elven működő magánnyugdíjpénztár; hogy joggal kelt bizalmatlanságot, ha egyszer az elmaradó költségvetési bevételekre, majd épp a gazdaság jó teljesítőképességére hivatkozva támadja hátba a kormány a hosszú távra szóló nyugdíjreformot; hogy ez a megalapozatlan és kiforratlan bejelentés még tovább mélyítette a nyugdíjrendszer két év óta tapasztalt rendezetlenségét és kiszámíthatatlanságát; hogy az EU országjelentései folyamatosan, de egyre erőteljesebb hangnemben kifogásolják a kormány nyugdíjreform-ellenes politikáját.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kiszámítható, stabil, megbízható politika-e az, amely ennyire ötletszerűen, rögtönözve, egyoldalúan beavatkozva játszadozik (Az elnök jelzi az idő leteltét.) a törvény által hosszú távra megalapozott nyugdíjrendszerrel?

Várom a válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu