MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az általános vitában szereplő törvényjavaslat a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény, valamint a polgári szolgálatról szóló 1997. évi XXI. törvény módosítását célozza, egy olyan záró rendelkezéssel, amely az egyes cikkelyek különböző időpontú hatálybalépését írja elő, illetve teszi lehetővé. A törvényjavaslat előterjesztői abból az általunk elfogadhatatlan elgondolásból indulnak ki, hogy a Magyar Honvédség hadrendjében még hosszú ideig, legalább tíz évig szükség lesz a hadkötelezettségen alapuló sorállományra, illetve abból az egyébként helytálló tényből indulnak ki, hogy háborús fenyegetettség esetén a honvédség békehadrendjének kiegészítése nem nélkülözheti a kiképzett tartalékos állományt, amelyet véleményünk szerint szintén az önkéntességre kell alapozni.

Az előterjesztők azon törekvésével, hogy a védelmi jogszabályokat harmonizálni kell a NATO-követelményekkel, illetve fel kell oldani a mindennapi gyakorlat ellentmondásait, alapvetően egyetértünk. Így támogatjuk az önkéntes tartalékosrendszerre vonatkozó cikkelyeket, a katonai állománystruktúra pontosítására és az önkéntes tartalékos kategóriával való kiegészítésére vonatkozó szakaszokat, a tartalékos szolgálatra önként jelentkezők nyilvántartási és felvételi rendszerének tökéletesítését szolgáló törekvéseket, valamint a sorkötelesek egészségügyi állapota rendellenességeinek és a sorozási rendszer súlyos visszásságainak visszaszorítását célzó módosításokat. Fontosnak tartjuk tehát azt, hogy a törvény egyáltalán foglalkozik a tartalékosrendszerrel.

A sorkatonák szolgálati viszonyáról szóló törvény módosításai között van azonban olyan rendelkezés, amely újraszabályozva a katonákkal szemben alkalmazható fegyelmi fenyítéseket, továbbra is fenntartja a fogdafenyítést. A fogdafenyítést illetően - akárhogy kívánják is egyesek magyarázni - azt kell megállapítani, hogy büntetés, mégpedig szabadságvesztéssel járó büntetés, amit a Magyar Köztársaságban csak büntetőbíróság jogerős ítélete alapján lehet alkotmányosan végrehajtani; ez a rendelkezés tehát alapvetően szemben áll alkotmányunk szellemével. Ezt nem bíróság szabja ki, hanem egy különleges jogokkal felruházott személy, a parancsnok, aki nem bíró, nem ügyész és nem is védő, hanem - a rendelkezés szerint - mindhárom egyszerre. A kérdés az: mi a mérce arra, hogy kire milyen mérvű, hány napra szóló szabadságvesztést szabnak ki, hogyan tudja magát megvédeni az, akit ilyen büntetéssel sújtanak, van-e jogi képviselete és védelme a sorállománynak?

Erősen kétlem, hogy békében ilyen jogszabályra és a parancsnoki jogkör bírói hatalommal történő felruházására szükség volna. Beszéltem egy sor gyakorló parancsnokkal, akik különböző nagyságú szervezeteket vezetnek, és ők azt mondták, hogy erre nincsen szükségük. Ez anakronisztikus, ez elmúlt, hasonlóan magához a sorkötelezettséghez is. Ez véleményünk szerint súlyosan alkotmányellenes.

Ami ennél lényegesebb dolog, az az, hogy ha a Magyar Honvédség, a haderő alapvető rendeltetéséből indulunk ki, akkor már súlyos ellentmondásokba botlunk. A Magyar Honvédségnek az a feladata, hogy az ország védelmét biztosítsa, mégpedig az észak-atlanti szövetség tagjaként, kooperációban azzal, a többi országgal együttműködve, beilleszkedve, együttműködve a NATO hadrendjével. Erre a feladatra a sorállományú magyar hadsereg nem alkalmas. A NATO-val való együttműködés feladatainak ellátására kizárólag önkéntes, hivatásos, magasan képzett és - ahogy az előttem szóló elmondta - jól felkészült hadsereg alkalmas, azt nem tudja ellátni a sorozott hadsereg, sőt azáltal, hogy a szolgálati időt lecsökkentjük 6 hónapra, ezáltal még romlik is a kiképzettség mértéke.

Akkor megkérdezzük, hogy tulajdonképpen mire lesz elég ez a 6 hónap, hiszen a jelenlegi 9 hónapos rendszerben 3 hónapig alapkiképzés, 3 hónapig szakkiképzés, utána 3 hónapig csapatszolgálat van, ami arra szolgál, hogy megtanítsa a katonát, hogy kötelékben, együttműködve, összekovácsolódva az egységével tudjon ellátni harcfeladatokat és védelmi feladatokat. Ez elmarad - marad tisztán a kiképzés. Ez a kiképzés a mai modern hadászatban, a modern eszközök mellett és a megváltozott biztonsági körülmények között nem elegendő. Ezért - ahogy az államtitkár úr is mondta - sorozott katonákat, a jövendő 6 hónapi kiképzésen átesett katonákat nem lehet a NATO-val együttműködő feladatokban használni.

(15.30)

Mire lehet használni? Legfeljebb szakasz nagyságrendben, a szakaszon belüli alárendeltebb, kisebb beosztások betöltésére. Sem szakaszparancsnoknak, sem annak helyettesének, sem pedig olyan személynek, akinek komolyabb berendezéseket kell kezelnie, nem lesz alkalmas.

De ami még rosszabb, hogy a sorkatonai tömeghadsereg-rendszer az 1870-es években kezdett kialakulni, igazán az első világháború alatt kulminált - emlékezzünk csak a Verdun alatti másfél millió halottra -, és utána még a második világháborúban továbbélt; emlékezzünk csak a világháború mintegy 40 millió halottjára. Ez az akkori idők kategóriája, amikor a lövészárkokban, a harcmezőkön szuronnyal felszerelt puskákkal egymásnak eresztették az óriási tömegű katonát, és ott pusztultak el. A mai hadászat egészen más jellegű. Ez a doktrína, amit most a minisztérium is alkalmaz, teljesen elavult, ez történelmi kategória, vagyis nem alkalmas arra, hogy az ország védelmét biztosítsa.

Igaz tehát az, amit az SZDSZ a kezdetektől fogva hangsúlyoz, hogy jelenleg két hadsereget tart fenn Magyarország. Az egyik hadsereg az, amelyik sorozott katonákból áll, és ami gyakorlatilag nem használható semmilyen védelmi feladatra, sőt újabban már laktanya-takarításra sem, mert azt kft.-k végzik. És van egy jelenleg még kis létszámú profi hadseregünk, önkéntes és hivatásos katonákból, akiket, illetve amelyet a NATO-val együttműködve föl tudunk használni, s akik képesek arra, hogy a bonyolult berendezéseket kezeljék.

Ahelyett, hogy a jövőre tekintve olyan hadsereget alakítanánk ki, amilyenre szükség van, és amely ténylegesen meg tudja az országot a NATO keretében védeni, valami számomra imaginárius és érthetetlen szempontból, amelyet újabban a miniszterelnök úr hangoztat - szembekerülve a maga 1990 előtti és '90-92-es énjével és nyilatkozataival -, valamiféle nevelési, edzettségi próbára kívánja a magyar fiatal férfiakat szorítani, és ennek érdekében terjesztik be ezt a törvényjavaslatot. Ahelyett, hogy a haderőreform keretében világosan leszögezték volna és leszögeznék azt, hogy az önkéntes hivatásos hadsereg kialakítása a cél, ezt kell létrehoznunk, ennek a mentén kell minden intézkedést megszabni, ennek megfelelően kell a laktanyákat átalakítani, építeni, ennek megfelelően kell a beruházásokat eszközölni, ennek megfelelően kell a felszereléseket kialakítani, ezzel szemben az történik, hogy hosszú időre, tíz évre kívánják elhúzni ezt az időszakot; végig redundáns marad. Ez azt jelenti, hogy a magyar társadalomnak, amelynek éppen elég költsége van jelenleg és éppen elég feladata, és a fiatalság energiáit sokkal fontosabb célokra kellene használnia, egy felesleges sorozott hadsereg fenntartására alkalmazza egy minimálisan kiképzett formában. Ez a kiképzés nem elég ahhoz, hogy a katona adott esetben, kritikus helyzetben saját magát meg tudja védeni. Tehát ez a probléma, hogy egy pszeudokiképzéssel egy pszeudohadsereget hoznak létre, államtitkár úr, amely adott kritikus esetben éppen nagyobb bajokat okozhat, mint ha nem lennének kiképezve! Ez a baj! Ahol komoly harcfeladat lesz, oda önkéntes hivatásos katonákat és egységeket kell majd vezényelni, és ilyeneket fogad el a NATO is az együttműködés keretében.

Óriási lehetőségünk nyílt meg azáltal, hogy a NATO tagjai lettünk, primer módon nem kell gondoskodnunk az ország védelméről, hanem kooperációban, együttműködve tudjuk az ország védelmét magas szinten biztosítani. Nem hiszem, hogy volna olyan erő, amely a NATO-val szemben meg merné támadni a NATO valamelyik tagállamát.

Most egy kicsit szeretnék beszélni a számmisztikáról. Itt az államtitkár úr egy sor számot földobott. Én is beszereztem miniszter úrtól - írásbeli kérdés alapján - a legfontosabb számadatokat. A potenciális sorkötelesek száma, fiatal férfiak száma 1999. január 1-jén 457 ezer fő volt. 2000. január 1-jén már 500 ezer főre emelkedett, hiszen nem tudták az összes egészséges sorkötelest behívni, csak egy töredéküket. Mennyit hívtak be '99-ben? '99-ben besoroztak 96 ezer főt, alkalmatlan volt 47 ezer fő - amit én nem hiszek el, de ez másik kérdés -, alkalmas volt 48 ezer fő, ebből behívtak 27 ezer főt. Vagyis a besorozottak 28 százalékát. De a potenciális sorköteleseknek csak a 6 százalékát tudták behívni összesen.

Az új hadrend szerint, ugye, sorkatona lesz 12 500 fő, ami azt jelenti, hogy fél év szolgálat után összesen 25 ezer főt lehet behívni. Na de hát közben növekszik a be nem hívottak száma, 500 ezer főről megnő! Becslés szerint a sorványok 80 és 100 ezer fő között ingadoznak, hiszen itt volt 96 ezer fő '99-ben; én feltételezem, hogy legalább 80 százalékuk egészséges és alkalmas katonai szolgálatra. Akkor körülbelül háromszor annyi fiatalt kellene behívni, ami nem lehetséges, hogy az egyenlő közteherviselés elve felé elmozduljunk. Sőt, ha a mindig kilépő sorványokat, hiszen van ez a nagy tömeg, ebből a 30. év után kilép mindig egy évfolyam, és belép egy újabb, vagyis két évfolyamnyit kellene behívni ahhoz, hogy stabilizálódjon ez a restancia. Ez azt jelenti, hogy akkor a szolgálati időt gyakorlatilag egy hónapra kellene lecsökkenteni ahhoz, hogy a miniszterelnök úr álma, hogy minden fiatal valamennyi katonai szolgálatot teljesítsen, teljesüljön. Ez teljes mértékig képtelenség!

Úgy gondolom, hogy a sorkatonai szolgálat fölött elment az idő, lefelé nivellálást jelent; a leggyengébb láncszemhez, a leggyengébb katonához kell igazítani a kiképzést. Ezzel szemben az önkéntes hivatásos haderő fölfele tud nivellálni, válogatni tud, és csak azokat a fiatalokat veszi fel, akik alkalmasak valójában a szolgálat végzésére. És ahogy ezt megállapítja a vezérkar jelentése és megállapítja egy sor tudományos jelentés, mindennek a kulcskérdése, hogy a szerződéses katonák állománya növekedjen.

Ahelyett, hogy ezt a törvényjavaslatot beterjesztette volna a kormány (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.), el kellett volna érnie, hogy a szerződéses katonák helyzete javuljon (Az elnök ismét csenget.), és egy vonzó karrierkép alakuljon ki, aminek segítségével föl lehetne tölteni a szerződéses katonák számát, ami kulcskérdés.

Elnök úr, ezt el kellett mondanom; köszönöm a türelmét. (Szórványos taps.)

Forrás: parlament.hu