ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A még hatályos törvény elődje az 1967. évi XXXVI. törvény volt. Akkor azért volt erre a törvényre és erre az új szabályozásra szükség, mert abban az időben indult el az úgynevezett új gazdasági mechanizmus, tehát gyakorlatilag a merev tervutasításos rendszernek valamiféle fellazítása volt a cél. Szükségszerű volt az 1991. évi törvény is, hiszen a piacgazdaságnak megfelelő törvényre volt szüksége.

Mindkét törvénynél az időközi módosításokra is szükség volt, hiszen ezek a mindenkori politikai vagy gazdaságpolitikai változtatási igénynek megfelelő eszközöket biztosították és törvényesítették. Minden Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény születésének az alapvető oka politikai és gazdaságpolitikai irányváltás volt. Logikus következtetés lehetne és lenne, hogy most is ilyen okokra vezethető vissza az, hogy új törvényt alkotunk a Magyar Nemzeti Bankról. Igaz, tudjuk, hogy ezt az 1991. évi törvényt annak idején Surányi úr saját magának gyártotta, és azt is tudjuk, hogy a most benyújtott törvénytervezetet pedig, úgy tűnik, mit tesz Isten, Járai úr saját magának gyártotta le. Itt kezdődik valahol az igazi függetlenség.

Nézzük, milyen indokai lehetnek vagy vannak az új törvény benyújtásának! Hát persze, hogy Európa! Nyilván ez az ok, ez az aktuális fedőnév; és ez ürügynek se rossz. Jogharmonizáció mindenekfelett, bárhogy is érinti ez a magyar társadalmat, a magyar gazdaságot. Az igazi irányváltás igazi okára még visszatérek. Aztán az indokolás szerint még technikai jellegű változtatásokra is szükség van.

Most nézzük meg a józan ész talaján állva, hogy mi is az alapvető feladata egy ország jegybankjának. Kérem szépen, az, hogy gondoskodjék a nemzeti gazdaság pénzellátásáról és a nemzeti valuta értékállóságáról. Ez a tevékenység sokféle egyéb céllal, eszközzel és sok mindennel köthető össze, mindig a helyi adottságoktól és feladatoktól függően, de soha nem lehet öncélú, nem vonatkoztatható el az adott nemzetgazdaságtól, és ezért nem lehet uniformizált, az egész világon egységes elvekkel és gyakorlattal vezényelt. Ennek kimondása és megértése azért fontos, mert egyben arra is választ ad, hogy mitől, kitől lehet egyáltalán független a jegybanki tevékenység, és mitől nem.

Az alapvető feladat meghatározására egyébként nem pazaroltak szót sem a korábbi, sem a jelenlegi törvénytervezetben. Az pedig, ami a bank alapvető feladatai címszó alatt felsorolásra kerül, az általam említett alapvető feladat ellátásához kapcsolódó eszköztár. Emellett még lehetne természetesen elsődleges cél az árstabilitás, de lehetne más is. Jogos kérdés: miért pont az árstabilitás? Kérem, tudom a választ: azért, mert a monetaristák szerint ma ez a diktátum, ez a divat, ezt csinálják, ezt majmolják az egész világon, és külön tulajdonképpen még az sincs meghatározva, hogy mit is értenek alatta. És itt jön megint a jogharmonizáció kérdése, ez így van összhangban a központi bankok európai rendszerével.

Kérdezem mellesleg: 1971 óta eleget tett-e a Nemzeti Bank a jegybanki alapfeladatainak? Gondoskodott a nemzeti gazdaság pénzellátásról és a nemzeti valuta értékállóságáról? Nem! Igaz, a gazdaság pénzellátása nem szerepel kifejezetten a jelenlegi és az új törvénytervezetben sem, és ez nem véletlen, hiszen így nem lehet számon kérni sem; nem rossz trükk.

A pénzünk értékállóságáról pedig, azt hiszem, beszélni se lehet, ha az elmúlt tíz évet valaki figyelemmel kísérte; pedig ez az 1991. évi törvényben alapvető feladatként került meghatározásra. Most az árstabilitás az alapvető cél, mintha nem ugyanarról az ügyről lenne szó. Csak hát, mint ahogy az 1991. évi törvény alapkövetelményével, ugyanúgy vagyunk a maival is, és vagy meglesz, vagy nem lesz. És amikor nem lett meg, vajon milyen következménye lett, és kire nézve lett következménye? Az egész országra nézve volt következménye, de ezenkívül más következményről nem tudok. De nem is ez a lényeg.

Azért kell az árstabilitást a középpontba helyezni, mert újból lehet küzdeni az infláció ellen, lehet folytatni a restriktív pénzpolitikát, azt a pénzpolitikát, kérem szépen, amely eddig is lehetetlenné tette a magyar gazdaság fejlődését, fejlesztését, és ami utat nyitott a külföldi tőke szabályozatlan, minden magyar konkurenciától zavartalan beözönléséhez, és ideológiai alapot nyújtott a magyar gazdaság tönkretételéhez, világviszonylatban páratlan kiárusításához, miközben senkit nem érdekelt, hogy az infláció milyen okokra vezethető vissza. Itt a lényeg az volt, hogy van mi ellen küzdeni, van mire hivatkozni. Hogy az hazug, hogy idegen célokat szolgál, és bennünket gyarmati állapotba taszít, hogy emiatt az Európai Közösségnek is csak gyepűnek, kiszolgáló személyzetnek, csicskásnak, és a még meglévő javainkért, azok bekebelezéséért kellünk, ez nem zavart senkit, és tulajdonképpen ma se zavar senkit.

A hatályos törvény kimondja: az MNB monetáris politikai eszközökkel támogatja a kormány gazdaságpolitikai programjának megvalósítását. A tervezett szabályozás tovább szűkíti ezt az amúgy sem szigorú kötelmet, amit amúgy sem kellett betartani senkinek, és ezek után joggal fel lehet tenni a kérdést, hogy most akkor támogatja a monetáris politika vagy nem támogatja. Hogy van ez? Ha a szakmai halandzsa szintjén van mire hivatkozni, akkor akár ez ellen is dolgozhat a monetáris politika. Igen; ma már nyíltan itt tartunk, hogy igen.

(12.00)

Az MNB egy mindenekfelett álló külön hatalmi ág? Csakhogy szélsőséges esetben ez irtózatos veszélyekkel járhat, mert normális esetben egy országot egy felelős kormány vezet, élén a miniszterelnökkel. A kormánynak van egy gazdaságpolitikája - ha van -, és természetes módon ezért felel is. De ez a gazdaságpolitika csak akkor életképes, ha pénzügyileg alátámasztható; pénzügyi alátámasztást pedig két oldalon kell keresni: az egyik a fiskális politika, a másik a monetáris politika, vagy ha úgy tetszik, hitelpolitika. Ha ez utóbbi vonatkozásában a Magyar Nemzeti Bank azt tehet, csinálhat, amit akar, az azt jelenti, hogy bármely kormányt meg is buktathat. Az ilyen hatalmi túlsúly elképesztő agyrém, a libertariánus szálláscsinálók számunkra kitalált maszlaga.

A jegybank függetlensége - az indokolás szerint - működési, intézményi, személyi és pénzügyi függetlenséget jelent. Az indoklás úgy kezeli ezeket a kérdéseket, mintha réges-régen teljes jogú tagjai lennénk Európai Uniónak, sőt ezen belül a maastrichti szerződésnek. De hát nem vagyunk tagjai, sem de jure, sem de facto! A vámszabad területen kívüli magyar gazdaság pedig csillagászati távolságban van az Európai Közösség gazdaságától. Ha az előterjesztés okfejtését elfogadjuk, még remény sincs arra, hogy gazdaságunkat valamikor is rendbe tegyük. Ez azt is jelenti egyben, hogy minden kormány csak azt teheti, amit a saját - mert közben mi is tulajdonosok vagyunk - jegybankja diktál. Nos, kérem, ez a nemzetközi korlátlan uralomra törő tőke diktatórikus hatalmi struktúrájának nyílt megjelenése! Ennek legalizálása az igazi célja annak, hogy új jogszabály kell, ez az az irányváltás, amit említettem. Ebben a cinikus színjátékban a MIÉP nem hajlandó asszisztálni, ebből nem kérünk, és ha az Európai Uniót is csak ezért találták ki számunkra, akkor köszönjük, azt sem kérjük.

Aztán a személyi függetlenség, minden személyi felelősség nélkül. Pénzügyi függetlenség, de a magyar adófizető tartja el; lassan már úgy működik, mint egy tiszta költségvetési szerv. Tessék mondani, mi ez? Azt írják, a jegybank nem kérhet és nem fogadhat el utasításokat senkitől sem. Tessék mondani, a Világbanktól, a Nemzetközi Valutaalaptól, az Európai Központi Bankok Központjától, a Bronfmanoktól sem? Vagy ezek mind beleszólhatnak mindenbe? Erről a függetlenségről próbáljunk már egyszer beszélni és ezt próbáljuk már meg egyszer a helyére tenni! Újból ki kell mondanom: úgy tűnik, ebben az országban külső diktátumok alapján történik minden, itt már régen nincs felelős magyar kormány, csak helytartóság működik, minden más csak színjáték, kulissza, kellék. Ez a tervezet csak ilyen összefüggésben érthető, de a MIÉP számára éppen ezért elfogadhatatlan.

Aki figyelmesen olvassa ezt a tervezetet, annak világossá válik, hogy a Magyar Nemzeti Bank felügyeli a kormányt, irányítja az Országgyűlést, miközben semmi köze nincs semmihez, ami magyar és ami nemzeti. De tegyük fel, hogy mindez csak túlzás, s minden úgy működik, ahogy azt az előterjesztők ígérik. Tessék mondani, mi a garancia arra, hogy a jegybank ennek a törvénynek megfelelően fog működni?! Ki fogja ezt minősíteni, ki fogja eldönteni? Garancia nincs, és senkinek nincs joga minősíteni, eldönteni semmit sem ebben az ügyben. Felelősségre vonni pedig végképp nem lehet senkit, legalábbis nekünk, buta magyaroknak nem. Szép kis rendszer, jól ki van találva!

Impozáns gesztusnak tűnik a Számvevőszék bekapcsolása az ellenőrzésbe. Kérem szépen, porhintés az egész! Azt ellenőrzi majd, amit az adósságcsere kapcsán is ellenőrzött, hogy a tételek helyesen vannak-e lekönyvelve. Gratulálok! Bravó! Ez igen, ehhez feltétlenül szükséges a Számvevőszék!

Ugyanilyen látszólagos és formai a díjazással összefüggő szabályozás. Az elnök 100 százalék, a többiek a hierarchia sorrendjében megfelelő százalékban részesednek a pénzből. De hát ez egy relativizált valami, ezzel még nem került meghatározásra semmi! Tessék csak kimondani, hogy az elnök fizetése, mondjuk, a mindenkori miniszterelnök fizetésének a tízszerese, hadd derüljön ki, hogy a kormány tagjainak összes jövedelme maga a szegényház a bank vezető tisztségviselőihez képest! Így legalább az is kiderül, hogy ki az úr a házban!

Az összeférhetetlenségről szóló rész a tökéletes belterjességet biztosítja. Ha a díjazást, a pénzfelosztást és az összeférhetetlenséget egybegyúrom, az kísértetiesen hasonlít arra, ahogy egy maffia a saját belső szabályzatát készíti el.

Az MNB jövedelemszabályozása is ilyen. Egyenesen vicces! Mégis mi ösztönzi majd ezt a bankot arra, hogy ne legyen veszteséges? Az égvilágon semmi!

Ezt a törvényt nem lehet támogatni, nem is értem, hogy ezt a törvényt a kormány milyen meggondolásból terjesztette a parlament elé. Arra kell kérnem mindenkit, gondolja végig - ne azt nézzék, hogy én mondtam azt, amit elmondtam! -, gondolják végig ennek a következményeit, és ne szavazzák meg.

A MIÉP egyébként a törvényjavaslat végszavazásánál név szerinti szavazást fog kérni, mert élet-halál kérdésről van szó.

Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu