SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az egységes hírközlési törvény megalkotása kiemelkedő teljesítménye lesz a magyar jogalkotásnak, lévén a hírközlési, távközlési szektor a magyar gazdaság egyik legfontosabb ágazatának tekinthető, mondhatni húzóágazata.

A törvény egységes szerkezetbe, keretbe foglalja a már meglévő, e területet szabályozó törvényeket, így a távközlési törvényt, frekvenciatörvényt, a postára vonatkozó szabályozást. Legfontosabb célja: liberalizált, az Európai Unió irányelveivel igenis összhangban álló, szabályozott távközlési piac feltételeinek megteremtése annak érdekében, hogy a kialakuló verseny jobb minőségű infrastruktúrát, magasabb színvonalú szolgáltatást eredményezzen. E verseny következtében a fogyasztók, előfizetők lehető legszélesebb köre, talán egyszer mindenki, elérhető, kedvező áron vehesse igénybe az információs társadalom alapvető szolgáltatásait.

A törvénytervezet hosszú, alapos egyeztetéseket követően került most a parlament elé, mely egyeztetéseken szakmai, civil és államigazgatási szervezetek építhették be észrevételeiket, véleményüket, javaslataikat. A törvény amellett, hogy szem előtt tartja az Európai Unió normáit, figyelembe veszi a magyarországi távközlési piac helyzetét, adott állapotát. Magyarországon vannak koncessziós jogosultságok és egyben kötelezettségek, vannak monopóliumok, vannak erőfölényes helyzetben lévő vállalkozások, szolgáltatások, viszont nincs valós verseny. Egyes területeken csupán korlátozott verseny van, máshol pedig csírájában sincs jelen. A liberalizáció, így e törvényjavaslat a felhasználókat szolgálja.

Nem célunk a szolgáltatók sokszor egymásnak is ellentmondó érdekeinek képviselete. Célunk viszont a piacra újonnan belépni szándékozók ösztönzése oly módon, hogy egyúttal garantáljuk a már piacon lévő, az elmúlt évtizedben jelentős beruházásokat eszközlő szolgáltatók védelmét is. A liberalizáció, a magyar piac sajátosságait figyelembe véve csak lépésről lépésre történik, történhet meg, hiszen a fogyasztók ellátása nem válhat a hírközlés, távközlés egyetlen területén sem bizonytalanná. A vezetékes telefonhoz, mobiltelefonhoz, internethez, műsorszolgáltatáshoz, postai szolgáltatáshoz való hozzáférés alapvető jogunk. Csak szabályozott versenypiac teszi lehetővé, hogy ezzel a jogunkkal élhessünk, ne legyünk kiszolgáltatva a monopóliumoknak, s ne állhasson elő olyan helyzet, hogy bármely szolgáltatás veszélybe kerülhessen, netán megszűnjön. Ezért nem elképzelhető és a nemzetközi joggyakorlattal is ellentétes lenne a postai szolgáltatás teljes körének liberalizálása.

Az egységes hírközlési törvény jelentősen szűkíti most a jelenlegi postai monopoljogot, a magyar postai szektor liberalizálásának első jelentős foka. Ebben a folyamatban az egyetemes szolgáltatónak az egyetemes szolgáltatást tulajdonképpen az állam nevében kell garantálnia. A postai szektor fokozatos liberalizálására vonatkozó európai irányelv szerint a fenntartható szolgáltatások körének biztosítása, meghatározása az egyetemes szolgáltatás pénzügyileg kiegyensúlyozott ellátása érdekében indokolt. Az Európai Bizottság által a postai szolgáltatások egységes piacának fejlődéséről kiadott közlemény, az úgynevezett Zöld könyv elfogadottként kezeli, hogy egyes szolgáltatások ellátása tagállamonként változó, meghatározott kritériumok alapján történő kizárólagos jogként biztosított.

(17.10)

Tehát majdnem minden európai tagállamban létezik olyan kör, ahol a fenntartott szolgáltatásokat megnevezik. Pontosan azért teszik ezt, hogy a fogyasztóknak garantált ellátása lehessen minden egyes területen. Ez a szándéka az egységes hírközlési törvény postai szolgáltatásokra vonatkozó fejezetének is.

Hasonlóképpen valamennyiünk érdeke a nemzetbiztonsági szempontok törvénybe építése. Egy kezdetleges, fejletlen távközlési-hírközlési piacon sokszor az állammal, a jogkövető állampolgárokkal, a nemzetvédelmi szervekkel szemben lépéselőnyben voltak, lehettek bűnözők, maffiacsoportok, nemzetellenes szervezetek.

Az 1995-ös, nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény felhatalmazást adott a kormánynak, hogy rendeletben állapítsa meg a titkos információgyűjtés feltételeinek biztosítása érdekében a titkos információgyűjtésre feljogosított szervezetek és távközlési szolgáltatási feladatokat ellátó szervezetek együttműködésének rendjét és szabályait. Az előző kormány e kötelezettségének eleget tett, és az 1998. április 24-i 75. számú kormányrendelet szerint az alapkiépítésű monitoring-alrendszer létesítésének és üzemeltetésének költségei a távközlési ellátó szervezeteket terhelik. Az egységes hírközlési törvény e kötelezettséget már törvényi szintre emeli.

A monitoring-alrendszer kiépítése és működtetése speciális állami, nemzetbiztonsági érdek, de ez adott esetben egybeesik a szolgáltatók érdekével is. S természetesen nem öncélú, hiszen hosszú távon, sőt a mindennapokban is az állampolgárok érdekeit szolgálja.

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény megalkotásának és a kapcsolódó hivatkozott szabálynak is alapvető célja az állam nemzetbiztonsági érdekeinek védelme. Ez arra kötelezi az államot, hogy az ország szuverenitása, politikai, gazdasági és honvédelmi érdekeinek megóvása céljából nemzetbiztonsági szolgálatokat hozzon létre és működtessen.

Arra való tekintettel, hogy ezen célok megvalósulása alapvető fontosságú ahhoz, hogy a szolgáltatók működhessenek, talán nem túlzás azt állítani, hogy a rendszer létrehozása, működtetése egyben a szolgáltatók érdeke is. Nem idegen a költségek ilyen módon történő szabályozása az európai jogban sem, hiszen a német és az osztrák távközlési törvény is rögzíti, hogy a törvényes lehallgatással kapcsolatos költségeket a szolgáltató viseli.

Tisztelt Ház! Az egységes hírközlési törvény a távközlés-hírközlés mellett a kábelpiacot, azaz a műsorelosztást, műsorszétosztást is szabályozza. Eleget tesz tehát a médiatörvény azon előírásának, mely szerint a vezetékes műsorelosztást, kábelpiacot külön törvényben kell szabályozni.

Az egységes hírközlési törvénynek nem célja a tartalomszabályozás, hiszen ez a médiatörvény feladata. Nehéz ugyanakkor éles határt húzni a technikai-, technológiai-, a gazdasági piacszabályozás és a tartalomszabályozás közé. Az infrastruktúra eszköze a tartalom továbbításának, átadásának. Így talán mondhatni nyugodtan, hogy maga az eszköz is alkalmas a tartalom meghatározására. Kérdéses például a multiplex tevékenység megítélése, hogy egyszerű jeltovábbításnak tekinthető-e, vagy a szolgáltatói tevékenységhez, a rádió- és televízióműsor-szerkesztői tevékenységhez áll-e közelebb.

Alapjog a szabad verseny, de a véleménymonopóliumok kialakulásának megakadályozása szintén. Az Európai Unióhoz hasonlatosan a magyar kábelpiac sem tekinthető releváns piacnak, tehát nem lehet egyelőre a médiatörvényben létező korlátozás következtében jelentős piaci előnnyel rendelkező státust elérni. Az egységes hírközlési törvény a médiatörvény fogalmi rendszerével összhangban törekszik a műsorelosztást, műsorszétosztást szabályozni.

Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy az egységes hírközlési törvény a szabályozott piaci verseny törvényi hátterének biztosításával hozzájárul a szolgáltatások bővüléséhez, a választéknövekedéshez, a hozzáférés lehetőségeinek szélesedéséhez és árcsökkenés következtében a szolgáltatások tömeges elérhetőségéhez, azaz a fogyasztók, a polgárok életminőségének javulásához.

Ezért ajánlom az ellenzék figyelmébe is, hogy támogassa az egységes hírközlési törvényt, mint ahogy tesszük azt a vezető kormánypártként.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu