DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Amint az általános vita keretében is kifejtettem, jelen törvényjavaslat az Unióval folytatott tárgyalásoknak valóban az egyik legkényesebb területén eredményezhet reményeink szerint jogharmonizációs előrehaladást. Ezt a szükségszerűnek minősíthető lépést azonban feltétlenül indokoltnak tartom két törvénymódosítási javaslatunkkal összekapcsolni.

A 32. ajánlási számon Kóródi Mária képviselőtársammal benyújtott módosító indítványunk összefügg azzal, hogy a szennyvízkezelés uniós követelményeknek megfelelő szintű megoldása az elkövetkező időszakban legalább 800 milliárd forintot igényel, egyes számítások szerint többet.

(23.10)

Amennyiben ez az önkormányzatok kötelező feladatává válik, ahogy az előbbiekben itt már elhangzott, és Göndör István képviselő úr említést tett erről, akkor megkerülhetetlen a források biztosításának a kérdése is, ezt, azt hiszem, mindenki tudja. Azzal, hogy a törvényjavaslat 8. § (2) bekezdése érrtelmében a 2000 lakosegyenérték feletti szennyvíz-elvezetési agglomerációt alkotó településeken a szennyvizek kezelésére, illetve a vízbázisok védelmére vonatkozó előírásokat megállapító rendelkezések csak 2003. január 1-jén lépnek hatályba - a "csak"-ot idézőjelbe teszem -, a problémát még nem oldottuk meg.

Úgy vélem, egyértelműen indokolt, hogy ha már az előttünk fekvő törvényjavaslatban az önkormányzatoknak fakultatív jelleg helyett kötelezően kell a szennyvízkezelést megoldaniuk, akkor ugyancsak e törvény rendelkezzen a feladat ellátásához szükséges anyagi feltételekről. Ezt kívánjuk, mint ahogy említettem, Kóródi képviselőtársammal az említett módosító javaslat keretében a törvényjavaslat 8. § (2) bekezdésének kiegészítésével, zárt logikai egységbe foglalásával biztosítani. Örülünk, hogy a témára legérzékenyebb környezetvédelmi bizottság ezt támogatta; sajnáljuk, hogy a kormányzat egyelőre nem, de még bízunk benne, hogy talán megváltoztatja az álláspontját, hiszen mindenki tudja, hogy ez enélkül illúzió lesz a következő időszakban.

Az elmúlt esztendőben rendre visszatérő árvizek tapasztalatai alapján, mégpedig az egyre bizonyosabban bekövetkező árvizek miatt, az eredményes védekezés a meglévőnél kiterjedtebb és több irányú szabályozást igényel. Erre vonatkozik a 25. ajánlási pontban foglalt módosító indítványom. Ezzel kapcsolatban első helyen kell kiemelni a szükségtározásra vonatkozó jogi szabályozást. A már közel két évtizedes előírások több szempontból is túlhaladottak, nem alkalmasak a felmerülő problémák gyors és megbízható rendezésére, így az élet- és vagyonbiztonság, a kártételek elhárítása vagy legalábbis a nagyobb károk keletkezésének megelőzése érdekében egyes használati jogok közérdekből való korlátozása, az azzal összefüggő feltételek meghatározása valóban kormányzati szintű újraszabályozást igényel.

A vésztározással foglalkozó kormányrendelet, amivel ugyancsak foglalkozik a módosító indítványom, bár nem olyan régi, mint a szükségtározás előbb említett szabályozása, a fogalmakat és a szakmai feltételeket illetően a szükségtározáshoz viszonyítva eltérően rendelkezik. Ezért indokolt a vésztározással kapcsolatos feladatokat, jogokat és kötelezettségeket is a szükségtározókra vonatkozó szabályozással párhuzamosan rendezni, és ezzel kapcsolatban világosan próbáltam fogalmazni - és reményeim szerint sikerült - a módosító indítványban.

Másrészt, az úgynevezett vízügyi őrszemélyzetnek, mint a gyakorlat is bizonyítja, az ár- és belvízvédekezés során kiemelt szerepe van, és sajnos a tapasztalatok most éppen a legutóbbi árvízvédelmi helyzetben erre messzemenően utaltak. Alapvető, hogy ezt a munkát kifogástalan, felkészült és egyértelmű intézkedési jogkörrel rendelkező személyek lássák el. Ma a gát-, csatorna- és mederőrök nem hatósági személyek, feladat- és hatáskörük, valamint az azzal kapcsolatos jogosítványaik nincsenek megfelelően szabályozva. Így nem meglepő, hogy intézkedéseiket szakmai megalapozottságuk ellenére nem mindig tartják mérvadónak, sőt esetenként megkérdőjelezik azok jogosságát.

Módosító indítványom szerint mielőbb kiadandó kormányrendelet keretében kell - és ez valóban kormányrendelet igényét veti fel - a vízügyi őrszemélyzetet hatósági személlyé minősíteni, meghatározni részletes feladataikat és rögzíteni az ehhez kapcsolódó jogosítványaikat, a képzésükkel és a munkájukkal összefüggő előírásokat. Megjegyzem, hogy a létszámuk növelése is feltétlenül szükséges, mint ahogy az egész vízügyi, árvízvédelmi szervezet vízügyhöz tartozó részének a megerősítése éppen most a felső-tiszai árvizek esetében teljesen egyértelmű, és úgy érzem, hogy ezt újra kell gondolni az elmúlt évtizedeknek az igen erős vízügyi humánpolitikai félreértései következtében, különösen az 1980-as évek és az 1990-es évek elején. Én azt hiszem, ezt az egészet újra kell gondolni.

A védekezés finanszírozási és elszámolási rendjének szabályozása, amellyel ugyancsak a módosító indítványom foglalkozik, több mint két évtizede született. Itt a korszerűsítésre mind a tartalom miatt, mind a megfelelő jogalkotási szint érdekében - ebben az esetben OVH-utasítás helyett kormányrendelet - feltétlenül szükség van. A tartalmat tekintve a mai hosszadalmas eljárást olyan korszerű rendelkezésekkel kell felváltani, amelyek egyértelműen segítik a védekezési munkát, és a védekező szervek esetleges fedezethiány esetén sem kerülnek kényes gazdasági helyzetbe. Erre is utalt és tapasztalatot mutatott a jelenlegi árvíz. E kérdéskörbe iktatva oldandó meg a vízkárelhárításban foglalkoztatottak díjazása, ideértve a túlmunkával kapcsolatos előírásokat is.

Tehát a 25. pontban benyújtott módosító indítványom mindhárom említett témakörben szükségesnek tartja kormányrendelet-kiadásra való felhatalmazás megadását; ezeket olyan lényeges kérdésnek tartom, amely jelentősen befolyásolhatja az adottságainkból eredő, mindig fenyegető árvizek elleni védekezések hatékonyságát. Ezért, bár ismeretes, hogy a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium az idei év végére tervezi a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény átfogó módosításának az előkészítését - legalábbis tudomásom szerint és a tervek szerint -, ez legalább egy évi halasztást jelentene az említett témakörökben, éppen ezért nem tartom ezt így elfogadhatónak. A jelenlegi árvízvédelmi intézkedésekhez ennek a hozzácsatolása nélkülözhetetlen. Azt hiszem, eléggé ritka dolog, hogy egy ellenzéki képviselő több és gyorsabb felhatalmazást javasol a kormányzatnak, ez azonban az a kivételes eset - az államtitkár úrra nézek ebben az esetben -, ami mögött nyilván azok a súlyos szakmai tapasztalatok vannak, hogy az árvízzel az ország és a lakosság érdekében nem szabad viccelni.

Kérem a tárcát, még egyszer gondolja át, valamennyi vízügyi szakember, akivel én erről beszéltem, egyértelműnek tartja, hogy nyugodtan, minden további nélkül ezt a felhatalmazást nemcsak hogy meg lehet, hanem szükséges most megadni a kormányzatnak, az egyre növekvő árvízvédelmi veszély - Lezsák képviselőtársam is utalt erre - feltétlenül indokolttá teszi azt, hogy ezek a kiegészítések még bekerüljenek a mostani törvényjavaslatba. Kérem ehhez a támogatásukat. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu