ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaság, az infrastrukturális ellátottság, az életkörülmények és életminőségi adottságok polarizálódási folyamatának megállítása, a területi kiegyenlítődés elősegítése nem új keletű probléma, és az egész ügy nem egy új keletű kihívás.

Sajnos azt kell mondanom, több évtizede különböző megközelítésekben készültek, készülnek erre vonatkozó tervek, programok. Az ilyen jellegű törekvéseknek azonban alapvetően nem sok sikere volt, hiszen a helyzet lényegét illetően nem történt áttörés, a mai állapotok és arányok, de a fejlődési tendenciák sem mutatnak olyan változást, ami bárkit is megnyugtathatna. A retorika szintjén különösen sokat foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, mert ez kitűnő propagandaeszköz, egy kitűnő mozgósító cél, sokirányú felhasználási lehetőséggel ráadásul. És mint tudjuk, minden összefügg mindennel. Így aztán összefügghet a földművelésügy vagy a mezőgazdaság a vidékfejlesztéssel, a területfejlesztéssel és a területi kiegyenlítődés kérdéseivel. De ezzel összefügghet bármely infrastrukturális terület vagy ágazat is, a vízgazdálkodástól az oktatásig, a közlekedéstől és hírközléstől a környezetvédelemig. Egy-egy államigazgatási csúcsszerv súlya pedig nem kis mértékben függ manapság attól is, hogy az eredeti alárendeltségi kört milyen mértékben képes bővíteni, mi mindent tud maga alá kaparni, és nem utolsósorban mennyi pénzt tud elkölteni; itt már az is majdnem mindegy, hogy mire, csak valami neve legyen a gyereknek.

Jó néhány éve sajnos már itt tartunk több területen is, úgy általában is. A jelenlegi helyzet ismeretében nem a legjobb helyen van ez a terület, mert így tulajdonképpen azt látjuk, hogy nem működik az agrárium, nem működik a vidékfejlesztés, de a pénzt azért elköltik. Ez a jelentés - ez kétségtelen, ezt meg kell adni ennek - az adott minisztérium egyéb általunk ismert és tárgyalt jelentéseihez képest mindenképpen elismerést érdemel azért, mert az önmagukban rendkívül ösztövér és vérszegény "eredmények" ellenére egy olvasmányos és kulturált előadás - igaz, majdnem a semmiről, de azt legalább jól adja elő. Amiben némi előrelépést lehetne látni, vagy tapasztalni lehetne, az az intézményi háttér kiépülése, de a különböző szervezetek és intézmények gründolásában, azt kell mondanom, mi mindig is nagy szakértők voltunk. Végigcsináltuk ötvenegynéhány éven keresztül a centralizálás, decentralizálás és megint centralizálás műveleteit, úgyhogy ebben is szakértők vagyunk. Csak azt is tudjuk, hogy nem ezen múlik a dolgoknak a valódi megoldási lehetősége, hanem valami egészen máson. Ezek arra ürügyek, hogy mindig a másikra rá lehessen mutatni, hogy: ja, ez decentralizált, ez egy idióta, ez centralizált, hát kérem, ez egy tragédia. És akkor kezdődhet megint a decentralizáció, persze mindig más elvek alapján és mindig nagyobb költségek mellett.

Világosan kell látni azt is, hogy előrelépés tulajdonképpen ott volt, és ott, azt kell mondanom, még látványosnak is nevezhető ez az előrelépés, ahol az üzleti érdek vitte előre az eseményeket. Ezt el kell ismernem, például a kommunikáció területén: gyors megtérülés, nagy haszon. Ahol ez garantált, ott valóban - megint idézőjelben - "segít" az idegen tőke. Persze nem azért, hogy segítsen, de itt ilyen területeken összekapcsolható valahogy a mi saját érdekünk és az idegen befektető érdeke. Igen ám, de ilyen terület sajnos vajmi kevés van. Vagy csak olyan feltételek mellett volna összehangolható, hogy az a bennszülöttek kárára, a gyarmati infrastruktúrákra jellemző módon valósulna meg. És itt van tulajdonképpen a bibi! Kiderül ugyanis, hogy erőteljes és célzott állami beavatkozás nélkül nem lehet az ország egészére nézve kedvező területi folyamatokat beindítani és megvalósítani. Enélkül még a segélyeket sem tudjuk igénybe venni. Bizony, ha valamiféle kedvező területi kiegyenlítődést el akarunk érni, azt nekünk kell megoldani. Hozzáteszem, ez végső soron megint mindenre igaz.

Ma hazánk olyan állapotban van, mint egy vesztett háború után, évtizedes lemaradásban. Ezért olyan módszerekkel, mint amire rákényszerültünk, vagy mint amit kívülről sugalmaztak nekünk, vagy amit a legfejlettebb országokban ma működtetnek, mi nem boldogulunk. Ide az kell, amit a Magyar Igazság és Élet Pártja régóta hirdet: nemzetépítő állam. Ehhez azonban szemléletváltásra és ebből eredően módszerváltásra van szükség. Nem kell nekünk senkit sem majmolni. Nem kell nekünk senki akaratának és érdekeinek alávetni magunkat. Nem kell mások vállveregetése, a problémáinkat nekünk kell megoldani!

Persze, ahol ez ésszerű, ahol ez nem fordulhat később ellenünk, ott élni kell minden külső eszközzel is. Nem arról van szó, hogy ne vegyük ezeket igénybe. De lássuk be, igaz az a régi magyar közmondás: segíts magadon, az Úristen is megsegít. A szemléletváltáson kívül természetesen és azzal párhuzamosan teljes államháztartási költségvetési átalakulásra van szükség és az erők koncentrálására, különben soha nem fogunk tudni előrelépni. Nem húsz, harminc, negyven vagy ötven év múlva, soha! Sőt, a relatív elmaradottságunk egyre csak nőni fog. Változásra van szükség az adórendszertől a kiadási szerkezetig, a fiskális politikától a monetáris politikáig.

(17.50)

Ha ezt a fordulatot - mert ez az lenne - nem képesek vagy nem vállalják megtenni kormányaink, akkor Európa ide, Európa oda, ez az ország, ez a nemzet csak egyre lejjebb csúszik a gyarmati létben. Ha valaki figyelmesen elolvassa ezt a jelentést, és csak egy kicsit is tisztában van a legfejlettebb országok helyzetével, annak be kell látnia: az eddigi módszerekkel az égadta világon semmire nem jutunk.

Ne haragudjanak, ahelyett, hogy a semmit elemeztem volna, nekem - éppen az ügy érdekében - ilyen dolgok jutottak az eszembe. Örülnék, ha képviselőtársaim, a kormányzat, a vezető politikusok egy kicsikét ilyen irányba gondolkoznának, hátha többre jutnánk.

Ezért, mármint az elmondottak alapján, a Magyar Igazság és Élet Pártja elfogadja ezt a jelentést mint egy jelentést, mint egy jelentési kötelezettséget, bár szemléletével igen sok helyen nem ért egyet, de a határozati javaslatot ebben a formában olyan kívánságcsomagnak kell tekintünk, ami - még ha teljesülne is, de nem fog - a világon semmit sem változtat a területfejlesztés - valljuk be - szomorú és eléggé elkeserítő állapotán.

Meg aztán olyan programokat, olyan elképzeléseket, amelyeket nem ismerünk, nem lehet támogatni, kérem. Nem lehet a jövőbeni ígérvényekre, homályos ígérvényekre azt mondani, hogy igen, megvoksoljuk most előre. Ezért a Magyar Igazság és Élet Pártja ezt az országgyűlési határozati javaslatot nem támogatja, és nem fogja megszavazni.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu