BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a harmadik vitaszakaszban a módosítócsomagomnak arról az eleméről szeretnék beszélni, amely az én módosításaimnak is a talpköve, ugyanúgy, ahogy az általam elhagyni javasolt rendelkezés a kormány előterjesztésének a talpköve.

Az ajánlás 21. pontjában a törvényjavaslat 20-23. §-ának az elhagyását javaslom. Ezek a paragrafusok a magyar igazolványra, illetve erre az egész ajánlási rendszerre vonatkozó paragrafusok. Ez nem meglepő, ezt az államtitkár úr nyilván logikusnak tartja, hiszen az a koncepció, amelyben én megpróbáltam, mint reggel mondtam, a feje tetejéről a talpára állítani ezt az egész támogatási koncepciót, ki akarja belőle venni a dolog méregfogát.

A dolog méregfoga a magyar igazolvány és az ajánló szervezet rendszere. Aki végighallgatta a bizottsági vitákat, a plenáris vitát és ezt a mai vitát, nem vitathatja azt az állításomat, hogy az ajánló szervezet intézménye bizony ennek a státustörvény-koncepciónak a méregfoga. Maga a magyar igazolvány intézménye azt mutatja, hogy valójában - noha az előterjesztők vitatkoztak azon, hogy ez státustörvény vagy kedvezménytörvény legyen, és ebben nem értek egyet Tabajdi Csabával - státustörvényt csináltak; nem véletlenül mondja ezt a miniszterelnök - ő büszkén. Hiszen ezzel az igazolvánnyal egyfajta státust teremtettek azoknak Magyarországon és bizonyos értelemben Magyarországon kívül is; a státusmagyar, a nemzetpolgár - ilyen kifejezésekkel illetik ezt a sajtóban - státusát hozza létre ez a törvény.

Az én állításom az - amiről délelőtt is beszéltem és az általános vitában is -, hogy ez nem jó dolog, mert ez a szomszéd országnak azokat az állampolgárait, akiket a magyar állam ezzel az igazolvánnyal ellát, és ehhez az igazolványhoz olyan kedvezményeket, többek között anyagi természetű kedvezményeket fűz, amelyeket azon országok többi polgára nem kaphat meg, súlyos feszültséget teremt majd, amit már sokan pedzegetnek, és majd érzékelni is fogják.

A dolog mögött az húzódik meg - ez az, ami az előterjesztőket erre vezette -, hogy számukra a fő kérdés a kisebbségben élő magyaroknak a magyar államhoz való kötése. A mi felfogásunkban és az én felfogásomban a fő kérdés, amit el kell érni, hogy a kisebbségben élő magyarok számára a magyar nyelvben élés, a magyar kultúrában élés, a közös történelmi múlthoz való kötődés lehetőségeit teremteni meg nyelvi, kulturális, oktatási kedvezményekkel és támogatásokkal. Ez nem ugyanaz, ez két különböző elképzelés.

Az az elképzelés, amit én javaslok, és amely tulajdonképpen ugyanaz, mint amit a vitában hivatkozott - a romániai németeket támogató német állam, olaszországi német ajkúakat támogató osztrák állam - koncepció is tartalmaz, nevezetesen nyelvi, oktatási, kulturális lehetőségeket biztosítani számukra anélkül, hogy a támogató államhoz való jogi természetű kapcsolatot hoznánk létre.

Miért baj ez, hogy ezt az államhoz való kapcsolatot akarja létrehozni a kormány? Azért, mert ez teremti a feszültségeket, azért, mert ez teremt diszkriminatív elemeket, és azért, mert ez hoz létre egy csomó olyan problémát, amelynek a megoldására Tabajdi képviselő úrék, Kelemen képviselő úr és mások mindenféle módosító javaslatot tesznek, próbálják ezeket a súlyos ellentmondásokat megoldani, őszintén szólva nem sok sikerrel, mert megoldhatatlanok ezek az ellentmondások.

Az egyik alapprobléma, hogy emiatt kell behozni a rendszerbe ezt az ajánló szervezet nevű valamit, amit a 21. § (3) bekezdésében definiálnak, miszerint a szomszédos államok valamelyikében élő magyar nemzeti közösség képviseletében az adott eljáró szervezetet fogadja el, amely az egész közösséget képviseli. Emiatt, hogy egy ilyen követelményt állítanak fel, ezért kell a magyar állam jelenlegi kormányának ugyanazt megcsinálni, amit Vlagyimir Mec
iar csinált meg a szlovákiai magyar pártokkal; ő ki akarta őket nyírni, és ezért hozott egy olyan választási törvényt, amely egy pártba kényszerítette őket. (Németh Zsolt: De megmentette őket.) Nem mentette meg őket, nem mentette meg. Valamit csinált velük - ez kétségtelen. Önök pedig szintén bele akarják kényszeríteni egy egységes valamibe azokat a magyar szervezeteket, amelyek Romániában önszántukból, Szlovákiában kényszerből egységes szervezetben vannak, a többi országban pedig nem. És vannak olyan országok is, és ez nagyon fontos dolog, ahol ilyen szervezetek nincsenek.

Tudniillik délelőtt sokat beszéltünk arról - és a bizottságban is -, hogy azokra a magyar kisebbségekre, amelyek nem a szomszéd országokban élnek, nem terjesztik ki a törvény hatáskörét; többek között azért nem terjesztik ki, mert ott nincs ajánló szervezet, és nem tudnak olyat kitalálni, sem Kazahsztánban, sem Oroszországban, sem Csehországban.

(23.20)

És többek között ezért, más okból sem, de ezért sem terjesztik ki ezekre az országokra. Az önök számára ennek az ajánló szervezetnek a létrehozása egyfajta kvázi magyar államiság létrehozása a szomszéd országokban, mert erről van szó, hiszen ez az intézmény állami hatáskörökkel van megbízva, azzal, hogy ajánlást tenne, kvázi kiosztja azokat az igazolványokat, amelyek státust adnak személyeknek, és mindenféle kedvezményekre jogosítja fel őket. Ez bizony egy kvázi államiság létrehozása a szomszéd országokon belül. Ez teremti többek között elvileg is a feszültséget, és gyakorlatilag is a problémát, mert ehhez van szükségük önöknek arra, hogy őket belekényszerítsék.

Hadd mondjak valami egészen profán dolgot: miért nem lehet egy országban több olyan szervezet, amely ugyanúgy fel van jogosítva ezeknek az ajánlásoknak a megtételére - mondom, profán a hasonlat -, mint ahogy nyelvvizsgát Magyarországon ma már nemcsak a Rigó utcában lehet kiadni, hanem különböző szervezetek adhatják azt ki? Tudom, hogy a hasonlat erőltetett, de mégiscsak erről van szó. Miért nem lehet egy országban több ilyen szervezet? Vagy azért, mert csak, vagy azért, mert a mai kormánynak bizonyos céljai vannak ezzel, amire Tabajdi Csaba már célzott egy-két alkalommal, mások is céloztak erre, én ezt nem ismétlem meg.

Aztán ez a rendszer mindenféle képtelenséget teremt. Azt mondják önök, hogy azt fejezi ki ez a magyar igazolvány, hogy az illető a magyar nemzethez tartozik. Azt a nagyon furcsa dolgot szeretném megkérdezni: ha valakivel szemben Magyarországon büntetőeljárás van folyamatban, akkor ő már nem tartozik ilyen értelemben a magyar nemzethez, nem tartozhat a magyar nemzethez? Mert magyar igazolványt nem kap, és ha volt neki, akkor még el is vehetik tőle emiatt. Már utalt, azt hiszem, Tabajdi Csaba arra, hogy na, és akkor az ő gyerekei miért ne legyenek jogosultak a szomszéd országban azokra a kedvezményekre. Annak a magyar gyereknek a magyarsága nem fontos nekünk, akinek az apja vagy az anyja valamilyen okból büntetőeljárás alatt áll Magyarországon, urambocsá, kiutasították Magyarországról? Hiszen a kedvezmények egy része odaát vehető igénybe. Nem értem, hogy miért tartozik ez ide. Azért, mert ezen a ponton kiderül, hogy magyarnak lenni az önök felfogásában már érdem, és nem egyszerűen adottság. Idejutnak ezzel a rendszerrel.

Azt mondja meg az államtitkár úr, hogy hogyan lehet az, hogy az eljáró hatóság az igazolványt visszavonja. Hogyan vonja vissza Sepsiszentgyörgyön a magyar eljáró hatóság azt az igazolványt? Odaküldi a magyar rendőrt, hogy vegye el tőle, ha magától nem adja vissza? Micsoda képtelenséget szül ez az egész gondolat?! Ez nem exterritoriális hatásköre a rendszernek, hogy - az eljáró hatóság a magyar hatóság, nem az ajánló szervezet - a magyar hatóság visszavonja attól a román állampolgártól a magyar igazolványt? Akkor vonja vissza, ha legközelebb a határon megjelenik vele? Nem akkor, mert a kedvezmények egy részét ott veszi igénybe az igazolvány felmutatásával. Hogyan néz ki ez a rendszer?

Tisztelt Országgyűlés! Képtelen ez a rendszer! És ez az egész adatvédelmi problémakör, amelyen a szocialista javaslatok szeretnének segíteni, de csak szeretnének segíteni, se merülne fel, ha önöknek nem lenne szüksége az ajánló szervezet és a magyar igazolvány rendszerére. Nincs szükség ahhoz, hogy a szomszéd országokban élő magyarokat valóban támogassuk a magyar identitásuk megőrzésében, nincs szükség ahhoz erre az igazolványrendszerre és az ajánlószervezet-rendszerre, erre egészen más célok érdekében van szükség, de miután a tíz percem lejárt, ezt most nem tudom ismertetni önökkel.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu