DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvény neve is többszörös változáson ment keresztül: első, lánykori neve státustörvény volt, aztán lett belőle kedvezménytörvény, még most sem pontos ez a törvény, mert arról szól, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat.

Ez a törvény nem erről szól, ez a szomszédos országokban élő magyarok kedvezményeiről és támogatásairól szól. Egészen más kategória az, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szól a törvény, de akkor miért nincs benne az, amit joggal kértünk számon, hogy a határon túli magyarokat Trianon óta máig nem integrálták egyenjogú állampolgárként kellőképpen, méghozzá autonóm módon nem integrálták. Akkor benne kellene lennie az integrációnak és az autonómiának egyaránt.

Benne kellene lennie annak, amit a kormány makacsul elutasít. Benne kellene lenni a kétoldalú szerződéseknek; és amit aztán ép ésszel végképp nem lehet megérteni: mi baja van a kormánynak az Antall-kormány idején megkötött magyar-ukrán kisebbségvédelmi egyezménnyel vagy a senki által nem vitatott magyar-horvát, magyar-szlovén kisebbségvédelmi egyezményekkel? Hiszen a magyar nemzeti stratégiának, a határon túli magyarok védelmének ezek nagyon fontos összetevői.

Mint ahogy a Szlovéniában elfogadott hasonló törvény igenis mer hivatkozni Szlovénia kétoldalú államközi kapcsolataira, ez a mostani preambulum és ez a törvénytervezet egyáltalán nem foglalkozik ezzel. Ami a kérdéskört illeti: a személyi hatály a legbonyolultabb, a legkevésbé tisztázott eleme az egész törvénynek.

Az előttünk folyó vita is mutatta, hogy bár egészen más következtetéseket vonunk le, mint amit Bauer Tamás tett, de alapvetően aggályaiban rengeteg a valóságos elem, rengeteg az igazságos mag. Ezeket a problémákat mi is elmondtuk, és hogy a tévénéző is értse, mielőtt szakmai részletekbe bocsátkoznék, ma sem lehet tudni, e törvény alapján sem idehaza, hogy kik fogják kapni a magyar adófizetők támogatásából a kedvezményeket és a támogatásokat; nem tudják a határon túli magyarok, és nem tudják a többségi társadalmak sem, mert különben akkor nem tette volna azt az eléggé fura kijelentést - nem értek vele egyet - Adrian Na
stase román miniszterelnök, hogy majd hétmillió román lesz Erdélyben. (Közbeszólások az MDF soraiból: Magyar!)

Vagyis tegnap egy találkozón Szarka László az egyik... - hétmillió magyar, bocsánat. Az nem bántaná; 7 millió román már van, amiatt Adrian Na
stase nem aggódna. Köszönöm a pontosítást.

Tegnap egy találkozón vettünk részt Németh államtitkár úrral az Európa Klubban, ahol Szarka László, az egyik legnevesebb magyar kisebbségkutató is úgy fogalmazott, hogy az alanyok jogilag korrekt kijelölése törvény alapján nem lehetséges.

Azt hiszem - erre már részben az államtitkár úr is utalt -, nagyon sok a kettős identitás, nagyon sok a vegyes házasság, nagyon sokszor nem dönthető el az identitás etnikai prioritások mentén. Ezzel kapcsolatosan sem támogattuk Kelemen András képviselőtársamnak azt a javaslatát, amely tulajdonképpen kizárta a kettős identitást, bár szeretnénk, ha kapcsolódó módosító indítványban a kormány megfontolná Duray Miklós és a Magyar Koalíció Pártja javaslatát; nevezetesen, hogy a törvény kedvezményeit csak az vehesse igénybe, aki más országok által nyújtott kedvezményeket nem vesz igénybe.

A Kelemen András-féle problémára szerintem a Magyar Koalíció Pártja szövegjavaslata a megfelelő válasz és a megfelelő megoldás. Komoly gondot jelent a jogalany. Annyiban szerencsére történt előrelépés a Szocialista Párt fölvetése nyomán, hogy a szabad identitásválasztás vált a jogalany meghatározásának, a kedvezményezettek körének az elvévé, meghatározó, rendező elvévé.

Ugyanakkor a szöveg pontatlan az 1. §-ban, hiszen nincs benne expressis verbis, hogy a magát magyar nemzetiségűnek valló személyre terjed ki, aki... Ezért mi kapcsolódó módosító indítványban igenis ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy a szabad identitásválasztás elve pontosan, világosan jelenjen meg.

Volt egy módosító indítványunk, a 37. módosító indítvány, amellyel nem tettünk mást, mint beemeltük azt, amiben a hat parlamenti párt és az összes határon túli magyar szervezet és a kormány megegyezett a Magyar Állandó Értekezlet legutóbbi ülésén, amikor is belevettük azt a segítő kritériumrendszert, amely segítene a határon túli magyar szervezeteknek, az ajánló szervezeteknek, de a Magyar Köztársaságnak is, amely alapján tételesen felsoroltuk mindazokat az élethelyzeteket, amelyek a szabad identitásválasztást megjelenítik.

Mondom ezeket: az az ember, aki középfokú magyar nyelvtudással rendelkezik - nyilvánvaló, hogy ez a magyar identitás megvallásának egyik formája; állampolgársága szerinti állama magyarként tartja nyilván - nyilvánvaló, hogy ha az egyén ez ellen tiltakozna, nemzetet váltott volna, akkor nem vallaná magát magyarnak; közoktatási intézményben legalább nyolc tanéven át tanult magyar nyelvet - hozzáteszem: ezek a kritériumok vagylagosak, tehát a MÁÉRT értekezletén nem mindennek kell megfelelni, hanem ezen kritériumok közül egynek -; valamely egyházi nyilvántartásban magyarként tartják számon; valamely bejegyzett magyar szervezet nyilvántartott tagja.

Nem tudom felfogni, hogy azt, amiben a Magyar Állandó Értekezleten megegyeztünk, amely segítené, hogy a szabad identitásválasztást kibontsa, segítené a törvény működőképességét, mi akadályozza meg; mert nem kaptunk érdemi szakmai, politikai, jogi érveket, amelyek miatt a kormány ezt nem tudja támogatni. Ezt azért tartom rendkívül fontosnak, mert a szabad identitásválasztás elvével mindenki egyetért, de hogy kell valamilyen szűrő, abban is valamennyien egyetértettünk. Akkor miért nem tudunk egy világos, pontos normaszöveget megalkotni, hogy pontosan tudjuk, hogy ki a jogalany, ki a kedvezményezett? - nem azt, hogy ki a magyar, mert magyar az is, aki ennek a törvénynek, amit úgy neveztem el, hogy szomszédmagyar-törvény, a hatálya alá nem tartozik - az is magyar.

Ami pedig Bakonyi képviselőtársam már említett javaslatát illeti, államtitkár úr, lényegében ugyanaz a logikája, mint Kelemen András képviselőtársamé, bár rögtön hozzáteszem, hogy kicsit bonyolultnak tartom Kelemen képviselő úr fogalmazását, de a gondolat, az ötlet jó.

Kérem szépen, nem diszkriminálhatjuk azokat az embereket, akik korábban egy egységes államalakulat tagjaiként, egy föderáció tagjaiként éltek, és bizonyos élethelyzetek következtében, akár erőszakkal - ahogy Kelemen képviselőtársam mondja -, akár pedig a motivált mobilitás, kényszerű vagy önkéntes munkahely-változtatás következtében Szlovákiából elmentek Csehországba, vagy Jugoszláviában elmentek a magyarlakta három köztársaságból akár Bosznia-Hercegovinába, akár Macedóniába.

(10.40)

Nem fogadom el államtitkár úr érveit, hogy ez kezelhetetlenné tenné. Ez néhány tízezer emberről szól, a legszorongatottabb, legnehezebb helyzetben élők helyzetéről szól, és a törvény filozófiájában megint előjön a Fidesz filozófiája, hogy a legkevésbé rászorultak kapják a legkisebb támogatást.

Majd szólni fogunk arról, hogy tulajdonképpen a szórványban élő magyarok lesznek leginkább diszkriminálva az iskolai támogatásnál, azok, akik nem tudják a gyerekeiket - akár a Vajdaságban, akár a Partiumban, akár máshol - magyar iskolába adni, tehát ezt az egész iskolakezdési támogatási dolgot is végig kellene gondolni, mert meggyőződésem, ha most valaki alávetné a diszkrimináció, az alkotmányosság kérdésének ilyen szempontból, mindenképpen diszkriminatív lenne, tehát nem állná meg az egyenlő elbánás elvét.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu