DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Biztos Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az országgyűlési biztos asszony által vezetett hivatal munkája jelentős részének elismerése mellett én most elsősorban a kritikai észrevételeket fogalmazzam meg, hiszen a dicsérő szavakat előttem már többen elmondták, és meggyőződésem, hogy a hivatal csak akkor tud az általunk kívánatosnak ítélt irányba elmozdulni, ha a munka elismerése mellett a kritikát is megismeri.

Az előttünk fekvő beszámoló ismerteti, hogy ehhez a hivatalhoz a 2000. év során milyen sok panasz érkezett: pontosan 6002 darab beadvány, és 7414 darab panasz fogalmazódott meg azokban, ugyanis egy állampolgár egy beadványban több panaszt is megfogalmazhat természetesen.

Mint már elhangzott, ez a szám 12 százalékos panasznövekményt jelent az előző, 1999. évihez viszonyítva. Ebből a panasznövekményből azonban a Magyar Igazság és Élet Pártjának frakciója nem azt a következtetést vonja le, hogy 12 százalékkal romlott volna Magyarországon az állampolgári jogok érvényesülésének a lehetősége vagy az emberi jogok helyzete, inkább úgy látjuk, arról van szó, hogy sok ember alkotmányos és emberi jogi sérelemként éli meg jogvitáit, amelyeket különböző szervek előtt folytat.

A MIÉP-frakció egyik kritikai észrevétele a hivatallal, a hivatal tevékenységével szemben úgy merül fel, hogy vajon mi célból gyűjtögeti, esetleg gerjeszti a panaszáradatot. Miután azt elégséges számban megkapta, akkor azokkal mit kezd vagy mit nem kezd, vagyis mennyit utasít el belőlük, mennyit tud feldolgozni belőlük? A MIÉP-frakció álláspontja az, hogy a panasznövekmény gerjesztése nem tartozik valamiféle nemzetgazdasági célkitűzések tervtúlteljesítési kategóriái közé. Tehát az előző évben megvalósult tényszámok túlteljesítésének helye van például a nemzeti jövedelem, az exportkivitel és egyéb területeken, de semmiképpen nem biztos, hogy erre törekedni kell a panaszbeadványok sok esetében.

Az országgyűlési biztos asszony hivatalának ilyen irányú, szerintünk helytelen gyakorlatának egyik példáját a beszámoló 18. oldalán találhatjuk. A biztos asszony háromnapos munkalátogatást tartott Heves megyében a munkatársaival. A látogatást megelőzően 24 helyen panaszládákat helyezett el a megyében, ebből 13-at Egerben, különböző közintézményeknél, a többit a nagyobb településeken.

Előzőleg felhívásokban tájékoztatták erről és a látogatás időpontjáról a lakosságot, hogy tudjon a lakosság arról, hol vannak a ládák, amelyekbe majd bele lehet panaszkodni. A várva várt siker nem maradt el, hiszen 52 ember panaszkodott bele a ládákba, és további 12 levél is érkezett a közigazgatási hivatalhoz, valamint az országgyűlési biztos asszony hivatalához.

A MIÉP képviselőcsoportjában olyan irányú kételyek és kérdőjelek merültek fel, hogy ennek a tevékenységnek ebben a formában, ilyen gyakorlati koncepciót magáévá téve, ahogyan azt időnként a hivatal gyakorolja, van-e praktikus értelme. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény szerintünk eltévesztett gondolati nyomvonalakat hordoz magán, de kétharmados törvény, tehát módosítása jelenleg nemigen kivitelezhető. Rendelkezéseit nem mindig sikerült ésszerű, gyakorlati tartalommal kitölteni, ami elvileg elengedhetetlen feltétele minden állami hivatal felállításának és működtetésének.

Amikor a MIÉP-frakció a célját és az értelmét kutatja ennek a hivatalnak, akkor felemás dolgot lát. Ki lett kiáltva, hogy egy demokratikus és az emberi jogokat tiszteletben tartó államszervezetnek ombudsmant is tartani kell. Rendben van. Ebben a kérdésben nem lehet kilógni a sorból, hiszen az államgépezet demokratikus működésének egyik ismérvéről van szó. A MIÉP véleménye szerint azonban egyetlen intézmény elég lenne az ombudsmani hivatalokból egy ilyen kis országban. Egy ilyen jellegű hivatalban még egy általános helyettes is elfér, ezt sem kifogásolnánk. Ha viszont egy ilyen hivatalt működtet az állam, akkor azt célszerű lenne valami gyakorlati tartalommal megtölteni.

A kétharmados törvényből következik, hogy csak a meglévő törvény szövegét van lehetőség hasznos tartalommal és koncepcióval kitölteni természetesen, vagy javaslatot tenni a törvény módosítására. Itt az első probléma az, hogy a hivatal nem rendelkezik konkrét hatáskörökkel. Az állami szervezeteknek általában van konkrét feladatkörük, és a feladatkörhöz kapcsolódó hatáskör, és koncepciójukat ehhez képesek igazítani.

A hatáskör hiányából fakadóan először azt kell tisztázni, hogy mi nem az országgyűlési biztos hivatala; nem jogsegélyszolgálat, csak annak látszik. Jogsegély-szolgálati jelleget annyiban hordoz magán, hogy az állampolgárok panaszokat írnak hozzá, vagy szóban elmondják neki a panaszaikat, amit jogvégzett emberek elolvasnak vagy meghallgatnak, szükség esetén tanácsokkal látják el a panaszosokat. Ezt követően azonban a működése eltér a jogsegély-szolgálati gyakorlattól, hiszen egyéni jogsérelem esetén nem szerkeszt iratokat, keresetlevelet, előkészítő iratot, fellebbezést és így tovább; nem lát el ellenjegyzéssel ellenjegyzésre szoruló iratokat, nem lát el az egyéni ügyekben szükség esetén jogi képviseletet.

Tehát visszatérve az alapesethez: toborozza a panaszosokat, de nem tud igazán velük mit kezdeni. Az állam részéről jogsegélyszolgálatot működtetni egyébként is függelmi ellentmondást jelentene a köztisztviselők számára. Ennek intézményrendszere a kirendelt védők, a pártfogó ügyvédek, valamint a jogsegélyszolgálatok által meg van teremtve. Nem lehet egyszerre, egyazon ügyben több oldalon jogi képviseletet ellátni.

Miután a hivatal nem tud érdemben mit kezdeni a hozzá forduló panaszosok jelentős részével, ezért azok háromnegyedét iktatás után elutasítja a beszámoló 27-33. oldalán ismertetett okokból és módon; tehát a háromnegyedét elutasítja. Ez célszerű is, hiszen a beszámoló elkészültéig a hivatal működése során több mint 42 ezer darab panasszal fordultak hozzá a panaszkodók, ezt a 27. oldalon olvashatjuk. Ekkora panaszáradat pedig nehezen kezelhető. Ha viszont a hivatalnak még hatásköre is lenne mindazokra az ügyekre, amelyekben a panaszokat írogatják hozzá, akkor lenne csak igazán nehéz a helyzete. Így azonban viszonylag könnyű, hiszen akiket magához csalogat, azok java részét rögtön el is utasítja magától.

A hivatal által magához csalogatott panaszok java részének elutasítása után még mindig sok panaszkodás marad a nyakán. Ezért ennek csökkentése érdekében az addig el nem utasított panaszokat a hivatal elkezdi vizsgálni, hiszen azok egyik általános jellemzője a teljes jogi tényközlés hiánya. Ez lehetőséget teremt a panaszok további, több mint 7 százalékában az eljárás megszüntetésére.

Mivel azonban a fennmaradó panasztömeggel még így sem nagyon tud mit kezdeni a hivatal, ezért - hogy mégis történjen azokkal valami - a fennmaradó ügyek jelentős részében ajánlásokat fogalmaz meg. Ezek címzettje rendszerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság vagy közszolgáltatást végző szerv, intézmény vezetője.

A fentiek miatt a beszámoló túlnyomórészt egy alkotmányossági aggálygyűjtemény. Ha az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának Hivatala nem jogsegélyszolgálatként, hanem panaszirodaként érzékeli a tevékenységét, akkor a következő tényekkel kell szembesülnie. Országos panasziroda és panaszláda nem működtethető az államszervezetre vonatkozóan, az államszervezet ugyanis annyira nagy és tagolt, hogy eljárása során sokszínűen bonyolult jogorvoslati rendszert biztosít.

(12.30)

Panaszirodát kisebb szervezeteken belül szoktak üzemeltetni. Ha például a MÁV panaszirodájánál kifogásolják egy vonatjárás késését, azt hozzácsapják más panaszokhoz, ily módon összegyűjtik a panasztömeget, majd azt folyamatosan feldolgozzák és értékelik, és a gyakorlatban modifikálják. Az államnak azonban az alkotmányból levezethetően részletesen ki van dolgozva a panaszkezelési rendszere, a jogorvoslathoz való jog pedig alkotmányos alapjog; a hivatal viszont nem jogorvoslati fórum, tévesen és hibásan lett ez az imázsa így az állampolgárok jelentős részében elfogadottá vagy közzétéve.

A hivatal a működése során visszafogottan ugyan, de alkotmánybíróságosdit is mímel, ajánlásainak a szerkezete hasonlatos az Alkotmánybíróság döntéseinek a szerkezetéhez. Az alkotmánybíróságosdi azonban csak az irattermelés formai szerkezetében mutatkozik meg, hiszen az Alkotmánybíróság jogterülete az alkotmányban és kétharmados törvényekben lefoglalt terület: ilyen már van, és ilyenből kettő egymás mellett természetesen nem létezhet.

A MIÉP-frakció tehát azt kénytelen megállapítani a beszámoló tartalmából, hogy ez a hivatal a valós problémákkal való foglalkozás mellett - és ezt hangsúlyozni kívánom - részben jogsegélyszolgálatot, részben panaszirodát, részben jogorvoslati fórumot, részben alkotmánybíróságosdit mímel egyszerre, de ezeket a műfajokat hatáskör hiányában nyilván nem teljes értékkel művelheti, ezek egyébként egymással nem is összeegyeztethető műfajok egy hivatal keretein belül. Van tehát egy intézmény az állami szervek között, amelynek nincs világos pontossággal megállapítva a hatásköre - most arra nem is térek ki, hogy az Alkotmánybíróság hogy foglalt állást az ombudsmanok hatáskörére vonatkozóan, de látszik, hogy rendezetlen a dolog. Ennek a hivatalnak az életszerű tartalommal való megtöltése nem mindig sikerült az elmúlt majdnem hat esztendő során - ez a megállapításunk természetesen nem érinti az országgyűlési biztos asszonynak a jogtudományok művelése terén elért és széles körben elismert eredményeit, valamint tanári munkásságát. Az, hogy a hivatal hatásköre nincs pontosan kidolgozva, természetesen nem a biztos asszony terhére róható fel, de az eltelt hat évben bizonyára érzékelte ezt a problémát, és hogy mégsem kezdeményezte az egyáltalán nem tökéletes törvény módosítását, a hatáskörök pontosítását, az a működésével kapcsolatosan bizony már nehezményezhető.

Összegezve: a Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja elismeri, hogy szükséges figyelemmel kísérni az emberi és állampolgári jogoknak az alkotmányban rögzített érvényesülését, de mivel továbbra sem látja azt, hogy ennek a hivatalnak a működése egy határozott vezérfonal mentén haladna, megtöltve gyakorlati tartalommal, hanem ide-oda kapva, hol valós problémákkal foglalkozva, hol álproblémákat felnagyítva végzi a tevékenységét, ezért a beszámolót elfogadni nem tudjuk, annak szavazásánál tartózkodni fogunk.

Köszönöm figyelmüket.

Forrás: parlament.hu